Friss házasok figyelmébe
Kulturális különbségek közt egyensúlyozni a házasságunkban
Ha Krisztusra összpontosítok, az segít tudnom, hogy ki vagyok, és hogy kivé válhatok a házasságomban.
A férjemmel nem ugyanabban az országban nőttünk fel. Sőt, nem is ugyanazon a földrészen.
Így hát sejtheted, hogy a házasságunkba az elején mindketten sok különbséget hoztunk magunkkal: eltérő szokásokat, viselkedésmódokat, életszemléletet. De még a kulturális különbségeinktől eltekintve is sok szempontból igen különbözőek vagyunk. Bár ez olykor idegesítő volt, mindketten tudtuk, hogy ezek a különbségek elhalványulnak ahhoz képest, ami közös bennünk: a Jézus Krisztus evangéliuma iránti szeretetünk.
Miközben az esküvőnket terveztük, elég terjedelmesen beszélgettünk arról, hogyan néz majd ki a házasságunk működés közben. Kiderült, hogy eltérő elvárásaink vannak azzal kapcsolatban, hogy miként fogjuk férjként és feleségként – idővel pedig szülőkként – betölteni a szerepkörünket, és ez engem igencsak megviselt.
A család: Kiáltvány a világhoz ezt mondja: „A férjnek és feleségnek komoly felelősségük, hogy szeretettel és gondoskodással viseltessenek egymás… iránt.”
Számos további módja van a házastársi szerepköreink betöltésének a személyiségünk és az egyéni tapasztalataink alapján. Amikor azonban a házasságra és a saját családom megalapítására készültem, meg kellett tanulnom, hogy mit kíván tőlem Isten, hogy én kivé váljak házastársként és emberként.
Ki vagyok én házastársként?
Az esküvőnket tervezve gyakran eltűnődtem azon, hogy milyen hatással lesznek a házasságunkra a férjemmel eltérő tapasztalataink és kulturális hátterünk, úgy rövid, mint hosszú távon.
Amint azonban egyre tovább töprengtem ezen, eszembe jutott egy általános konferenciai beszéd Krisztus kultúrája címmel, melyet William K. Jackson elder, a Hetvenek tagja mondott. Arról beszélt, hogy amikor a Szabadító evangéliuma szerint élünk és igyekszünk Őhozzá hasonlóvá válni, akkor krisztusi kultúrát alakítunk ki az otthonainkban, a kortársaink között és mindenütt, ahol vagyunk. Ezt mondta: „Krisztus kultúrája segít úgy látnunk magunkat, amilyenek valójában vagyunk, és amikor az örökkévalóságnak az igazlelkűséggel kiigazított lencséjén keresztül nézzük, akkor arra szolgál, hogy gyarapítsa a képességünket a boldogság nagyszerű tervének a véghez vitelére.”
„Ki vagyok én mint feleség?” Friss házasként sokszor tettem fel magamnak ezt a kérdést. Pedig a kérdés, amelyet valójában fel kellett tennem, ez volt: „Mit szeretne Mennyei Atyám, hogy ki legyek?” Szerettem volna azon dolgozni, hogy Isten segítségével a legjobbat hozzam ki magamból – és be a házasságba –, és egy Jézus Krisztusra összpontosító házasságot hozzak létre.
A mi esetünkben a párkapcsolatunkat a kulturális és neveltetési különbségeink függvényében kellett alakítani. Arra is rájöttünk, hogy a körülmények gyakran változhatnak, és a működésünket mindig az adott helyzethez kell igazítanunk.
Alkalmazkodni egymáshoz
Nem csupán a folyton változó helyzetünkhöz kellett alkalmazkodnunk, hanem egymáshoz is. És még mindig alkalmazkodunk! Amint az életünk tovább változik, mi is vele változunk.
Olyan emberként, akinek kedvesek a gyermekkori élményei és a családja, eleinte nehéz volt alkalmazkodnom a férjem hagyományaihoz. És ugyanez volt a helyzet nála is. Időnként felfokozott beszélgetésekbe bocsátkoztunk arról, hogy kinek van inkább igaza, néha még olyan dolgokban is, mint hogy miként kell kitakarítani a konyhai mosogatót.
Hamarosan azonban rájöttem, miszerint az, hogy igazunk legyen, szinte soha nem fontosabb annál, mint hogy az ember összhangban legyen a házastársával. Az, hogy a magam módján csinálhassam a dolgokat, soha nem érte meg a veszekedést vagy az egy-egy vita után visszamaradó szörnyű érzéseket. Nemcsak ahhoz kellett alkalmazkodnom, hogy együtt élek a férjemmel, hanem egy teljesen új élethez is – amelyet együtt hozunk létre. Elkezdtük összevonni mindkettőnk kultúráját (a származásunk szerinti és a családi kultúránkat egyaránt), hogy létrehozzuk a sajátunkat.
Hogyan hoztuk létre a saját családi kultúránkat, amely a Szabadítóra összpontosít? Hogyan folytatjuk még mindig a létrehozását?
Feláldozzuk a kevélységünket. Megértést és együttérzést nyújtunk ahelyett, hogy megpróbálnánk „megnyerni” a vitákat. Nem felejtjük, hogy mi a legfontosabb számunkra: krisztusi módon szeretni és tisztelni egymást, hogy a viszálykodás elkerülése által a Lélek továbbra is az otthonunkban lakozhasson.
A férjemmel még mindig naponta tanulunk arról, hogy kik vagyunk egyénileg és házaspárként. Bár a házasság előtti különböző tapasztalataink és kultúránk mind számítanak, a legfontosabb kultúra, amely segíthet nekünk megérteni, hogy kik vagyunk, egy Jézus Krisztusra összpontosító kultúra.
Krisztus kultúrája a házasságban
És valójában mi Krisztus kultúrája? Jackson elder megfogalmazása szerint „arra szolgál, hogy gyarapítsa a képességünket a boldogság nagyszerű tervének a véghez vitelére”. De mit jelent ez?
Számomra Krisztus kultúrája a valakivé válás folyamatának a kultúrája. Azt jelenti, hogy látom a lehetőségeket magamban és másokban, különösen pedig a házasságomban. Nem vagyok régóta férjnél, de ahhoz elég hosszú ideje, hogy tudjam, miszerint a házasság az egyik legjobb módja annak, ahogyan Mennyei Atya segített nekem jobb emberré és Krisztus jobb tanítványává válni.
Bármilyen új helyzetben és körülmények között tanulsz is éppen eligazodni a házasságodban, tudnod kell, hogy amikor ragaszkodsz a szövetségeidhez, és jószívűséget, megbocsátást és támogatást nyújtasz a házastársadnak, akkor meg fogod találni Krisztust a kapcsolatotokban.