A Heti FF-ből
A lelki elcsendesedés táplálása karácsonykor
A szerző Ausztriában, Bécsben él.
Amikor a Szabadító születésének a csendes, szent éjszakájára összpontosítunk, akkor fokozni tudjuk a szentség érzetét a saját ünneplésünkben.
Unto Us a Son Is Given [Fiú adatik nékünk]. Készítette: Eva Koleva Timothy
Elgondolkodtál már a Csendes éj című karácsonyi himnusz jelentőségén?
Bár a karácsonyi időszak tele van lendületes tevékenységekkel, hagyományokkal és vidám dallamokkal, ez a bizonyos dal mindig is sokat jelentett nekem. Ez az áhítatos, gyönyörű ének arról szól, hogy milyen csendes nyugalom volt a földön azon az éjszakán, amikor a Szabadító megszületett, és eszembe juttatja, hogy a saját ünnepi elfoglaltságaim közepette időt szakítsak a csendre és a szentségre.
Az a szentségérzet, amelyet akkor érzünk, amikor a Szabadító születésén és azon elmélkedünk, hogy mit jelent számunkra az élete, igen erős tud lenni ebben az időszakban, ha megfelelő figyelmet szentelünk neki. Mivel azonban a december gyakran tele van záróvizsgákkal, családi és baráti összejövetelekkel, utazással, vásárlással és egyéb kötelezettségekkel, a lassítás időpazarlásnak vagy éppen lehetetlennek tűnhet.
Megtanultam azonban néhány dolgot a csend erejéről a karácsonyi időszakban – és hogy az miként mélyítheti el a karácsonyi lelkiségünket és a Szabadítóval ápolt kapcsolatunkat.
Szolgálat az ünnepek alatt
Bár a karácsonyi időszak igen nyüzsgő tud lenni, ennek az idénynek az egyik legnagyobb elégedettséget nyújtó része számomra a lehetőség mások szolgálatára. A legjobb ünnepi időszakaim közül nem egyet különböző szolgálati projekteken töltöttem az egyházközségemmel és a családommal. Még akkor is, amikor elfoglalt vagyok, és a kevéske szabadidőmben pihenni szeretnék, a szolgálat lehetővé teszi számomra, hogy önmagamon kívülre tekintsek, és meghívja a Lelket az életembe.
Amikor valakit szolgálok, a Szabadítóra gondolok. Amikor a Szabadító másokat szolgált, alaposan szemügyre vette őket, odafigyelt, és látta a szükségleteiket. Olyankor lelassított, hogy egyénileg szolgálhassa őket, például a vérfolyásos asszony vagy a Betesda tavánál lévő férfi esetében (lásd Márk 5:24–34; János 5:5–9). Bár ezek a csodák hatalmasak voltak, jómagam csendes, bensőséges pillanatokként tekintek rájuk Isten gyermekei és a Szabadító között.
Még olyankor is, amikor a karácsonyi szolgálati projektek zajosak vagy pörgősek, és lefoglalnak engem, ha hátrébb lépek és Krisztusra összpontosítok, akkor áhítatot és hálát érzek Őiránta. A szolgálat elhozza a nyugalom érzését a lelkembe, és segít közelebb éreznem magam Őhozzá.
Csendesség a karácsonyi időszakban
Itt, Ausztriában, mindig különleges számunkra, ha a Csendes éjt énekeljük, mivel az két osztrák szerző alkotása. Egészen szentestéig nem is szoktuk énekelni. A családomban az a szokás, hogy először a Szabadító születéséről olvasunk a Lukács 2-ből, és utána énekeljük el közösen a karácsonyfánkon lévő gyertyák fénye mellett.
A dalszöveg segít elgondolkodnom a Szabadítón és az ünnepi időszak okán. Szentséget és áhítatot érzek, amikor arra gondolok, ahogyan Ő a jászlában feküdt a föld valaha volt legcsendesebb és legbékésebb éjszakáján. Csodálatos módja ez annak, hogy nekünk is részünk legyen egy csendes éjszakában, miközben véget érnek a karácsonyi ünnepségek.
Még ha nálatok nincs is ehhez hasonló hagyomány, arra buzdítalak, hogy iktasd ki a figyelemelterelő tényezőket, és találj egy pillanatnyi csendességet ebben az időszakban arra, hogy a Szabadító életét tanulmányozd a szentírásokban, és gondold át, mit jelent számodra az Ő születése.
Befogadni a Szabadító örömét
Tamara W. Runia nővér, a Fiatal Nők Általános Elnökségének az első tanácsosa gyönyörűen tanított: „Azon a szent karácsony éjjelen egy angyal megosztotta a jó hírt, nagy örömöt hirdetett nekünk. […] Úgy hiszem, ezt mondhatta az angyal: A barátod, a legjobb barátod épp megérkezett. És ha tudnád, milyen közelről figyel téged; hogy mennyire felnéztél Rá, amikor Vele éltél ezelőtt; ha megértenéd, mit fog feláldozni érted, és hogy Ő mindig milyen szívesen segít neked hazatérni, akkor rohannál a jászolhoz, hogy üdvözöld Őt.”
A csendesség e pillanataiban – amikor imádkozom, a templomban vagyok, tanulmányozom a szentírásokat és szolgálok másokat – érzem leginkább azt, hogy a Szabadítóhoz kapcsolódom. Tudom, hogy megtalálhatjuk Őt és mindvégig érezhetjük az Ő békességét ebben az időszakban és minden időszakban, miközben szolgáljuk Őt, és elgondolkodunk a születése örömén.