A Heti FF-ből
Mit tanított nekem egy karácsonyi csapás a szövetséges kapcsolatomról?
Ellopott ajándékok és egy új családi hagyomány segített felismernem a Mennyei Atyával meglévő szövetséges kapcsolatom ápolásának az értékét.
Illusztrálta: Stephen Neilsen
Amerikai Szamoán nőttem fel a 12 testvéremmel. Mindannyian együtt laktunk egy három hálószobás házban, egy Leone nevű faluban. A karácsony mindig is különleges volt a családunk számára – annak az ideje volt ez, hogy elgondolkodjunk Jézus Krisztus születésén és engesztelésén, valamint hogy szolgáljunk és ajándékozzunk.
Az egyik karácsonyi időszakban, miután keményen dolgoztunk és takarékoskodtunk, a szüleim vettek mindegyikünknek egy-egy ajándékot, és a fa alá helyezték őket. Annyira izgatottak voltunk!
Még mielőtt azonban eljött volna a karácsony, a bátyám az egyik reggel egy megsemmisítő hírrel ébresztett bennünket: kivétel nélkül az összes ajándékot ellopták. Valaki éjszaka betört hozzánk, és mindet elvitte.
Ebből a szívszaggató élményből új hagyomány született. Ezt követően minden karácsonykor a karácsonyfa körül aludtunk, hogy megóvjuk az ajándékainkat.
Egyrészt vicces és egyben megrendítő is ez az emlék, másrészt viszont többet tanított nekem annál, hogy vigyáznom kell a karácsonyi ajándékokra – arra ébresztett rá, hogy milyen fontos óvni és előre rangsorolni a Mennyei Atyánkkal ápolt szövetséges kapcsolatunkat.
Emlékeztető a szövetséges kapcsolatunkra
Russell M. Nelson elnök is gyakran tanít a szövetségek jelentőségéről. Ő mondta ezt: „Az Istennel kötött szövetség örökre megváltoztatja a kapcsolatunkat Ővele. Nagyobb szeretettel és irgalommal áld meg minket. Hatással van arra, hogy kik vagyunk, és hogy Isten miként fog segíteni nekünk azzá válni, akivé válhatunk.”
Pont úgy, ahogy a családom is óvta az ajándékainkat, számunkra is a Mennyei Atyánkkal ápolt szövetséges kapcsolatunk jelenti a legértékesebb kapcsolatot, mellyel rendelkezhetünk. Becsüljük meg! Csakhogy mégis miként tegyük ezt meg egy olyan világban, amely minden módon elterelné a figyelmünket? Íme néhány ötlet, amely segített nekem:
1. Vésd kőbe, hogy miből nem engedsz
Amikor a Brigham Young Egyetemre járó fiatal felnőttként megpróbáltam egyensúlyban tartani a tanulmányaimat, az amerikai focit és a randizást, gyakran azt éreztem, hogy ez meghaladja az erőmet. Ekkor jöttem rá, hogy meg kell határoznom pár dolgot, amelyekből nem engedek – olyan fontos dolgokat, amelyek mellett mindenképpen elkötelezem magamat, bármi történjék is.
Az egyik ilyen kőbe vésett dolog az Úrral töltött idő és a Jézus Krisztusra való összpontosítás lett. Minden reggel van egy beütemezett időm az Úrral, amikor előveszem a szentírásokat és a legutóbbi általános konferenciai üzeneteket. Ez a napi szokás apró lelki élményeket ad nekem, és megadja a napomnak az alaphangot.
Nelson elnök ezt mondta: „Most van itt az ideje, hogy a tanítványságunkat tegyük a magunk részéről a legfontosabbá.” Az, hogy a fontossági sorrendemben előre helyezem az Úrral töltött időt, még nem tünteti el az élet kihívásait vagy figyelemelterelő tényezőit – viszont segít abban, hogy az Ő erejével nézzek szembe velük.
Amint azt Nelson elnök tanította: „Ha… közös igába fogjátok magatokat a Szabadítóval, az azt jelenti, hogy hozzáfértek az Ő erejéhez és megváltó hatalmához.” Amikor te is eldöntöd, hogy mikből nem engedsz, és az Úrral való szövetséges kapcsolatodat előre rangsorolod, akkor a kihívásaid kezelhetőbbek lesznek, és mindennap lesznek erősítő, lelki élményeid.
