Hogyan lelhetek örömre, amikor eltompít a depresszió?

Amikor depressziós vagyok, általában a legkevésbé sem szeretnék arról beszélni vagy gondolkodni, hogy mit érzek. Észrevettem azonban, hogy az érzelmeim elfogadása gyakran segít megkönnyebbülnöm. Ebbe beletartozik annak az elfogadása is, hogy néha rosszul fogom érezni magamat, miközben azt is elfogadom, hogy szabad örömet éreznem.

Nemrégiben tudomásomra jutott egy módszer, amelyet kovászos kenyerek sütésénél alkalmaznak és bemetszésnek vagy bevágásnak neveznek. A pékek a sütés előtt gyönyörű mintákat alkotnak a megkelesztett tészta felszínén. A tésztába metszett minták lehetővé teszik, hogy a gőz természetes úton távozhasson, a kenyér pedig növekedni tudjon a sütési folyamat során. A kenyér bevágás nélkül megrepedezne és nem kívánt helyeken hasadna fel.

Akárcsak egy be nem metszett kovászos vekni esetében, a depresszió (a „gőz”) okozta fájdalmas érzelmek visszatartása az érzelmeim tompulását, végül pedig a kirobbanását okozzák. Ha nem áll rendelkezésre egy egészséges hely, ahol ki lehet őket engedni, ezek az érzelmek fájdalmat és kárt okoznak bennem és másokban, folytatva a depresszió káros, zsibbasztó körforgását.

A kenyér bemetszéséhez hasonlóan nekem is egészséges módokat kellett találnom az érzelmek feloldására – akár a róluk való beszélgetés, az ima, a testmozgás, a művészet, a templomlátogatás által vagy egyéb módokon. Fájdalmas tud lenni – mintha olyan sebeket nyitnék fel, amelyeken szívesebben meghagynám a varrt –, de ez teszi lehetővé, hogy feldolgozzam az átélt érzéseimet, és megszabaduljak tőlük. Mintha ekkor kezdene csak engedni ez a tompultság. Ekkor kezdek újra életörömet érezni.

A depresszió szorításában lehetetlennek tűnhet megnyílni az érzéseinkkel kapcsolatban. De a Szabadító segítségével lehetséges elengedni a fájdalmat és a depressziót, és helyet adni az örömnek. Amint azt Jeffrey R. Holland elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának az ügyvezető elnöke mondta: „Kérlek benneteket, emlékezzetek holnap és minden azt követő napon, hogy az Úr azokat áldja meg, akik akarják a javulást”. Az öröm megtalálására irányuló egyszerű vágy nagyszerű kiindulópont.

Amikor érzem, hogy a depresszió felhője ott lebeg felettem, gyakran fordulok a 2 Nefi 2:25-höz, amely azt mondja, „az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen”.

Rendben, tehát azért vagyunk itt, hogy örömünk legyen. Ez azonban nem tűnik túl megnyugtatónak, amikor a depresszió ennyire megnehezíti, hogy érezzük azt. A fejezet elején azonban megtudjuk, hogy ellentét nélkül „olyan[ok maradnánk], mintha halott[ak] lenn[énk], nem rendelkezvén sem élettel, sem halállal, sem romlandósággal, sem romolhatatlansággal, sem boldogsággal, sem nyomorúsággal” (2 Nefi 2:11).

Tehát a rossz megtapasztalása nélkül nem tudnánk, hogy létezik a jó. Sőt, ellentétek nélkül semmit sem éreznénk. Örökre tompultak lennénk. Ezekre a nehéz időkre szükség van ahhoz, hogy örömünk legyen és hogy egyáltalán felismerjük az örömöt.

Nehéz elhinni, hogy az ilyen fájdalmas élmények hasznosak lehetnek – de nem akarnám az örökkévalóságot egy fejlődés nélküli végtelen egyhangúságban eltölteni. Épp a szomorúság, a fájdalom és a tompaság időszakai teszik lehetővé, hogy igazán örülni tudjak, amikor a családommal együtt töltött időben, hegyikerékpározás vagy olvasás közben vagy a mindennapos bűnbánat által örömöt érzek.

Bonnie H. Cordon elnök, a Fiatal Nők korábbi általános elnöke ezt tanította: „[Jézus Krisztus ismeri] a mi szenvedésünket…, és hív, hogy hozzuk elő a szorongókat és a lehangoltakat, a megfáradtakat, a kevélyeket és félreértetteket, a magányosokat, vagy azokat, akik »valamely módon nyomorult[ak]«.”

Szeretem a Szabadítómat. Tudom, hogy Ő személyesen értem szenvedett és halt meg. Ha Őhozzá fordulsz, az lehetővé teszi számodra, hogy legyőzz mindent, amivel szembe kell nézned – még a mindent elnyomó félelmeket is, amelyeket a depresszió tud okozni. Időnként azt gondolhatod, hogy egyedül vagy, de Krisztus nem fog megfeledkezni rólad, mert az Ő „markai[ba] metsze[tt] fel téged” (Ésaiás 49:16). Feláldozta érted az életét, és tökéletes volt. Ha eléggé hitt benned ahhoz, hogy ezt megtegye, akkor biztosan van remény arra, hogy elérkezik majd az öröm.

Ha úgy érzed, hogy a sötétség soha nem fog véget érni, kérlek, emlékezz Holland elnök szavaira: „Egy olyan világban, amelynek oly kétségbeesett szüksége van minden elérhető világosságra, arra kérlek titeket, ne becsüljétek le azt az örökkévaló világosságot, amelyet Isten a ti lelketekbe helyezett e világ kezdete előtt. Beszéljetek valakivel! Kérjetek segítséget! […] A segítség rendelkezésre áll – más emberektől, különösen pedig Istentől. Szeretünk titeket, nagyra értékelünk benneteket, szükség van rátok”.

Számomra az, hogy segítséget kérek Istentől, gyakran az első lépés a depresszió körforgásából való kikerüléshez, és mint a hegymászásnál, mindig csak a következő lépésre kell összpontosítanom. Tudom, hogy Krisztus által újra örömet fogok érezni, amíg tovább lépkedek a tanítványság ösvényén.