A húsvét Jézus Krisztusba vetett reménysége és ígérete

Gerrit W. Gong elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Húsvétkor és mindennap Jézus Krisztus beteljesíti szívem vágyakozásait, és megválaszolja lelkem kérdéseit.

Kérlek, találj magadnak pár csendes percet és egy lelki menedéket, miközben ezt az üzenetet olvasod.

Világunk túl gyakran zajos, telezsúfolva külsőséggel és kevélységgel. Amikor azonban őszinték, becsületesek és nyíltak vagyunk önmagunkkal és Istennel, akkor a húsvét Jézus Krisztus-i reménye és ígérete valósággá válik. Az ilyen pillanatokban így esedezünk:

„Hogyan láthatom újra a családtagomat, a barátomat, a szerettemet?”

„Hol találok és érezhetek békességet, reményt, valamint lelki közösséget Istennel, a körülöttem lévőkkel és önmagammal?”

„Van-e valaki, akit szerethetek – és aki igazán szeretni fog engem? Fejlődhetnek és kitarthatnak-e a szövetséges kapcsolatok – nem úgy, mint a tündérmesékben, hanem igazán boldogan és örökké?”

„Ahol sok a fájdalom, a szenvedés és az igazságtalanság, hogyan járulhatok hozzá én a békességhez, az összhanghoz és a megértéshez Jézus Krisztusban, valamint az Ő visszaállított evangéliumában és egyházában?”

Ebben a húsvéti időszakban a következő bizonyságot teszem Jézus Krisztusról, valamint az Ő ígéretéről és reménységéről:

A szövetség általi összetartozás és cél ígérete

Isten, a mi Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus, az Ő Szeretett Fia és a Szentlélek személyesen közel vannak hozzánk. Világosságuk, könyörületük és szeretetük összefonódik a teremtés céljában és létezésünk szövetében.

A halandóság előtti mennyei tanácsban örömkiáltásban törtünk ki. A választást választottuk. Most pedig hitben járunk. Saját tapasztalataink által felfedezzük az Isten által megígért szépséget, tisztánlátást, örömet és célt a halandóság bizonytalanságai, csüggedései és kihívásai közepette.

Nem arra lettünk szánva, hogy egyedül bóklásszunk ebben az életben. Imádkozhatunk, építhetjük a hitet és az összetartozást, és a legigazabb, legszabadabb, leghitelesebb, legörömtelibb önmagunkká válhatunk. Az engesztelés – az egység visszaállítása – Jézus Krisztusban és rajta keresztül elhozza ezt a szövetség általi összetartozást.

Jézus Krisztus életének és küldetésének a reménysége

A húsvét reménye és ígérete minden egyes nap magában foglalja azokat az áldásokat és tanításokat, melyeket Jézus Krisztus az Ő tökéletes halandó szolgálattétele során osztott meg velünk. A kezdetektől fogva előre elrendelve, Jézus Krisztus az Atya Egyszülöttjeként született. Jézus gyarapodott bölcsességben, testi állapotban, valamint az Isten és emberek előtti kedvességben. Egyedül az Atyja akaratának a megtételére törekedve Jézus Krisztus megbocsátotta a bűnöket, meggyógyította a gyengeségeket, feltámasztotta a halottakat, valamint megvigasztalta a betegeket és a magányosokat.

Az utolsó vacsorán, majd később az Újvilágban Jézus Krisztus bevezette az úrvacsorát. E szent szertartásban az Atyát szólítjuk, és szövetséget kötünk arra, hogy magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét, mindig emlékezünk Őrá és betartjuk a parancsolatait, hogy Lelke mindig velünk lehessen.

A Gecsemáné kertjében Jézus többet szenvedett el, mint amit ember el tud szenvedni, hogy megváltson minket és engesztelést hozzon értünk. Minden pórusából vér fakadt. Mindenkiért elszenvedte ezeket a fájdalmakat, hogy – amennyiben bűnbánatot tartunk – nekünk ne kelljen szenvednünk.

