A Heti FF-ből
Három kérdés az egyházról, amelyek megtértként felmerültek bennem (és hogyan segített megválaszolni őket az isteni kilétem)
A szerző Kanadában, Ontario tartomány Toronto városában él.
Kérdéseik nem csak az új megtérteknek vannak − a kérdések részét képezik a bizonyságunk élethosszig tartó építésének.
A bizonyságom megszerzése olyan volt, mint egy kirakós darabjainak az összeillesztése.
Amikor feltűnt, hogy az egyik középiskolai barátom nem iszik alkoholt és nem is dohányzik, majd pedig tudomást szereztem a Bölcsesség szaváról, megtaláltam a kirakós egy darabját. Amikor elolvastam a Mormon könyvét, tanultam Joseph Smithről és elfogadtam, hogy szükségem van egy Szabadítóra, még több darabra tettem szert.
Ugyanakkor azonban minél több darabot találtam, annál inkább ráébredtem, milyen sok hiányzik még! Válaszokat találtam a kérdéseimre, de ezek a válaszok gyakran további kérdéseket vetettek fel. E kérdések némelyike egyszerű volt, és a misszionáriusok is meg tudták válaszolni, másokhoz azonban sok idő és tanulmányozás kellett.
Még mindig vannak kérdéseim – azt hiszem, soha nem fogok kifogyni belőlük. De felfedeztem egy olyan alapot, amely szilárdan megtart, amint megerősítem a bizonyságomat és a hitemből kiindulva további tudást szerzek.
Isteni kilétem
Íme három olyan kérdésem az evangéliumról, amelyeket az isteni kilétem segített megválaszolni:
1. Hogyan engedhetem el a múltbeli bűneimet?
Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról tanultam, azon töprengtem, miként tudnám elengedni a múltamat. Ahogy egyre többet tanultam az evangéliumi normákról, elkezdtem megérteni, hogy a korábbi életmódom nem állt összhangban Jézus Krisztus tanításaival.
Amikor azonban tudomást szereztem Isten irántam – az Ő gyermeke iránt – táplált szeretetéről, úgy éreztem, nem kell tovább aggódnom a múltbéli bűneim miatt. Az Ésaiás 1:18-ban azt tanuljuk, hogy „…ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek”.
Jó érzés volt megtudni, hogy a Szabadítómnak köszönhetően nem kell többé együtt élnem a bűneimmel. Bűnbánatot tarthattam, Őhozzá fordulhattam, és letehettem ezt a terhet. És ez volt a legmegnyugtatóbb és lélegzetelállítóbb igazság, amelyet valaha hallottam.
2. Milyen szerepem van Izráel egybegyűjtésében?
Mielőtt Kanadába költöztünk, a családom eredetileg Macedóniában élt. A keresztelkedésem után másfél évre visszatértem Macedóniába, hogy az apukámmal éljek. Az elköltözésem előtt nem teljesen értettem, mit jelent Izráel egybegyűjtése, vagy hogy mit jelent a pátriárkai áldásomban kifejtett leszármazási vonalam Izráel házában.
Amikor azonban Macedóniában is elkezdtem istentiszteletre járni, és megismertem az ottani embereket, újra és újra az a benyomásom támadt, hogy Isten ismeri és szereti őket. Ez a kis ország, ahol alig volt pár egyháztag, rendkívül fontos volt Számára.
Elkezdtem bizonyságot szerezni Russell M. Nelson elnök (1924–2025) szavairól: „A szétszórt Izráel egybegyűjtéséhez használatos evangéliumi háló mindenkire kiterjed. Bőven van hely minden egyes embernek, aki hajlandó teljes mértékben magáévá tenni Jézus Krisztus evangéliumát.”
Miután egy macedón barátom megkeresztelkedett, megértettem az evangélium megosztásából és Izráel egybegyűjtéséből eredő hihetetlenül édes örömet. Úgy éreztem, mintha teljesen összeállt volna a kép, miközben elkezdtem gyönyörű és csodálatos kilétként tekinteni a leszármazási vonalamra Izráel házában, amely segít majd továbbra is megosztanom az evangéliumot.
3. Mi van, ha továbbra is felmerülnek kérdéseim?
Sok kérdésemre találtam már választ – de nem mindegyikre.
Nemrégiben, amikor a templomban ülve az életemen gondoltam, nem tudtam elfojtani az elmémben felötlő fájdalmas gondolatot: „Bárcsak itt lehetne velem anyukám!”
Sok kérdésem van azzal kapcsolatban, hogy én vagyok az egyetlen egyháztag a családomban. Kevés dologra vágyom jobban, mint hogy a családomhoz pecsételjenek, és nem tudom, hogy ez még ebben az életben fog-e bekövetkezni – ahogy azt sem tudom, hogy megtalálom-e az összes választ a kérdéseimre.
Azt azonban tudom, hogy Mennyei Atyám leánya vagyok, aki isteni kapcsolatban áll Ővele. Nelson elnök azt tanította, hogy „mindazoknak, akik szövetséget kötöttek Istennel, különleges szeretetben és irgalomban lehet részük”.
Miközben továbbra is új kirakósdarabkákra bukkanok a bizonyságomból, vigaszt nyújt a tudat, hogy Isten gyermekének lenni nem zárja ki azt, hogy kérdéseim legyenek. A kérdésekre szükségem van a Krisztus tanítványaként való fejlődésemhez. Tudom, hogy kérdéseik nem csak az új megtérteknek vannak − a kérdések részét képezik a bizonyságunk élethosszig tartó építésének.
Miközben válaszokat keresünk a nehéz kérdéseinkre, támaszkodhatunk a Szabadítóra, aki ismeri a szívünk gyengéd kérdéseit. Isteni örökségünknek köszönhetően hozzáférést kaptunk Jézushoz, Mennyei Atyához és az Ő erejükhöz.