Kérdések és válaszok a mentális egészséggel kapcsolatban

K: Vajon a mentálhigiénés kihívásaim valamilyen bűn következményei?

V: „Fontos felismerni, hogy a depressziót nem a gyengeség szüli, és általában nem is bűn következménye. Együtt képesek vagyunk áttörni az elszigeteltség és a megbélyegzés fellegein, hogy elillanjon a szégyen terhe és sor kerüljön a gyógyulás csodáira.”

K: Miért nem javul az állapotom, noha azt teszem, ami helyes?

V: „Ne gondoljátok, hogy mindent meg tudtok javítani, de javítsátok meg azt, amit tudtok. Ha azok csak kis győzelmek is, legyetek értük hálásak, és legyetek türelmesek. A szentírásokban az Úr több tucatnyi alkalommal parancsolja azt valakinek, hogy »csillapodj« vagy »légy nyugodt« – és várj. Bizonyos dolgok türelmes elviselése része halandó oktatásunknak.”

K: Honnan tudhatom, hogy választ kapok-e az imákra, ha egyszer a mentális egészségem megnehezíti ezek felismerését?

V: „Az életünkben előforduló számtalan bizonytalanság és kihívás közepette Isten azt várja el tőlünk, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy mi cselekedjünk, és ne velünk cselekedjenek (lásd 2 Nefi 2:26), és bízzunk Őbenne. […] Gyakran úgy haladunk tovább, hogy csak reméljük és imádkozunk azért, hogy Isten akarata szerint cselekedjünk, de nem vagyunk biztosak benne. Ha azonban eleget teszünk a szövetségeinknek és betartjuk a parancsolatokat, miközben mindig egyre állhatatosabban törekszünk a jó cselekedetekre és a fejlődésre, akkor azzal a bizonyossággal járhatunk, hogy Isten vezeti lépteinket.”

K: Hogyan érezhetek örömet az evangéliumban, amikor a depresszió annyira megnehezíti, hogy örömet érezzek?

V: „Amikor Isten szavát kutatva mélyebben megértitek Isten örök tervét…, és igyekeztek az Ő útján járni, akkor megtapasztaljátok majd »az Istennek békesség[ét], mely minden értelmet felül halad« [Filippibeliek 4:7], még a bánatok közepette is. Nagyobb mértékben fogjátok érezni Isten felülmúlhatatlan szeretetének a duzzadását a szívetekben. A celesztiális világosság virradata keresztülhatol majd a próbatételeitek árnyain, és elkezditek megízlelni a nem látott, tökéletes, mennyei sík kimondhatatlan dicsőségeit és csodáit. Érezni fogjátok, amint lelketek ennek a világnak a tömegvonzása ellenére is emelkedik.”

K: Hogyan tanulhatok meg bízni Krisztusban és támaszkodni Őrá, miközben úgy érzem, hogy a mentálhigiénés kihívásaim miatt magamban sem bízhatok?

V: „Minél több mindent megtudtok a Szabadítóról, annál könnyebb lesz bízni az Ő irgalmában, az Ő végtelen szeretetében, és az Ő megerősítő, gyógyító, megváltó hatalmában. […]

[H]a cserben is hagy minden és mindenki más ezen a világon, amiben és akiben bíztok, Jézus Krisztus és az Ő egyháza soha nem fog cserben hagyni benneteket.”

K: Vajon Krisztus tényleg tudja, hogy mit érzek?

V: „Meglehet, nincs olyan családtag, barát vagy papsági vezető – legyen bármily érzékeny és jószándékú is –, aki pontosan tudná, mit éreztek, vagy birtokában lenne a megfelelő szavaknak, amelyek elősegítenék a gyógyulásotokat. Ezt viszont tudnotok kell: van Valaki, aki tökéletesen érti, hogy min mentek keresztül; Valaki, aki »hatalmasabb… az egész földnél« [1 Nefi 4:1], és »a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kér[itek] vagy elgondolj[átok]« [Efézusbeliek 3:20].”

K: Isten vajon a mentálhigiénés gondjaim dacára még mindig szeret engem?

V: „Talán elkeserítő, sötét hangok kórusa duruzsol a gondolataitokban, olyan üzenetekkel, hogy túl sérültek, túl összezavarodottak, túl gyengék, túl jelentéktelenek, túl mások vagy túl eltévelyedettek vagytok a mennyei szeretet bármely valós megnyilvánulásához. Ha ilyen elgondolásokat hallotok, kérlek, halljátok meg ezt: e hangok tévednek. Magabiztosan figyelmen kívül hagyhatjuk a gondolatot, hogy amikor megtörtek vagyunk, az bármiképpen is elzárna minket a mennyei szeretettől”.

K: Miért nem szabadít meg Isten ettől a kihívástól?

