Hogyan segített nekem Krisztus a kényszerbetegségemben

Korábban sokat küszködtem a kényszerbetegség egyik válfajával, a vallási megszállottsággal. Sok nehézséget okozott az a szentírásbeli parancsolat, hogy legyünk tökéletesek. Nem értettem, hogy ez miként lenne lehetséges.

Egy darabig valahogy terhesnek éreztem azt a felelősséget, hogy istentiszteletre járjak és olvassam a szentírásokat. Ráadásul mindezeket nem jó szokásként, hanem rögeszmésen kényszeres módon végeztem. De továbbra is csináltam, mert végső soron tudtam, hogy ezek jó dolgok, és hogy ezt kell tennem.

Idővel megtanultam, hogy ne szokásként gondoljak a szentírásolvasásra, hanem egyszerűen csak hagyjam, hogy a szentírások szavai körbeöleljenek. Soha nem hagytam abba az olvasásukat, viszont már nem volt annyira kényszeres számomra, hanem egyre inkább olyasmivé vált, amit szerettem megtenni azért, hogy érezzem Isten szavait.

Rájöttem, hogy Jézus Krisztus minden tökéletlenségünket kipótolja. A legfőbb cél az, hogy Mennyei Atyával éljünk, és érezzük az öröm azon teljességét, amelyet csak Ő adhat. Amikor mindenedet Krisztusnak adod, akkor a teljes szívedet Neki adod, semmit nem visszatartva. Akkor pedig Ő képes mindent megadni neked lelki értelemben. Megtanultam Krisztusnak adni a szívemet, azután pedig már minden más, ami a tanítványi léthez tartozik, jött magától.