Az ima legyőzi a piszkálást

Illusztrálta: Katelyn Budge

Egy csomó gyerek volt a sulimban, akik csak tettették, hogy a barátaim. A folyosón mindig azt mondták: Helló, haver! Aztán meg kinevettek és sugdolóztak rólam. Mások meg gúnyoltak a külsőm miatt. Ez rettentően stresszes volt, és nagyon feszélyezett.

Régebben nem túl gyakran imádkoztam. De amikor elkezdtek piszkálni az iskolában, elkezdtem többet imádkozni. Kezdetben bizonytalan voltam abban, hogy mit mondjak. Idővel azonban felszabadultan beszéltem Mennyei Atyával, mert kiépítettem vele egy kapcsolatot.

Most, ha valami történik az iskolában, akkor elmondok egy imát a fejemben. Tudom, hogy Jézus Krisztus velem van, és Ő a lehető legjobb Barátom. Az ima és a Krisztusra való emlékezés segített felismernem, hogy amit mások mondanak, az nem számít. Csak az számít, hogy mit gondol rólam Mennyei Atya és Jézus Krisztus.