Jézus Krisztust elárulták, hamisan megvádolták, kigúnyolták és megostorozták. Tövisekből font koronát nyomtak alázatos fejébe. Felemelték a keresztre, hogy magához vonzzon minket. Amikor minden bevégeztetett, Ő készségesen meghalt értünk.

Jézus Krisztus tudja, hogyan segítsen meg minket a betegségeinkben, a gyengeségeinkben, a magányunkban, az elszigeteltségünkben és a nehézségeinkben. Azt is tudja, hogyan örvendezzen velünk a boldogságunkban és a hálánkban, és hogyan hullasson velünk örömkönnyeket, amikor teljes az örömünk. Amikor egyenes derékkal járunk és megtartjuk a szövetségeinket, Ő megígéri, hogy minden dolog összefoghat a javunkért.

Jézus Krisztus valóban képes megszabadítani minket a rabságtól és a bűntől, a haláltól és a pokoltól, és segíthet betöltenünk isteni kilétünket, amikor hit és bűnbánat által többé válunk, mint azt valaha is gondoltuk.

Az összetartozás ígérete

Jézusnak köszönhetően a halál nem a vég. Húsvétkor azt hirdetjük: „Legyőzte Ő a halált, Ünnepeld diadalát!” Atyja parancsára és hatalma által Jézus le tudta tenni az életét, és újra fel tudta venni azt. A harmadik nap reggelén kiszállt a sírból. Az időben és az örökkévalóságban példájával mutatja meg nekünk, hogy „az örök élet kapuját a halál megnyitja”.

Krisztus engesztelésének és feltámadásának a hatalma által testünk és lelkünk újra egyesülni fog a fizikai feltámadásban. Krisztus engesztelése képes megáldani minket azzal, hogy legyőzzünk mindenféle lelki különválást és lelki halált. A bűnbánat feltételével megszabadíttatunk minden bűntől és bánattól, és megnyílunk a szeretet és az öröm örök teljességére Isten, a mi Atyánk és Jézus Krisztus dicsőséges, celesztiális társaságában.

Újra együtt leszünk a szeretteinkkel, és egy örök szemszögből tekintünk majd egymásra – nagyobb szeretettel, megértéssel és kedvességgel. Jézus Krisztus engesztelése segíthet emlékeznünk arra, ami számít, és elfelejteni azt, ami nem. Ha nagyobb hittel és hálával tekintünk a Szabadítónkra és a kapcsolatainkra, az békességet hoz, enyhít a terheken, megbékíti a szíveket, és egyesíti a családokat az időben és az örökkévalóságban.

A bőség és öröm reménye

A Jézus Krisztus-központú húsvét bőséges áldásokat rejt magában. Mindegyikünket szem előtt tartva Jézus Krisztus arra kér minket, hogy olyan szeretettel és könyörülettel lássunk és nyújtsunk szolgálattételt, mint Ő.

A Jézus Krisztus-központú húsvét magában foglalja evangéliuma teljességének a visszaállítását, az Ő papsági felhatalmazását és hatalmát, valamint az Ő egyházában – Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában – megtalálható szent szertartásokat és szövetségeket. A Jézus Krisztus-központú húsvéthoz hozzátartozik az is, hogy számos helyen az Úr még több szent háza kerül közelebb Isten gyermekeihez, melyekben felajánlhatjuk itt a földön azt, amire az eltávozott szeretteiknek az örökkévalóságban szükségük van, és amire vágynak, s amit nem tudnak magukért megtenni.

Ez az én reményem, ígéretem és bizonyságom. Tanúságot teszek Istenről, a mi Atyánkról, a Szabadítónkról és Megváltónkról, Jézus Krisztusról, valamint a Szentlélekről. Húsvétkor is és minden egyes nap leljünk rá az örök reményre és ígéretre Isten boldogságtervében, melyben ott húzódik a halandóságból a halhatatlanságba és örök életre vezető isteni átalakulás szövetséges ösvénye. Enyhítsen a terheinken mindennap Jézus Krisztus engesztelésének a bizonyossága, segítsen nekünk vigaszt nyújtani másoknak az ő bánatukban, és szabadítsa fel a lelkünket, hogy elnyerjük az Ő teljes örömét.