A Heti FF-ből
Hat mód arra, hogy a Szabadítóhoz hasonlóan nyújtsunk szolgálattételt ebben az ünnepi időszakban
A csodák véghez vitele során Jézus az egyénekre összpontosított.
A karácsonyi időszakban gyakran érzünk fokozott vágyat – sőt, akár kötelességtudatot is – azt illetően, hogy szolgáljunk másokat, és ezt úgy tegyük, ahogyan a Szabadító tenné. Ezt pedig az erőnket meghaladónak érezhetjük. Az Úr hihetetlen csodákat vitt véghez halandó szolgálattétele során! Hogyan is hasonlíthatnánk a saját szolgálatunk szerény cselekedeteit ahhoz, amit Ő tett?!
Pedig egyáltalán nem szükséges, hogy ezt ijesztően nagy feladatnak érezzük. Az olyan nyilvánvaló csodák mellett, mint a víz borrá változtatása, a mi Példaképünk olyan kevésbé látványos csodákat is véghez vitt, mint az emberek szívének a megérintése és az életük jobbá tétele.
Abból, amit tett, sokat magunk is képesek vagyunk lemásolni, miközben követjük Őt. Íme néhány alapvető tantétel, melyeket tarts szem előtt, miközben azt keresed, hogyan tudnál szolgálattételt nyújtani ebben az ünnepi időszakban.
Figyelj oda.
Jézus tudta, hogy a kútnál lévő szamáriai nő nem engedelmeskedett a nemi erkölcsösség törvényének (lásd János 4:6–29). Tudta, hogy a házasságtöréssel vádolt asszony valóban vétkes (lásd János 8:3–11).
Ám a Szabadító nem időzött ezeken a dolgokon. Könyörületet tanúsítva segített nekik megérteni, hogy képesek megváltoztatni az életüket. Megadta nekik egy ragyogóbb jövő reményét. És az eredmény? Mindkét nő bizonyságot nyert a Szabadítóról (lásd János 4:29; Joseph Smith-fordítás, János 8:11).
A Szabadítóhoz hasonlóan mi is odafigyelhetünk anélkül, hogy kárhoztatnánk másokat. Reményt nyújthatunk és biztathatunk másokat, hogy felfedezzék az Ő követéséből fakadó örömet.
Tanúsíts együttérzést. Sírj, ha sírnod kell.
Amikor Jézus látta Lázár barátait és családját sírni Lázár halála miatt, Ő már tudta, hogy fel fogja támasztani a férfit a halálból. Akár azt is mondhatta volna az embereknek: „Nincs miért sírni. Minden rendben lesz!”
Mégsem ezt tette. Hanem mit tett? Velük együtt könnyezett (lásd János 11:35).
Lehet, hogy a szeretteinknek olyan gondjaik vannak, amelyek nem érintenek minket személyesen. Lehet, hogy olyan félelmeik vannak, amelyeket mi nem osztunk, vagy olyan gondjaik, amelyeket mi már megoldottunk. Lehet, hogy olyan evangéliumi tantételekkel küszködnek, amelyek nekünk könnyedén mennek. Együttérzést (együtt+érzést) tanúsítunk, amikor magunkévá tesszük mások érzéseit; nem úgy, hogy velük együtt merülünk el a rossz gondolatokban, hanem komolyan vesszük a kihívásaikat, és segítünk nekik átküzdeni magukat rajtuk.
Vonj be mindenkit.
Jézust gyakran bírálták amiatt, hogy túl befogadó, mert olyan emberekkel töltött együtt időt, akikkel „nem kellett volna” (lásd Máté 9:10–12). De hogy kirekesszen embereket? Na, olyat Ő nem tett. Mindenkivel törődött, beleértve azokat is, akik a társadalom peremére szorultak.
A Szabadítóhoz hasonlóan te is igyekezhetsz meglátni, kinek van szüksége arra, hogy fokozottabban érezze Isten szeretetét.
Ne feledd ezt, amikor tevékenységeket és ünnepi összejöveteleket tervezel! KHMJ: Kiket hívna meg Jézus?
Használd az eszközeidet. Gondolkodj leleményesen!
Amikor ott volt ötezer éhes ember, és nem volt a közelben élelem, az Úr nem azt mondta: „Sajnálom, nálam sincs étel. Semmit sem tehetek, hogy segítsek nektek.” Ehelyett arra kérte a követőit, hogy gyűjtsék össze, ami rendelkezésre áll, imádkozott, és csodát tett.
Lehet, hogy a te imáidból eredő csodák nem ennyire „csodásak”. Viszont talán magad is meglepődsz majd azon, hogy milyen ötleteket suttog neked a Lélek, amikor azt mondod Mennyei Atyának: „Szeretnék segíteni ebben a helyzetben, de nem hiszem, hogy rendelkezem a szükséges eszközökkel. Tévednék? Mit tehetek?”
Bátoríts és légy derűlátó.
Ugye milyen gyakran mondott Jézus olyat, hogy „ne félj”, „ne féljetek” (Máté 17:7; Márk 5:36; Máté 10:28; Lukács 8:50; 12:7) és „bízzatok” (Máté 14:27; János 16:33)?
Feltűnt már neked, hogy az utolsó napi prófétáink is ugyanígy tesznek? (Gyorsan képzeld magad elé Nelson elnököt! Mosolyog, ugye?) A rosszkedv könnyedén elérhető bárki számára, aki azt igényli. Szükségtelen, hogy te is terjeszd.
Szolgálj akkor is (sőt: főleg akkor), amikor te magad is küszködsz.
Itt látszólag valamiféle ellentmondás van, de valójában másokat szolgálni kiváló módszer arra, hogy megküzdj a saját rosszkedveddel. Ne engedd, hogy a saját gondjaid kifogásként szolgáljanak az önközpontúságra! A Szabadító egész élete és küldetése erre mutatott példát. Habár Jézus „útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője” (Ésaiás 53:3), mégis „széjjeljárt jót tévén” (Apostolok cselekedetei 10:38).
Miközben a kereszten haldoklott – amikor teljesen érthető lenne az önző gondolkodás –, arra kérte Atyját, hogy bocsásson meg azoknak, akik felelősek voltak ezért (lásd Lukács 23:34), és gondoskodott arról is, hogy az édesanyjának valaki a gondját viselje (lásd János 19:26–27).
Van még valami, amit a Szabadító tett. Sokat imádkozott. Ha őszintén kéred Mennyei Atyától a másoknak nyújtott szolgálattételre vonatkozó iránymutatást – hogy mit mondj, mit tegyél, hogyan segíts –, akkor a Szentlélek utat fog mutatni neked. Lényegében ennyit jelent az, hogy „úgy szolgálunk, ahogyan a Szabadító”: rendelkezünk a Lélekkel. Terjesszünk örömöt ezen a karácsonyon!