Ann és Newel Whitney és a szövetség ösvénye

Ann szülei úgy döntöttek, hogy vallástalanul nevelik őt. Newelnek üzleti észjárása volt. Amikor azonban otthont teremtettek Kirtlandben, Ann azt érezte, hogy valami hiányzik az életükből. Elkezdtek egy olyan egyházat keresni, amely azt az evangéliumot követi, melyet Jézus Krisztus az Újszövetségben tanított. Egy ideig az Alexander Campbell vezette Krisztus Tanítványai körében hódoltak Istennek.

Ann visszaemlékezései szerint az egyik éjszaka során, „midőn férjemmel a Kirtlandben lévő házunkban az Atyához imádkoztunk, hogy utat mutasson számunkra, megpihent rajtunk a Lélek, és egy felhő árnyékolta be a házat. […] Áhítatos álmélkodás járt minket által. […] [H]angot hallottunk…, ezt mondván: »Készüljetek fel az Úr szavának befogadására, mert jövend!«

Több száz mérföldre onnan, New York államban, az Úr azt mondta Joseph Smithnek, hogy küldjön misszionáriusokat az evangélium prédikálására. Amikor azok a misszionáriusok – Oliver Cowdery és Parley P. Pratt vezetésével – Kirtlandben prédikáltak, Ann meghallgatta, majd később ezt írta: „Tudtam, hogy ez a Jó Pásztor hangja.” Az a tanúság, melyet a misszionáriusok, továbbá más hívek, mint Lucy és Isaac Morley – és ami a legfontosabb: a Szentlélek – tettek, szent szövetségek megkötésére vezette őket. Ann és Newel 1830 novemberében keresztelkedett meg Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházába.

Illusztrálta: Paul Mann

Találkozás Joseph prófétával

Egy másik kinyilatkoztatás azt mondta a szenteknek, hogy menjenek Ohióba, ahol olyan áldást fognak kapni, „amely ismeretlen az emberek gyermekei között” (Tan és szövetségek 39:15; lásd még 37:1 és 39:14).

Joseph és Emma Smith 1831 februárjában érkezett meg Kirtlandbe, ahol Newel és Ann egy hónapra az otthonába fogadta őket. Másfél évvel később ismét gondoskodtak Joseph és Emma lakhatásáról, ezúttal az átépített üzletükben.

Whitney-ék elkezdték tisztábban látni az örökkévaló kilétüket. Még az év folyamán az Úr kinyilatkoztatta Joseph prófétának, hogy Newelnek püspökként kell szolgálnia Kirtlandben. „Én nem tudom püspökként elképzelni magamat, Joseph fivér – felelte Newel –; de ha te azt mondod, hogy ez az Úr akarata, akkor megpróbálom.”

Joseph így válaszolt: „Nem szükséges csupán az én szavamra hagyatkoznod. Menj, és kérdezd meg az Atyát a magad számára.”

Miután imádkozott, Newel egy hangot hallott a mennyből, mely így szólt: „A te erőd énbennem van.”

Ez a növekedés időszaka volt Newel és Ann számára, miközben együtt dolgoztak a szövetségeik megtartásán. Ann a következőket írta arról, hogyan szolgáltak másokat:

„Szabadítónk mintája… szerint elhatároztuk, hogy lakomát készítünk a szegényeknek…: a bénáknak, a sántáknak, a süketeknek, a vakoknak, az aggoknak és gyengélkedőknek.

Ezen lakoma három napig tartott, mely idő alatt Kirtland környékén mindenki, aki csak eljönni vágyott, meg lett hívva… Számomra ez valóban »kövér eledeleknek lakomája« [vö. Ésaiás 25:6] volt; az örvendezés soha nem feledhető időszaka.”

Newel később misszionáriusként szolgált Joseph Smith mellett, valamint üzlettársként az Egységes Vállalatban, mely a szentek szükségleteinek a kielégítésére létrehozott szövetkezet volt. Nagyrészt az üzlete által biztosított bevétel jelentette az anyagi fedezetet az egyház Kirtlandben és Missouriban zajló növekedéséhez, és sok egyéb módon is szolgálta az egyházat. Ami talán a legfontosabb: Ann-nek és Newelnek 14 gyermeke született, akik közül 10 megérte a felnőttkort.

