Áss Mózes 1. könyvének a mélyére

Jákób, Ézsaú és a lencse története tanulságokkal szolgál számunkra.

Az 1 Mózes 25:29–34 szerint Ézsaú éhesen jött haza egy nehéz napi munka után, és kért a lencséből vagyis főzelékből, amelyet a fivére, Jákób főzött. Jákób azt mondta, hogy elcseréli a lencsét Ézsaú elsőszülöttségi jogára, azaz arra a különleges örökségre, feladatra és felhatalmazásra, amelyre Ézsaú volt jogosult Izsák elsőszülött fiaként.

Ézsaú lényegében így felelt: „Rendben, majd’ éhen halok. Mire megy egy kiéhezett ember az elsőszülöttségi jogával?” Alkut kötöttek. Ezzel Ézsaú megmutatta, hogy az elsőszülöttségi joga értéktelen számára.

Az is lehet, hogy nem rendelkezünk e történet összes részletével (lásd Mózes 1:23, 41; Hittételek 1:8). Nem világos, hogy Jákób miért ne adott volna az ételéből a fivérének.

A lényeg, hogy Ézsaúnak nem jelentett gondot az, hogy elcserélje az elsőszülöttségi jogát egy tál ételre – vagy bármire.

Az elsőszülöttségi jogra tekinthetsz feddhetetlenségként vagy becsületként is. Te elcsérélnéd ezt pár percnyi elégedettségre vagy örömre? Feladnád az örökkévalóságot az ideiglenes élvezetért?

Nevetségesnek hangzik főzelékre cserélni az örökségedet. Az igazság azonban az, hogy az örökkévaló boldogságot bármire nevetséges lenne cserélni.

Az Úr megígérte Ábrahámnak, hogy „népek sokaságának atyj[a]” (1 Mózes 17:4) lesz. A helyzet az, hogy Ábrahámnak és feleségének, Sárának nem voltak gyermekei, és addigra jócskán meg is öregedtek.

Ábrahám örült a felvetésnek, hogy Sárának kisbabája születhet, de kétkedéssel fogadta. „[V]ajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é?” – kérdezte (1 Mózes 17:17).

Sárának természetesen gyermeke született – Izsák, akinek a fia, Jákób (más néven Izráel) a tizenkét törzs atyja lett.

Az Úr gyakran tesz olyan ígéreteket, amelyek lehetetlennek tűnnek a halandó elménknek. Ám ha hithűek vagyunk, Ő mindig betartja az ígéreteit!

Ne aggódj a mikénten! Hagyd ezt Őrá.

Amikor az Úr megparancsolta Ábrahámnak, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot, az Jézus Krisztus engesztelését jelképezte, amely sok évvel később következett be (lásd Jákób 4:5). Íme pár átgondolandó dolog:

• Az Úr azt mondta Ábrahámnak, hogy vigye fel Izsákot „Mórijának földére” (1 Mózes 22:2), amely az a hely, ahol később Jeruzsálem felépült, és ahol a Szabadítót keresztre feszítették.

• Izsák vitte a fát az égőáldozathoz (lásd 1 Mózes 22:6), ahogyan Jézus is vitte a saját keresztjét (lásd János 19:17).

• Amikor Izsák megkérdezte, hol van az áldozati bárány, Ábrahám azt felelte: „az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról” (1 Mózes 22:8). Rövid távú megoldásként Isten egy kost adott nekik Izsák helyett áldozatul (lásd 1 Mózes 22:13); hosszú távú megoldásként pedig maga Jehova jött le a földre, és áldoztatott fel értünk.