Utolsó napi szentek történetei
A leggyönyörűbb nap
Az Úr édesapám őslakos gyökereit használva segített neki megbékélni a családunkkal.
Néhai édesapám, Claude Roy, 2015-ben hunyt el, nem sokkal a keresztelkedése után. Addigra édesanyámmal és a testvéreimmel mi már egy ideje az egyház tagjai voltunk, de édesapám évtizedeken át kitartóan nem volt hajlandó csatlakozni.
Azt mondta, hogy idővel „a szívem megkeményedett, ingerültté váltam a gyermekeim és unokáim látogatásai miatt, és el akartam szigetelni magamat a családomtól. Otthon egyre nőtt a feszültség, és ez megterhelte a kapcsolatomat a feleségemmel.”
Nagyjából ekkoriban kezdte visszakövetni a kanadai őslakos őseit, akik mikmak és huron (avagy vendat) indiánok leszármazottai voltak. Miután felvette a kapcsolatot egy mikmak közösséggel a gyermekkori lakóhelye közelében, meghívták powwow-ra [ejtsd: páoáo], ami az amerikai őslakosok egyik jellegzetes szertartása.
A powwow estéjén a törzs főnöke kitárta a karját, és magához hívta a gyermekeket, hogy megáldhassa őket. Az ezt követő, a család és a leszármazottak fontosságáról szóló beszéd úgy csapott le édesapámra, mint a mennydörgés.
Azt mondta, hogy ott és akkor „megláttam, ahogy a családom kinyújtja felém a karját, miközben én hátat fordítok nekik. Nyomasztó, leírhatatlan szomorúság töltött el, mintha a szívemet éreztem volna darabokra törni. Abban a pillanatban tudtam, hogy az Úr az őseim törzsének a szavait használva lágyította meg a szívemet. Tudtam, hogy Mennyei Atyámhoz kell fordulnom, és helyre kell hoznom a kárt, amelyet a családomnak okoztam.”
Apu elkezdett kibékülni a családunkkal, bocsánatot kérve mindegyik családtagunktól. Felesége és gyermekei példáját látva elkezdett imádkozni és olvasni a Mormon könyvét. Miután sok történetet olvasott az amerikai földrészről, úgy érezte, hogy vonzza a Mormon könyve. Igaz volta azonnal megerősítést nyert számára.
Ezt mondta: „Miközben körülvettek a családtagjaim, megkeresztelkedtem Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaként. Az volt életem leggyönyörűbb napja! Bizonyságomat teszem a szeretetteljes példa erejéről. A feleségem 36 éven át megőrizte a hitét, és krisztusi példát mutatott számomra, habár az én szívem megkeményedett. Aztán az egyik hétvége mindent megváltoztatott számomra.”
Édesapám története gyönyörűen emlékeztet minket arra, hogy ki van nyújtva felénk a Szabadító irgalmas karja, és hogy amikor bűnbánatot tartunk, Ő tényleg befogad minket (lásd Alma 5:33).