Mások is összegyűltek, hogy Sion cövekeit építsék. Kimballék, Youngék, Crosbyék, Tippeték és még sokan mások igyekeztek Jézus Krisztus evangéliuma köré szervezni az életüket. Mindegyikükkel új erő és új szakértelem érkezett. A korai kinyilatkoztatások kalauzolták, megfeddték és megerősítették őket, valamint irányították a terjeszkedő egyházat.

Az egyház korai tagjai számára – úgy a közösség, mint az egyén szintjén – a világi és lelki törekvéseik középpontjában a hatalommal történő megígért felruházás elnyerése állt (lásd Tan és szövetségek 38:32).

Az Úr többször is megparancsolta a templomépítést Kirtlandben és Missouriban. Kirtlandben a szenteknek emberfeletti erőfeszítés árán sikerült egy figyelemre méltó épületet emelni. Megtettek minden tőlük telhetőt, hogy valami olyat építsenek, ami méltó az Úr Jézus Krisztushoz. A templom ma is áll. Newel üzlete és a közeli hamuháza a kirtlandi gazdasági élet nélkülözhetetlen részét képezték a templomépítés szolgálatában.

1836-ban a Szabadító megjelent a templomban, és elfogadta az erőfeszítéseiket. Azt ígérte, hogy népe „örvend majd nagyon a kiáradó áldások és azon felruházás következtében, amellyel szolgáim e házban felruháztatnak” (Tan és szövetségek 110:9). Ezután eljött Mózes, Éliás és Illés, hogy átruházzák az utolsó adományozási korszak létfontosságú kulcsait (lásd Tan és szövetségek 110:11–16).

Üldöztetés és világi gondok

Az ezt követő időszak próbára tette a szenteket, köztük Whitney-éket is. Az országos gazdasági hanyatlás és bankpánik közepette sokan az egyház és a Próféta ellen fordultak. Amikor Newel parancsot kapott, hogy költözzön Missouriba, habozott. A kirtlandi üzlet volt az élete munkája. Nagyrészt annak a bevétele tartotta el az egyházat. Hogyan is tudna egyszerűen hátat fordítani ennek?

Az Úr megfeddte őt, amiért túl nagy figyelmet fordított a világi dolgokra, valamint „lelkének minden kicsinysége” (Tan és szövetségek 117:11) okán. Newel bűnbánatot tartott és engedelmeskedett. Az Illinois állambeli Nauvooban telepedett le, ahol továbbra is püspökként, később pedig elnöklő püspökként szolgált.

Nauvooban ismét a templom került a világi és lelki foglalatosságok középpontjába. Miközben a templom falai kezdtek a magasba szökni, az Úr a prófétáján keresztül megszervezte a Segítőegyletet. Emma Smith volt az első elnök, Sarah Cleveland és Ann Whitney pedig a tanácsosai. Emma fontos kötelességeket delegált Ann-nek, és megkérte, hogy vezesse is a szervezetet, amikor ő maga távol van.

Az Úr egyre több kinyilatkoztatást adott a Prófétának a templomi szertartásokat illetően. 1842-ben, amikor a Nauvoo templom még befejezetlen volt, Joseph Smith a vörös téglás kereskedése emeletén egybegyűjtötte az egyházi vezetőket, köztük Newelt is, és részesítette őket a felruházási szertartásban. Amikor a templom egy részét – a padlását – felszentelték, Ann és Newel is szolgált ott más szentek felruházása során, mielőtt elindultak volna a Sóstó-völgybe.

A szövetség ösvényén járva Ann és Newel a Szabadítót kereste, bűnbánatot tartott, teljes szívből szolgált, szent felajánlásokat tett, áldozatokat hozott és örvendezett. Megismerték Jézus Krisztust, és immár a szövetség gyermekeiként tekintettek magukra. Idővel emberek milliói követték ugyanezt a mintázatot, hogy szent szövetségeket kössenek és azok szerint éljenek, valamint az Úr királyságát építsék. Az az erőfeszítés, melyet a történeteik megismerésének szentelünk, egyaránt segít nekünk a kényelem és a próbatételek idején is.

Élete végéhez közeledve Ann ezt írta: „Azt érezni, hogy némi betekintést nyertél Isten céljaiba a teremtésedet illetően… Értitek-e, hogy ezen dolgokért érdemes élni, érdemes szenvedni? Lehet-e bármely áldozat túl nagy…, ha Mesterünk lába nyomait vágyunk követni?”