A Heti FF-ből
Hogyan haladhatok előre a szövetség ösvényén, ha még nem vagyok házas?
Amikor úgy éreztem, hogy elakadtam a szövetség ösvényén, akkor léptem közelebb Krisztushoz.
Imádom az ellenőrző listákat. Jólesik kicsi négyzeteket rajzolni, aztán sorra kipipálni őket.
Az ellenőrző listáim jól jönnek akkor, amikor be kell csomagolnom egy nyaralásra, ki kell takarítanom a házat, vagy nyomon kell követnem a házi feladatokat. Amikor viszont a lelki fejlődésemről készítek ellenőrző listát, tiszta ideg leszek.
Mert van egy olyan négyzet, amelyet még nem tudok kipipálni, ez pedig a templomban kötött házasság.
Mivel egyedülálló vagyok, könnyű úgy érezni, hogy megrekedtem valahol a felruházási és a pecsételési szövetségek között. A „szövetség ösvénye” kifejezés azt sugallja, hogy rá kell lépnünk az ösvényre, majd folyamatosan haladnunk kell rajta előre.
Russell M. Nelson elnök (1924–2025) buzdítása arra, hogy tartsunk fenn „pozitív lelki lendületet”, szintúgy az előre történő haladás hasonló képzetét kelti.
De mivel a templomi pecsételés kétszemélyes döntés, néha úgy érzem, mintha egy zárt kapunak ütköztem volna. Aggódom amiatt, hogy elfogy a lelki lendületem, amíg azt várom, hogy megnyíljon a kapu. Tudok-e tovább haladni előre a szövetség ösvényén, ha jelenleg nem tudom megkötni a következő szövetségemet?
A félelmeimre az hozta el a választ, hogy egy kicsit jobban megértettem a szövetség ösvényét.
Felfelé haladni
Amikor az ösvényre úgy gondoltam, mint a keresztelés, konfirmálás, előszertartás, felruházás, pecsételés ellenőrző listájára vagy gázlókövek egyenes vonalára, akkor nem éreztem úgy, hogy bármit is tehetnék két lépés között.
Azonban megváltozott a látásmódom, amikor Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából másképp jellemezte az ösvényt: „Ezt a folyamatot a legjobb úgy elképzelni, mint egy hegycsúcs felé vivő hosszú utat. Ha nagy magasságból szemlélitek ezt az utat, akkor csak egy lapos csigavonalat láttok. Ha azonban oldalról szemlélitek az utat, akkor egy felfelé tekeredő csigavonalat láttok.”
Más szóval, az evangélium szerinti élet nem azt jelenti, hogy körbejárunk – vagy hogy csupán előre megyünk. Azt jelenti, hogy felfelé, a menny felé haladunk. Minden előrevivő lépés – legyen az akár nagy, akár kicsi –, közelebb visz a Szabadítóhoz.
Később Renlund elder a lelki fejlődést ismétlődő és fokozódó folyamatként jellemezte, ahol újra és újra Krisztus evangéliuma szerint élve minden egyes körforgással jobbak leszünk és közelebb kerülünk a Szabadítóhoz.
Figyeld meg, milyen kifejezést nem használt: az ellenőrző listát. Jézus Krisztus evangéliuma nem olyasmi, amit egyszer megtesz és kipipál az ember. A tanítványság olyasvalami, amit mindennap megélünk.
És nem számít, hol vagy a szövetség ösvényén, mindig közelebb tudsz kerülni Krisztushoz. Az Ő szeretetének nincsenek útakadályai.
Közelebb Krisztushoz
Miközben reménnyel várom a templomi házasságot, erőre lelek Renlund elder nagymamájának a történetében. Finnországban élt jóval azelőtt, hogy ott templom épült volna, így az élete során soha nem volt felruházva vagy a családjához pecsételve. Mégis úgy élt, mintha „már megkötötte volna ezeket a szövetségeket”, ami erőt adott neki ahhoz, hogy elviselje az élete személyes tragédiáit.
Bár még nem köthetem meg a pecsételő szövetséget, élhetek úgy, mintha már megtettem volna. Dolgozhatok krisztusi tulajdonságok kifejlesztésén. Amilyen gyakran csak lehet, elmehetek a templomba, és a heti úrvacsoravétellel megújíthatom az általam kötött szövetségeket. Kihozhatom a tanítványságomból azt, hogy ki vagyok, nem csupán az általam elvégzett feladatok listáját.
Ráadásul a pecsételési szövetség egyedi abban, hogy már a saját pecsételésünk előtt részt vehetünk helyettes általi pecsételésekben. Szeretem, hogy magam is láthatom és hallhatom a szertartást, hogy pontosan tudjam, mit foglal magában a szövetség, és szeretem érezni az örökkévaló családok örömét, amikor az őseim nevében az oltárhoz térdelek. A templomban a legerőteljesebb lelki pillanatok némelyike a pecsételő szertartások során következett be számomra.
Mindezen dolgok segítenek szoros kapcsolatot ápolnom a Szabadítómmal, ami becses áldás, akár tudok pecsételő szövetséget kötni ebben az életben, akár nem. Az Őfelé fordulás pozitív lelki lendületet ad, és ameddig amilyen módon csak tudok, Őfelé haladok, addig Ő soha nem fog elzárni engem a szeretetétől.