Isteni kilétem: Az evangéliumi igazság, amely megváltoztatta az életemet

Jézus Krisztus evangéliumának az egyik, egész életet megváltoztató igazsága az, hogy mennyei szülők gyermekei vagyunk.

Patrick Kearon elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított „az örökkévaló igazságnak egy olyan mindent átfogó ajándékáról, amely elengedhetetlen minden más befogadásához, amit Atyánk ránk szeretne ruházni – olyan létfontosságú ajándék ez, amelynek teljes mértékű el- és befogadása a lelkünk mélyén összefüggésbe helyezi az élet örömeit és nehézségeit, valamint a megválaszolatlan kérdéseinket. Ez pedig az, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk”.

A missziós elhívásom során átélt élmény óta mindig is éreztem e szavak igazságát. Soha nem felejtettem el, milyen megnyugtató és erőt adó érzés volt, amikor rájöttem, hogy Isten ismer és szeret engem.

Ezen igazság ellenére a körülöttem lévő világ nem sokat tesz hozzá ahhoz, hogy emlékeztessen az isteni gyökereimre. Rájöttem, hogy tudatosan kell emlékeznem az isteni kilétemre és az abból fakadó erőre.

Számomra ez olyan dolgokat is magában foglal, mint belegondolni a testem jelentette csodába, valamint abba, hogy mi mindennek a megtételére és megtapasztalására van lehetőségem mindennap.

Akkor is érzem, hogy kapcsolatban állok a Teremtőmmel, amikor körülvesz a természet csendje. A hegyek szépségét vagy a naplementét látva eszembe jut, hogy Istennek nem lett volna kötelező széppé tennie a földet. Ám Jézus Krisztussal mégis megtették ezt értünk, mert azt szeretnék, hogy élvezzük e világ csodáit és emlékezzünk az Ő szeretetükre (lásd Mózes 6:63).

Az, hogy mindennap imádkozom Mennyei Atyához – tudatva vele, hogy mit érzek, és felismerve, hogy Ő meg akar hallgatni engem és szólni akar hozzám –, segít elmélyítenem az Ővele ápolt isteni kapcsolatomat. Az ima eszembe juttatja, hogy nem vagyok egyedül, és hogy Ő utat mutat nekem – még akkor is, ha nem következik be pont az, amit szeretnék. Bízom benne, hogy Ő, aki egy szerető Atya, tudja, mikor van itt az ideje annak, hogy bizonyos áldások beteljesedjenek az életemben.

A misszióm nem olyan volt, amilyenre előtte számítottam, de olyan élményekben volt részem, amelyek segítettek meglátnom, miért akarta Mennyei Atya, hogy az otthoni missziómban legyek. Örömmel töltött el az isteni kilétünk igazságának a megosztása azokkal, akik addig még soha nem tudtak erről.

El sem tudom képzelni az életet anélkül, hogy tudnám, ki is vagyok valójában – üresnek és elveszettnek érezném magam.

Amikor átgondolom az életem rendeltetését, akkor nagyon nagy reménnyel tölt el az a tudás, miszerint a halandóság csupán az egyik aprócska része Mennyei Atyám számomra készített tervének. Azért cselekedhetek, tanulhatok, valamint válhatok a mostani énemnél többé, mert Ő a gyermekeként az élet isteni ajándékát adta nekem. Nagyon hálás vagyok azért, hogy Szabadítómként felajánlotta az Ő szeretett Fiát, valamint megengedte, hogy a halandóságba való belépést válasszam, hogy Őhozzá hasonlóvá válhassak és hazatérhessek.

Bármit is vet eléd a világ, remélem, hogy mindig emlékezel rá, hogy ki is vagy valójában. Ez az igazság hatalmat ad majd neked ahhoz, hogy szembenézz minden olyan dologgal, amivel szembesülsz az utadon.

Tudom, hogy amiképpen Isten meghallott engem a kétségbeesésem pillanatában, úgy téged is mindig hall és szeret.