Mi lesz hát az, amit te fogsz kőbe vésni? Hogyan figyelhetsz majd oda arra, hogy mindennap – mindennap, mindennap – előre rangsorold az Istennel fennálló kapcsolatodat?
2. Fektesd bele a lelki munkát
Annak az eldöntése, hogy az ember miből nem fog engedni, még csak a kezdet: el kell végeznünk a lelki munkát is. Néha tudjuk, hogy mit kell tennünk – olvasni a szentírásokat, imádkozni, istentiszteletre járni –, de híján vagyunk az indíttatásnak. Én is éreztem már így.
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy „a Krisztusba vetett hit igazlelkű cselekvéshez vezet, ami növeli a lelki képességünket és hatalmunkat”.
Amikor azon kapom magamat, hogy nincs meg a kellő indíttatásom a lelki munka elvégzéséhez, akkor a cselekvéshez szükséges vágyért és erőért imádkozom. És amikor így teszek, azt veszem észre, hogy összezárul a szakadék önmagam és az Úr között. A Mennyei Atyával fenntartott szövetséges kapcsolatom – mint minden más kapcsolat – erőfeszítést igényel. Ez nem kipipálandó tételekből álló lista, hanem egy folyamat, amelyet egész életemben gondozok.
3. Találj lehetőségeket a szolgálatra
Miközben erősítem a szövetséges kapcsolatomat Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal, a Lélek gyakran vezet engem mások szolgálatára. Ez az útmutatás tovább mélyíti a kapcsolódásomat Istenhez. A Lélek nem vár a karácsonyra – naponta szolgálhatunk otthon, az egyházban és a közösségeinkben.
Egy elszigeteltségtől és távolságtartástól terhes világban az egyik legjobb módja annak, hogy szorosabb kapcsolódást érezzünk, az, ha túltekintünk magunkon és másokat szolgálunk. Amint arról Benjámin király bizonyságot tett, amikor másokat szolgálunk, Mennyei Atyánkat szolgáljuk (lásd Móziás 2:17).
Amikor hanyaggá válunk a szövetséges kapcsolatunkban, akkor elveszítjük az arra való képességünket, hogy valóban jó hatással legyünk a világra. Ahogyan azt Bednar elder tanította: „Az önzetlen szolgálat minden cselekedete, melyet nyújtunk, segít jobban megismernünk a Mestert, akit képviselünk, és minden cselekedet közelebb visz minket Őhozzá.” Amikor tevékenyen törekszünk módokat találni a szolgálatra, akkor nem csupán megáldjuk mások életét, hanem erősítjük a saját kapcsolódásunkat is Mennyei Atyánkhoz, megerősítve a szövetségeink iránti elkötelezettségünket.
Engedd, hogy a szövetségeid vezéreljék az életedet
Éppen úgy, ahogy mi az ajándékainkat óvtuk, mindannyiunknak óvnunk kell és előre kell rangsorolnunk a szövetséges kapcsolatunkat.
Sokan szembesülünk nagy döntésekkel, akár a tanulmányok, a randevúzás, a pályaválasztás vagy éppen egy misszió kapcsán. Könnyű bizonytalannak vagy alkalmatlannak érezni magunkat. Amikor én így érzek, olyankor engedem, hogy a szövetségeim vezéreljenek.
Mit mondanak a keresztelkedési és templomi szövetségeid, mit tegyél? Milyen áldásokat ígért neked Isten?
Amikor előre rangsorolod a szövetséges kapcsolatodat, minden más elkezd a helyére kerülni. Nelson elnök azt mondta, hogy „az örömnek, melyet érzünk, nem sok köze van az életünkben fennálló körülményekhez, ahhoz viszont igen, hogy az életünk során mire összpontosítjuk a figyelmünket”. A Szabadító szeretetének és örömének az átérzése pedig kétségtelenül a legjobb karácsonyi ajándék, amelyet kaphatunk.