A Heti FF-ből
Amikor úgy érzed, hogy semmiben nem vagy jó, ne feledd, hogy képes vagy szolgálni
A tudás, hogy képes vagyok másokat szolgálni, olyan önbizalmat ad nekem, amelyet életem nagy részében nem éreztem.
Régebben úgy éreztem, hogy semmiben nem vagyok jó.
A misszióm előtt folyton ott motoszkált ez a gondolat a fejemben. Mindig is alacsony voltam, és soha nem tűntem ki a sportokban vagy a tanulásban. Úgy éreztem, hogy mindenki más sokkal több képességgel áldatott meg, mint én. Még akkor is, amikor az emberek kedvesen azt állították, hogy nekem is vannak tehetségeim, csak hízelgésnek vettem a szavaikat.
Kevesebbnek éreztem magam másoknál, és képtelen voltam szeretni magam olyannak, amilyen voltam. Ezek az érzések azonban később megváltoztak.
A felismerés, hogy vannak jó képességeim
Ausztráliában, Sydney-ben szolgáltam missziót, és borzasztó nehéz volt úgy odamennem Japánból, hogy nem beszéltem angolul. Nem értettem, mit mondanak a többiek, és alig tudtam kifejezni magam. Hosszú időn át azt kérdeztem Istentől: „Miért hívtak el a sajátomtól annyira más országba szolgálni?”
De hála a misszióelnököm és a társaim bátorító szavainak, lassan elkezdtem megérteni az angolt. Apránként képes voltam egy beszélgetést lefolytatni azokkal, akiket tanítottam. Ez egy csoda volt! Ugyanakkor a magabiztosság érzése is kezdett eltölteni – a beteljesedés azon csendes, ám erőteljes érzése, miszerint nekem is vannak jó képességeim, és értékes dolgokat tudok tenni másokért.
Nem volt könnyű. Azonban mélységes örömet adott a tudás, hogy az Úr bízik a képességeimben és rajtam keresztül munkálkodik. Ez sokkal több erőt adott, mint bármi más, amit valaha is éreztem.
A szolgálatba vetett bizalom
A hazatérésem után éppen egy lecke tanítására készültem az elderek kvórumában, amikor rábukkantam egy lélekemelő beszédre, amelyet még nem fordítottak le japán nyelvre. Erősen éreztem, hogy meg akarom osztani az üzenetét az osztállyal. Így hát lefordítottam angolról, és megosztottam a lecke alatt. A fivérek közül sokakat megérintett az üzenet, és hálásak voltak, amiért le tudtam fordítani nekik.
Ez az élmény újra megtanította nekem, hogy a szolgálatnak nem kell bonyolultnak lennie. Végül miután további beszédeket is lefordítottam, elkezdtem önkéntesen lefordítani a fiatal felnőtteknek szóló áhítati beszédeket. Ez azt eredményezte, hogy hivatalos fordítói állást kaptam. Magamtól tanultam meg angolul, de a szolgálat által csiszolódtak a készségeim, és képes voltam megáldani másokat azon keresztül, amit tanultam.
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából egyszer ezt mondta:
„Életünk néha olyan, mint a neoimpresszionista művészet. A mindennapjaink pillanatait és eseményeit alkotó színes pöttyök időnként egymástól függetlennek és átláthatatlannak tűnhetnek. Nem vélünk felfedezni bennük semmiféle rendszert. El sem tudjuk képzelni, hogy lenne bármiféle céljuk.
Amikor azonban hátrébb lépünk, és örökkévaló távlatból szemléljük azt, amikor életünkre Jézus Krisztus evangéliumának keretén belül tekintünk, akkor elkezdhetjük meglátni, miként kapcsolódnak egymáshoz életünk különböző pontjai. Talán ekkor még nem áll össze a teljes kép, de ha türelmesek vagyunk, elegendőt fogunk látni ahhoz, hogy bízzunk egy gyönyörű, nagyszerű minta létezésében.”
Amikor elhívtak, hogy Ausztráliában szolgáljak, úgy éreztem, hogy az életem egy számomra érthetetlen, egymástól különálló pontok halmaza. Most azonban visszatekintve látom, hogy minden olyan lehetőség, amelyet a szolgálatra és az angoltanulásra kaptam, részét képezték Mennyei Atya tervének, mellyel megáldott engem, és megmutatta nekem, hogy igazán vannak jó képességeim és tehetségeim, továbbá bízhatok abban, hogy ki vagyok Krisztus tanítványaként és Isten fiaként.
Ő rám bízta mások szolgálatát, és ez a szolgálat jószívűséggel – Krisztus tiszta szeretetével – tölt el a körülöttem lévők iránt.
Hajlandóság az Ő szeretete megosztására
Amikor kevesebbnek érezzük magunkat másoknál, csak arra kell emlékeznünk, hogy képesek vagyunk jóságot vinni a világba − nagy és apró módokon egyaránt. A szolgálat nem mindig könnyű. A dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy reméljük, de mindannyian képesek vagyunk világosságot megosztani, és a szolgálatunk segíthet nekünk és másoknak is felkészülni a Szabadítóval való találkozásra.
Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„[Isten] elvárja azt, hogy használjuk az ajándékainkat, tehetségeinket és képességeinket Mennyei Atya gyermekei életének a megáldására. […]
Törekedjetek Isten útmutatására egyedi képességeitek fejlesztéséhez, és segítsetek másoknak, akkor is, amikor nem könnyű. […] Így téve segítetek a világnak felkészülni Jézus Krisztus második eljövetelére, és megáldattok elegendő reménnyel, hogy beléphessetek az Úr nyugalmába és örömébe, most és majd a jövőben is.”
Hiszem, hogy mások szolgálata és a krisztusi szeretet kimutatása közvetlenül betölti a földre jövetelünk célját, és ezáltal segíthetünk egymásnak hazatérni Őhozzá.
Amikor kételkedem magamban, a szolgálat az, amit nyújthatok. Ez az a kulcs, amely oly sok áldást megnyit az életemben, köztük annak áldását is, hogy magabiztosságot nyertem az isteni kilétemben és az Úr előtt.