Hiszek
A szégyen elhúzott engem, Isten szeretete azonban visszahozott
A rossz döntéseim miatt érzett szégyen lassan elkezdett megakadályozni abban, hogy érezni tudjam Isten szeretetét. Mégis, a szeretete megmentett engem.
Saving That Which Was Lost [Megmenteni, ami elveszett]. Készítette: Michael Malm
14 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, és szívszaggató volt látni, ahogy szétszakad a családom. Apukámhoz költöztem, és bár minden tőle telhetőt megtett, hogy gondoskodjon rólam, nagyon nehezen tudtam alkalmazkodni a helyzethez. Mély depresszióm és szorongásom lett, és őszintén szólva csak egyedül éreztem magam.
Egy nap azon tűnődtem, vajon jobb lenne-e a világ nélkülem. De aztán hallottam egy hangot a fejemben, amely ezt mondta: „Fontos vagy nekem. Szeretlek.”
Most már tudom, hogy a Lélek adta át nekem ezt az üzenetet Mennyei Atyától. Végtelen szeretete kihúzott a legsötétebb pillanatomból, reményt adva nekem.
Egy hónappal később misszionáriusok kopogtattak az ajtónkon. Miközben tanítottak minket apukámmal, végre megértettem, hogy van itt célom.
Megtanultam, hogy az életem gyönyörű ajándékai Isten irántam táplált szeretetéből fakadnak, és meg akartam mutatni, hogy én is szeretem Őt. Így aztán apával megkeresztelkedtünk.
Nem gondoltam volna, hogy bármi az útját állhatná annak, hogy érezzem Isten szeretetét, de tévedtem.
Letérés az ösvényről
Idővel, amikor jöttek a nehézségek, hoztam pár rossz döntést. Nem tartottam be a Bölcsesség szavát, és negatív hatásokkal vettem körbe magam. A szégyenem elkezdte felülmúlni azt a képességemet, hogy érezzem Isten irántam táplált szeretetét, így eltávolodtam az egyháztól. Apukám szintén felhagyott az evangélium szerinti élettel.
Néha azért gondoltam a hitre, de nagyon féltem attól, hogy mit gondolnak majd az emberek – és Isten is –, ha valaha is visszatérek az egyházba. Így hát tovább haladtam az ösvényen, amelyre kerültem.
Végül egy másik országba költöztünk apukámmal. Nem voltak családtagjaink vagy barátaink a közelben, sem munkahelyünk, sem pénzünk vagy autónk. Szerencsére azonban találkoztunk az egyház helyi tagjaival, és ők gondoskodtak rólunk. Úgy szerettek minket, ahogyan Jézus Krisztus tette volna. A segítségükön keresztül rájöttem, hogy Mennyei Atya továbbra is szeret engem, és azt akarja, hogy visszatérjek.
Így aztán, amikor ezek a barátok arra buzdítottak minket, hogy térjünk vissza az egyházba, mi egyetértettünk.
A tékozló fiú visszatérése
Rettegtem attól, hogy mások majd megítélnek a döntéseim miatt. De amikor először visszatértem az istentiszteletre, mindenki olyan kedves volt hozzám.
Úgy éreztem magam, mint a tékozló fiú, aki visszatért az atyjához és megvallotta bűneit (lásd Lukács 15:18–21). A tékozló fiúhoz hasonlóan én is éreztem Atyám szeretetét, aki visszafogadott és ünnepelte a visszatérésemet (lásd Lukács 15:20–24). Azért jöttem vissza, mert szeretem Őt, Ő pedig azért fogadott vissza, mert szeret engem.
Készen álltam változtatni az életmódomon.
Miután bűnbánatot tartottam és újra szilárdan álltam az evangéliumban, felkészültem, hogy missziót szolgáljak. Volt pár barátom, akiket összezavartak a döntéseim, de eltökéltem, hogy az új ösvényen maradok.
Amikor a misszionáriusképző központban voltam, megtudtam, hogy e barátok közül ketten elmentek együtt egy buliba, és később tragikus módon elhunytak egy autóbalesetben. Majd megszakadt a szívem, és hirtelen tudatosult bennem, hogy én is végezhettem volna így, ha nem változtatok az életmódomon. Ismét megmentett engem az, hogy emlékeztem Isten szeretetére.
Isten szeretetének a befogadása
Sok mindent átéltem már az életem során, de a legfontosabb lecke, amelyet megtanultam, az, hogy Isten irántam táplált tökéletes szeretetének az elismerése életem minden kulcsfontosságú fordulópontján rengeteg szenvedéstől mentett már meg engem.
Néha a tükörképedet nézve könnyű azt mondani, hogy nem vagy elég jó – hogy nem vagy több a legrosszabb hibáidnál. De Isten nem így lát téged.
D. Todd Christofferson elnök, második tanácsos az Első Elnökségben, így emlékeztet minket: „Mivel [Mennyei Atya és Jézus Krisztus] szeretnek téged, nem szeretnének úgy hagyni, »ahogy vagy«. Mivel szeretnek téged, szeretnék, hogy örömben és sikerben legyen részed. Mivel szeretnek téged, szeretnék, ha bűnbánatot tartanál, mert ez a boldogsághoz vezető út. De ez a te döntésed – Ők tiszteletben tartják az önrendelkezésedet. Úgy kell döntened, hogy szereted Őket, szolgálod Őket, betartod a parancsolataikat. Ezután még bőségesebben áldhatnak meg és szerethetnek téged.”
Értsd meg, hogy Mennyei Atya annyira szeret téged, hogy elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, hogy engesztelést hozzon a bűneidért, lehetővé téve számodra, hogy visszatérj Őhozzá. Nem akarja, hogy elrejtőzz Őelőle; azt akarja, hogy visszatérj Őhozzá.
Ha eltévelyedtél, még nincs túl késő befogadni az irántad táplált szeretetét. Még nincs túl késő visszatérni, és amikor így teszel, ők is úgy fognak ünnepelni téged, mint a szerető pásztor, így kiáltva fel: „Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala” (Lukács 15:6).