A Heti FF-ből
A templomi alsóruha viselésének három előnye
A szerző Kolumbiában él.
Az alsóruha viselése olyan kiváltság, amelyben mindennap részem lehet.
Amikor 17 évesen megkeresztelkedtem Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházába, megtudtam pár dolgot a templomról.
Még több szövetség megkötésének a lehetősége Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal? Erre bizony szükségem volt az életemben!
Valójában azonban leginkább az a tudat ösztönzött a felkészülésemben a templomba való belépésre, hogy e szövetségek megkötése lehetővé fogja tenni számomra, hogy kapcsolódjam Mennyei Atyához és minden korábbinál jobban észrevegyem az Ő áldásait.
Amikor végre eljött ez a nap, olyan gyönyörű volt, mint amire számítottam. Ám a leginkább az érintette meg a szívemet, hogy végre magamra öltöttem a templomi alsóruhát. Tudtam, hogy az alsóruha éjjel-nappal való viselése részét képezi azoknak a szövetségeknek, amelyeket az egyház felruházott tagjaként meg fogok kötni, de örömmel töltött el, amikor több mindent megtudtam az általuk jelképezett áldásokról.
Ennek a szent öltözetnek a mindennapos viselése többet jelent számomra, mint azt valaha is gondoltam volna. A világból érkező üzenetek elhitetnék velünk, hogy a felruházás, valamint az alsóruha viselésének a szövetsége hatalmas áldozat, mert keresztbe tehet a divatirányzatoknak, ami a felruházásom előtt bizony aggasztott.
A templomi alsóruha azonban nem a divatról szól – ez a szent öltözet azt jelképezi, hogy Krisztus tanítványai vagyunk.
Ennek tudatában az alsóruha viselése számomra nem áldozat, hanem kiváltság. Íme néhány módja annak, ahogyan az alsóruha viselése világosságot hoz az életembe.
1. Lelki hatalom
A templomi felruházás egyik megígért áldása az a lelki hatalom, melyet a szövetségeink megtartása hozhat az életünkbe – olyan hatalom, mely elég erős ahhoz, hogy legyőzze az ellenség kísértéseit.
Éreztem és érzem ennek az igazságát az életemben. Egykor úgy képzeltem, ez azt jelenti, hogy a kísértések már nem is lesznek hatással rám, de ennél sokkal többről van szó.
Az alsóruha arra emlékeztet, hogy nem vagyok egyedül, és hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus mindig velem vannak.
Russell M. Nelson (1924–2025) elnök így tett bizonyságot erről: „A templomban oltalomban részesülünk a világ gyötrelmeitől. Hatalmas bőséggel tapasztaljuk meg Jézus Krisztus és Mennyei Atyánk tiszta szeretetét. Ellentétben a világ kavargásával, mi békességet és lelki megerősítést érzünk.”
Amikor nehéz kihívásokkal vagy kísértésekkel nézek szembe, a szövetségeim emlékeztetőként szolgálnak arra, hogy a lelkem továbbra is igazodni akar az Úr útjaihoz. Nem vagyok ebben tökéletes, de Jézus Krisztus engesztelésének a szépsége az, hogy mindennap eltölthet a lelki hatalom, amikor bűnbánatot tartok.
2. Tökéletes szeretet
Amióta csak első alkalommal magamra öltöttem a templomi alsóruhát, olyan módon érzem Isten védelmét, amit nem igazán tudok leírni. Azt is érzem, hogy tapinthatóbb számomra Isten jelenléte és szeretete, miközben az Ő házában vagyok. Rájöttem, mindössze annyit kell tennem, hogy érezzem az Ő jelenlétét az életemben, hogy mindennap hitet gyakorlok és bízom Őbenne. És mivel tudom, hogy Ő tökéletesen szeret engem, én az Őbelé vetett hit és bizalom cselekedeteként tekintek az alsóruhám mindennapos viselése melletti döntésemre.
Ez az emlékeztető a Mennyei Atyával kötött szövetségeimre lehetővé teszi számomra, hogy kedves és szeretetteljes legyek másokkal egy olyan világban, amely cserébe gyakran nem kedves vagy békés.
Ahogy azt Nelson elnök tanácsolta: „Ahogy a világ egyre gonoszabbá válik, egyre fokozottabban tisztává kell válnunk. Gondolatainknak, szavainknak és tetteinknek rendületlenül erényeseknek kell lenniük, eltelve Jézus Krisztus tiszta szeretetével minden ember iránt. Az a nagy lehetőség áll előttünk, hogy olyan emberekké váljunk, amilyenné Isten szeretné, hogy váljunk.”
A templomi alsóruha mindennapos viselése emlékeztet engem arra, hogy ki vagyok, és mire van szüksége Istennek, ki legyek.
3. Kapcsolat Krisztussal
A felruházás elnyerése és a szövetségkötés bizony némi áldozatot igényel a részünkről, talán néhány változtatást is a ruhatárunkban. Számomra azonban az egyik kedvenc blúzom feláldozása aligha hasonlítható ahhoz, amit a Szabadító feláldozott értem, vagy ahhoz, hogy érzem Isten szeretetét.
Jézus Krisztus a mindenem. Tudom, hogy ami engem és Isten minden gyermekét illeti, Ő leginkább arra vágyik, hogy vissza tudjunk térni Őhozzá és Ővele legyünk. Igazán hálás vagyok Őérte, és mindig szeretném elmélyíteni az Őhozzá fűződő kapcsolatomat.
J. Anette Dennis nővér, aki első tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében, ezt mondta arról, ahogyan a templomi alsóruha viselése meg tudja változtatni a kapcsolatunkat Krisztussal: „Az Istennel kötött szövetségeim és kötelezettségeim megtartása által – beleértve a szent papság alsóruhájának a viselését is – az én saját életem válhat a Szabadítóm, Jézus Krisztus iránti szeretetem és mély hálám, valamint azon vágyam személyes jelképévé, hogy Ő mindig velem legyen.”
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de mindig igyekszem hasonlóbbá válni Jézus Krisztushoz. Ha hű maradok a templomi alsóruha mindennapos viselése iránti elkötelezettségemhez, az arra emlékeztet, hogy hozzáférek az isteni hatalomhoz, hogy kapcsolatban állok Ővele, és hogy az Ő tanítványa vagyok.