A kert, a kereszt és a sírbolt

A Gecsemáné kertjében kezdődött a Szabadító szenvedése értünk.

Ezen az estén a Szabadító kiment a kertbe tizenegy apostolával. Félrevonult imádkozni, és magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost.

Mély bánatot és gyötrelmeket kezdett érezni (lásd Márk 14:33–34). Így imádkozott: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42). Egy angyal jött, hogy megerősítse Őt (lásd Lukács 22:43). Miközben imádkozott, „az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek” (Lukács 22:44, lásd még Móziás 3:7), és „minden pórus[á]ból” vérzett (Tan és szövetségek 19:18).

A Szabadító elszenvedett „kísértéseket…, és testi fájdalmat, éhséget, szomjúságot és kimerültséget, méghozzá többet, mint amit ember el tud szenvedni, hacsak meg nem hal” (Móziás 3:7). Mindenféle „megpróbáltatást”, „betegsége[t]” és „gyengesége[t]” is elszenvedett (Alma 7:11–12). „[T]estben és lélekben” is szenvedett (Tan és szövetségek 19:18).

Amikor ez a rendkívüli szenvedés megszűnt, Júdás érkezett a kertbe zsidó elöljárókkal és egy csapat katonával. Júdás elárulta a Szabadítót. Jézus Krisztust elfogták és elvitték, hogy megaláztatást és kínzást szenvedjen el.

A Szabadító „mindenkiért elszenvedte… ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek” (Tan és szövetségek 19:16; kiemelés hozzáadva). Jézus Krisztusnak köszönhetően bűnbánatot tarthatsz és mentesülhetsz a bűn gyötrelmétől.

Ezenkívül Jézus Krisztus azért szenvedte el mindezen dolgokat, „hogy bensőjét irgalom tölthesse el, a test szerint, hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint” (Alma 7:12). Jézus Krisztus tudja, mit érzel. Ő az életed minden körülményében tud neked segíteni, bármiben, amiben szenvedsz, és minden gyengeséggel.

A kereszten folytatódott – és ért véget – a Szabadító értünk való szenvedése. Ami a legfontosabb, hogy ott szenvedte el a halált.

Miután a római katonák megostorozták és megalázták Őt, Jézus Krisztust a keresztjével a Golgotára vezették. A kereszthez szegezték, majd felállították a keresztet, amelyen órákon át függött.

Számos módon kigúnyolták: A feje fölé tűztek egy táblát, melyre az volt írva: a zsidók királya. Azt mondták neki, hogy mentse meg magát. Amikor megszomjazott, ecettel kínálták.

Végül Jézus Krisztus így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Máté 27:46; lásd 5 Mózes 22:1). Majd hangos szóval így szólt: „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet” (Lukács 23:46). „Elvégeztetett!” (János 19:30).

Meghalt (vagyis a lelke elhagyta halandó testét), s ezzel véget ért halandó élete. Megrázkódott a föld. Később egy római katona dárdával megszúrta Jézus oldalát. Ezután Jézus testét levették a keresztről.

Az emberek „megostorozzák, és ő eltűri, és megütik, és ő eltűri. Igen, leköpdösik, és ő eltűri, szerető kedvessége és hosszútűrése miatt az emberek gyermekei iránt” (1 Nefi 19:9). A Szabadító azért szenvedett, mert szeret téged.

Jézus Krisztust „felemel[ték] a keresztre, és megöl[ték] a világ bűneiért” (1 Nefi 11:33).

Azt tanította: „Atyám azért küldött el engem, hogy felemeltethessem a keresztre; és miután felemeltettem a keresztre, hogy minden embert magamhoz vonzhassak” (3 Nefi 27:14). Jézus Krisztus, aki felemeltetett a keresztre, magához vonz téged, hogy legyőzhesd a halált és a bűnt.

Az üres sírbolt a Szabadító halál feletti győzelmét hirdette. A feltámadt Szabadító pedig ott mutatta meg először magát valakinek.

Jézus Krisztus testét odahozták, vászonba göngyölték, a sírboltba helyezték, azután bezárták. Őröket helyeztek a sírbolthoz, így biztosítva, hogy a követői ne vihessék el a testet, és állíthassák, hogy feltámadt a halálból.

A temetése utáni harmadik nap reggelén asszonyok jöttek a sírhoz, hogy előkészítsék a testet. Mire odaértek, valaki már elgördítette a bejáratot elzáró követ, és a sírbolt üres volt. Egy angyal ezt mondta: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” (Lukács 24:5). „Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt” (Máté 28:6). Jézus Krisztus letette az életét, mivel azonban Isten Egyszülött Fia volt, isteni hatalommal, újra élt.

A sírbolt előtti kertben a feltámadt Úr először az ott sírdogáló Mária Magdalénának jelent meg. Ezt mondta neki: „[M]enj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez” (János 20:17).

„Krisztus halála megoldja ennek az időleges halálnak a kötelékeit, így mindenki feltámad ebből az időleges halálból” (Alma 11:42; kiemelés hozzáadva). Jézus Krisztus feltámadása lehetővé teszi, hogy te is feltámadj.

A „lélek és az elem, elválaszthatatlanul összekötve, teljességet kap az örömből” (Tan és szövetségek 93:33). Feltámadása által Jézus Krisztus lehetővé tette, hogy olyan örömet tapasztaljunk meg, amilyet más módon nem tudunk megtapasztalni.