V: „Miközben valamiféle békességet és megértést keresünk ezekben a nehéz ügyekben, alapvető fontosságú emlékeznünk arra, hogy – saját döntésünknek megfelelően – egy bukott világban élünk, ahol a mennyei célok érdekében újra és újra próbára tétetik az isteniség elérését célzó törekvésünk. Legnagyszerűbb biztosítékunk Isten tervében az, hogy ígéretet kaptunk egy Szabadítóra, egy Megváltóra, aki a Benne gyakorolt hitünk révén diadalmasan emel majd minket e próbák és megpróbáltatások fölé, még ha ennek ára felfoghatatlanul nagy is lesz, mind az Őt elküldő Atya, mind az elküldött Fiú számára. Csak e mennyei szeretet méltányolása az, ami a saját, kisebb mértékű szenvedéseinket először elviselhetővé, majd érthetővé, végül pedig megváltóvá teszi.”

K: Ha egyszer tudom, hogy a következő élet jobb lesz, akkor miért éljem tovább a mostanit?

V: „Bármi nyomasszon is, bármi terheljen is titeket, kétségtelenül nem az öngyilkosság általi halál jelenti a megoldást. Nem fogja enyhíteni azt a fájdalmat, amelyet éreztek, vagy amelyről úgy gondoljátok, hogy ti okozzátok. Egy olyan világban, amelynek oly kétségbeesett szüksége van minden elérhető világosságra, arra kérlek titeket, ne becsüljétek le azt az örök világosságot, amelyet Isten a ti lelketekbe helyezett e világ kezdete előtt. Beszéljetek valakivel! Kérjetek segítséget! Ne pusztítsatok el egy életet, amelynek a megtartásáért Krisztus az Ő életét adta! Képesek vagytok elviselni e halandó élet küzdelmeit, mert segíteni fogunk nektek elviselni azokat.”

„Bármi legyen is küszködésetek természete, fivéreim és nővéreim – mentális, érzelmi, testi vagy egyéb –, ne szavazzatok az élet értékessége ellen azáltal, hogy véget vettek neki! Bízzatok Istenben! Tartsatok ki a szeretetében! Tudnotok kell, hogy egy nap a hajnal fényesen felhasad, és elűzi a halandóság összes árnyékát.”

K: Hogyan támogathatom egy mentálhigiénés kihívásokkal küszködő szerettemet?

V: „[A] mentális betegségekről való tájékozódás felkészít bennünket arra, hogy segítsünk magunkon és másokon, akik esetleg küszködnek. Az egymással folytatott nyílt és őszinte párbeszéd segíteni fog a megérdemelt figyelemben részesíteni ezt a témát. Elvégre tájékozódás előzi meg a sugalmazást és a kinyilatkoztatást. Ezek az oly gyakran láthatatlan kihívások bárkire hatással lehetnek, amikor pedig szembekerülünk velük, leküzdhetetlennek tűnnek.

Az első dolog, amit meg kell tanulnunk, az, hogy biztosan nem vagyunk egyedül. Arra kérlek benneteket, hogy tanulmányozzátok a mentálhigiéné témáját az Evangéliumi könyvtár Segítség az élet kihívásaihoz című részében. A tanulás nagyobb megértéshez, fokozottabb elfogadáshoz, több könyörülethez és nagyobb szeretethez vezet majd. Képes enyhíteni a tragédiát, miközben segít egészséges elvárásokat, valamint egészséges kapcsolatokat kialakítanunk és fenntartanunk.”

K: Az egyik szerettem önkezével vetett véget az életének a mentálhigiénés kihívásai miatt. Mi lesz vele?

V: „Van egy régi eretnek elképzelés, miszerint az öngyilkosság bűn, és hogy aki ön[kezével vet véget az életének], az örök időkre a pokolra lesz száműzve. Ez teljes mértékben hibás. Hiszem, hogy az esetek túlnyomó többségében ki fog derülni, miszerint ezek az emberek hősies életet éltek, és hogy nem az öngyilkosság lesz az az ismérv, mely meghatározza az örökkévalóságukat.”

Előrehaladni és felfelé tekinteni

Az Isten által nekünk adott válaszok közül némelyik különbözik attól, amelyet reméltünk, és vannak olyan válaszok is, amelyeket nem ebben az életben fogunk megkapni. Bár jelenleg nem tudunk mindent arról, hogy miért küzdünk sokan mentálhigiénés kihívásokkal, bátorságot meríthetünk abból az ígéretből, mely szerint egy nap majd mindent tökéletesen fogunk érteni. Erőfeszítéseink – függetlenül attól, hogy időnként mennyire érződhetnek hiábavalónak – mind beérnek majd (lásd Galátziabeliek 6:9; Tan és szövetségek 58:3).

Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „A hit azért gyönyörű, mert akkor is állhatatos, amikor az áldások nem a remélt módon érkeznek. Nem látjuk a jövőt, nem ismerjük az összes választ, de bízhatunk Jézus Krisztusban, miközben tovább haladunk előre és felfelé, mert Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk.”

Miközben a szeretteinkkel igyekszünk eligazodni a mentális egészség bonyolult kihívásai között, nem feledhetjük, hogy Jézus Krisztusnak köszönhetően az élet minden igazságtalansága helyre lesz hozva. Haladjunk tovább előre és felfelé – ha Ő ott van mellettünk, mindig kitarthatunk a reménységben!