A Heti FF-ből
Idegennek érződik a Segítőegyletet? Számodra is van ott hely
A Segítőegyletbe való átlépés ijesztőnek tűnhet, de a szövetségmegtartó nők testvériségéhez való csatlakozás lehetővé teszi, hogy a Szabadító rajtad keresztül munkálkodjon és enyhülést hozzon neked.
Amikor először sétáltam be a Segítőegyletembe, hátat akartam fordítnani és el akartam szaladni! Senkit nem ismertem. Egyetlen velem egykorú nőt sem láttam. És határozottan nem éreztem úgy, hogy oda tartoznék.
Alig néhány hónappal azelőtt még egy házas diákok egyházközségébe jártam Hawaiin a férjemmel, Johnnyval, ahol a többség friss házas volt, iskolába jártunk, és a családalapításon gondolkodtunk. Azt megelőzően egy olyan fiatal egyedülláló felnőtt diákok egyházközségbe jártam, amely a Fiatal Nők kiterjesztésének érződött. Mindannyian nem házas, gyermektelen tanulók voltunk, így könnyű volt azonosulni és barátkozni egymással, illetve szolgálni egymást.
A kényelmes megszokottság és hasonlóság időszaka azonban nem tartott örökké.
A Segítőegylet valódi célja
Miután lediplomáztunk, Johnny és én visszaköltöztünk a kontinensre, és elkezdtünk egy családi egyházközségbe járni. És hű! Szinte kultúrsokkot kaptam a Segítőegyletben! Hirtelen 18 és 98 év közötti nővérek vettek körül: egyedülállók, házasok, elváltak, özvegyek; némelyiknek volt gyermeke, némelyiknek nem; voltak, akik dolgoztak, mások iskolába jártak, gyerekeket neveltek vagy már nyugdíjba vonultak, és még folytathatnám.
Nem nagyon tudtam, hogyan illek be közéjük.
Néhány hét múlva megkaptam a szolgálattételi megbízásomat, és úgy éreztem, nincs sok közös vonás köztem és azon nővérek között, akikkel együtt vagy akiket szolgáltam.
Mégis megpróbáltam odatenni magam. Először rövid SMS-eket küldözgettem nekik, vagy az egyházi gyűlések után kicsit elcseverésztem velük — leginkább csak azért, hogy elmondhassam, felvettem velük a kapcsolatot. A szolgálattevő társam azonban tudatos és kedves volt. Egy nap azt javasolta, hogy vigyük el fagyizni mindegyik nővért, aki hozzánk volt beosztva. Haboztam. Visszahúzódó vagyok, és általában egy mukkot sem szólok olyan emberek körében, akiket nem ismerek jól. De imádok fagyizni, ezért belementem.
Azon a hétvégén lerobbant a furgonom. A javítás többe került volna, mint amennyit a furgon ért. Ideje volt új autót vennem. Johnnyval voltak megtakarításaink és felkészültek voltunk, de így is nagy tehernek érződött ez az egész helyzet. Így aztán egy tízórás munkanap és egy stresszes, próbavezetésekkel töltött este után egyáltalán nem volt kedvem senkivel találkozni, még egy fagyizás erejéig sem.
De aztán csak elmentem, még ha késve és kimerülve is.
Meglepetésemre a nővérek izgatottan vártak. Végül órákon át beszélgettünk. Nem tudtam azonosulni a bilire szoktatós sztorijaikkal, de rájöttem, hogy több a közös bennünk, mint gondoltam. Az egyik nővér szintén autós gondokkal küzdött, és a bosszúságunk egymáshoz fűzött minket.
Az az este nem csak a szolgálattételről szólt. Megmutatta nekem, mi a Segítőegylet valódi célja: hogy egy olyan lelki közösség legyen, ahol a szövetséges nők Krisztus tanítványaiként felemelik, megerősítik és szeretik egymást.
Julie B. Beck, a Segítőegylet korábbi általános elnöke azt mondta, hogy az Úr többet tervezett egy vasárnapi gyűlésnél: „Arra szánta a Segítőegyletet, hogy az segítsen Neki népe építésében, és… felsorakoztassa leányait az Ő munkája mellett”.
Nőtestvériség minden helyzetben
A Segítőegyletet nem a családi állapot, az életkor vagy az anyaság határozza meg. Isteni szervezet ez minden felnőtt nő számára, legyünk akár tanulók, anyák, egyedülálló nővérek, visszatért misszionáriusok vagy karrierépítők — mindannyiunkat egyesítenek a szövetségeink és a tanítványságunk.
Erre az egységre és nőtestvériségre hatalmas szükség van. J. Annette Dennis nővér, a Segítőegylet Általános Elnökségének az első tanácsosa ezt tanította: „Amikor őszintén átkarolunk másokat és éreztetjük velük a szeretetünket, akkor gyakran elkezdik érezni a Szabadító szeretetét is.”
Ezt kínálja a Segítőegylet: szövetségmegtartó nők közösségét, akik igyekeznek úgy látni és szolgálni egymást, ahogy a Szabadító tenné.
Fiatal felnőttként, függetlenül attól, hogy épp csak visszatértél a missziódból, nemrég házasodtál, próbálsz rájönni, hogy élj felnőttként vagy még mindig keresed a helyedet, a Segítőegylet pont neked való. Van ott számodra hely. Néha pedig egyszerűen csak annyi a dolgod, hogy jelenj meg — fáradtan, bizonytalanul vagy akár egy kicsit vonakodva —, és nyiss utat a Szabadítónak, hogy rajtad keresztül munkálkodhasson, és hogy gyönyörű kapcsolatokat alakíthass ki a nővéreiddel.
Ha még nem tetted volna meg, vedd fel a kapcsolatot az egyik segítőegyleti nővéreddel a héten. Talán pont a te hited apró cselekedetei hoznak valakit — veled együtt — közelebb a Szabadító által nyújtott enyhüléshez.