Egy sokoldalúan tehetséges tizenéves
J-Ephraim sok mindenben jó – még olyan dolgokban is, amelyek elsőre talán fel sem tűnnek.
Fényképezte: Leslie Nilsson
J-Ephraim szakácsnak készül!
J-Ephraim a Fülöp-szigetek fővárosából, Manilából, 14 évesen már jól kiismeri magát a konyhában. „Egy nap majd szakács szeretnék lenni” – mondja. Az egyik kedvenc étele, amelyet szeret megfőzni, az a sinigang, egy húsos, zöldséges leves, melynek az ecet ad egy kicsit savanykás, mégis pompás zamatot.
Szeret még videójátékozni, edzeni, a barátaival lógni és kosárlabdázni is.
De talán a legnagyszerűbb tehetségei közül pár nem is tűnik fel első pillantásra.
Családi kihívások
„Csonka családból származom” – magyarázza. Amikor J-Ephraim kilencéves volt, édesapja elhagyta a családjukat. J-Ephraim édesanyjának hirtelen egyedül kellett felnevelnie őt és két fiatalabb testvérét. Nem volt könnyű életük.
„Eleinte sok haragot éreztem” – vallja be J-Ephraim. Ezzel nem volt egyedül. „Az egész családunkban sok volt a harag és a szomorúság.”
Mindegyiküknek meg kellett tanulnia apa nélkül élni. Néha a fokozott stressz és bánat vitákhoz vezetett. Ekkor döntött úgy J-Ephraim, hogy még egy tehetséget kifejleszt magában: mégpedig a béketeremtést.
„Igyekszem béketeremtő lenni az otthonunkban, különösen a fiatalabb testvéreimmel.” Az erőfeszítései eredménnyel is járnak. Bár elsőnek ismeri el, hogy még mindig előfordulnak viták, családként mindannyian összefognak, hogy elfojtsák azokat, és folyamatosan erősítsék a kapcsolataikat. „Családként nagyon közel állunk egymáshoz!” – meséli J-Ephraim.
Van még egy titka a sikerüknek. J-Ephraim egy egyszerű, de mélyreható indokot ad a családja összetartására: „Folyamatosan követjük Jézus Krisztus tanításait” – magyarázza.
Családi sikerek
„Az egyik fő oka annak, hogy a mai napig egységesek vagyunk, az, hogy az egyházban maradtunk, és továbbra is követjük Jézus Krisztust – emeli ki J-Ephraim. – Minden egyes vasárnap részt veszünk az úrvacsorai gyűlésen, és minden egyes héten tartunk családi estet.”
A természetben töltött idő csak az egyik módja annak, ahogyan ez a család közel marad egymáshoz.
Napi szinten is töltenek minőségi időt együtt. „Mindig támogatjuk egymást a tehetségeinkben és a döntéseinkben” – mondja. Legyen szó pihenésről a parkban, egymás segítéséről a házi feladatokban, az egyházi gyűléseken való közös részvételről, vagy talán a konyhában töltött időről és a közös nevetésről – jól tudják, milyen fontos, hogy minden egyes nap egy kicsit jobban építsék a családjukat.
J-Ephraim és a családja megtanulta a közös tanulás értékét – legyen szó házi feladatról, szentírásokról vagy új hobbikról.
Erő Krisztusban
„Idővel képes voltam megbocsátani az apukámnak” – meséli. J-Ephraim rájött valamire a megbocsátás kapcsán, amit sokaknak egy egész életükbe telik megtanulni. „Amikor megbocsátok valakinek, el fog múlni a szívemből a harag, és nem kell tovább rágódnom rajta.”
Ezt kétségkívül gyakran könnyebb mondani, mint megtenni. Hogyan bocsátunk meg valakinek, amikor úgy tűnik, nem találjuk hozzá az erőt? J-Ephraim ismét Jézus Krisztusra mutat. „Jézus Krisztus hatalma erőt és útmutatást ad nekünk ahhoz, hogy győzedelmeskedjünk az életünkben elénk kerülő akadályok felett – mondja. – A mai világban rengeteg olyan kihívás és kísértés van, amely könnyen megtörhet minket lelkileg, érzelmileg, szellemileg és testileg is. Krisztus mindent megkönnyíthet számunkra.”
Bár J-Ephraim a konyhai készségeivel egy nap még messzire juthat, azon döntése, hogy Jézus Krisztusra támaszkodik erőért, végtelenül nagyobb távlatokat nyit meg előtte.
Mi ad reményt J-Ephraimnak?
Az elmúlt néhány évben J-Ephraim sok reményre és biztatásra lelt ugyanabból a szentírásból, amelyet a fiatalok 2023-as mottója is felhasznált: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít” (Filippibeliek 4:13).
„Amikor felidézem magamban ezt a verset, eszembe jut, hogy Krisztus bármelyik kihívásban utat mutathat nekünk, amellyel szembenézünk.”