A visszaállítás áldásai

Évekkel ezelőtt nagyon is úgy éreztem magam, mint az ifjú Joseph. Összezavartak a „szócsaták és a vélemények vihara” (Joseph Smith története 1:10) a Fidzsi-szigetek számos különböző egyháza részéről. Amikor először találkoztam a misszionáriusokkal, rengeteg kérdésem volt. Néhányan azzal ugrattak, hogy lassú a felfogásom, mert nyolc évet töltöttem az egyház megismerésével. Megtérésem az egyház nevének a megértésével kezdődött.

Halandó szolgálattétele során Jézus Krisztus megalapította az egyházát. Idővel elveszett az egyháza tana és papsági felhatalmazása. Napjainkban Jézus Krisztus Joseph Smith prófétán keresztül visszaállította ugyanazt az egyházat, amelyet akkor alapított, amikor a földön élt (lásd Hittételek 1:6). Kinyilatkoztatás által ezt is parancsolta: „Mert nevezzétek így egyházamat az utolsó napokban, méghozzá Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának” (Tan és szövetségek 115:4).

Az egyház Jézus Krisztus nevét viseli, mert ez az Ő egyháza! Nyolc év után ez az igazság ott visszhangzott az elmémben és a szívemben. 27 évesen keresztelkedtem meg, és hamarosan elhívtak tanácsosnak az egyházközségi Fiatal Férfiak elnökségébe, valamint kora reggeli ifjúsági hitoktatónak. Eközben a bizonyságom tovább növekedett.

Az életem átalakult, ahogy az ifjúsági hitoktatásban tanítottam, úrvacsorai gyűlésen vettem részt, és általános konferenciát hallgattam. Éreztem a Lélek megnyugtató, vigasztaló és ösztönző hatását is, miközben olvastam a Mormon könyvét – a visszaállításnak és Joseph Smith prófétai elhívásának ezt a kézzelfogható bizonyítékát és megnyilvánulását.

Amikor az Úr elhívta Josephet „és szól[t] hozzá a mennyből, és parancsolatokat ad[ott] neki” (Tan és szövetségek 1:17), akkor megmutatta, hogy „igenis sugalmazza az embereket, és elhívja őket az ő szent munkájára ebben a korban és nemzedékben éppen úgy, mint a régi nemzedékekben”, valamint hogy „ő ugyanaz az Isten tegnap, ma és mindörökre” (Tan és szövetségek 20:11–12).

A visszaállítás, mely Josephfel kezdődött, ma is folytatódik. Utolsó napi szentekként elhívást kaptunk arra, hogy a Szabadító nevében szóljunk, „hogy a hit… gyarapodhasson a földön”, „meg lehessen alapozni az [ő] örökkévaló szövetség[é]t”, és „evangélium[a] teljességét az erőtlenek és egyszerűek által lehessen hirdetni a föld széleinek” (Tan és szövetségek 1:21–23). Abban az áldásban van részünk, hogy segíthetünk felépíteni az egyházat és felkészíteni a világot arra a napra, amikor Jézus Krisztus visszatér.

Hála Joseph prófétáért

Egy évvel a keresztelőm után a feleségemmel, Anitával elutaztunk a Tongai Nuku’alofa templomba, hogy egymáshoz pecsételjenek minket az időre és az egész örökkévalóságra. A visszaállításról való bizonyságom nagyon jelentőségteljessé tette a templomi utat. Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma valóban mindent jelent! A szívem tele van hálával azokért az áldásokért, amelyet nekem és a családomnak hozott.

Ezek a drága áldások Joseph Smithnek köszönhetően érkeztek a földre, aki mint „az Úr prófétája és látnoka többet tett az emberek megszabadításáért e világon, mint bárki más, aki valaha is élt azon, egyedül Jézust kivéve” (Tan és szövetségek 135:3). Mindig hálásnak kell lennünk azért – és soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt –, amit ezen utolsó adományozási korszak Prófétája által kaptunk.

Joseph révén értjük a Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal ápolt szövetséges kapcsolatunkat. Rendelkezünk a visszaállított papsággal és szertartásokkal és szövetségekkel. Josephnek a Szent Ligetben átélt élményéből tudjuk, hogy még mielőtt az Atya bemutatta Fiát, Jézus Krisztust, nevén szólította Josephfet (lásd Joseph Smith története 1:17). Név szerint ismer minket is. És ahogyan megnyitotta a mennyeket, és megválaszolta egy 14 éves fiú egyszerű, szívből jövő imáját, a mi imáinkat is meg fogja válaszolni, életkorunktól függetlenül, a saját akarata, módja és időzítése szerint. Ezek az igazságok ott zengenek mélyen a lelkemben. Tanúságomat teszem arról, hogy igazak.

Remélem, hogy olyan ember vagyok, aki jót tesz a világban. Ha igen, akkor Joseph Smith sokat tett azért, hogy hozzájáruljon ehhez. Az életem nem olyan lenne, mint ma; nem lennék az a férj és apa, aki vagyok, és nem lennék olyan boldog, mint amilyen vagyok, ha nem lenne a visszaállított evangélium, melyért Joseph próféta az életét áldozta, hogy a világ tudomására hozza. Az evangélium ragyogást és reményt tár elém. Ezért örökre hálás leszek Joseph prófétának.

Bárhová is megyek, magamnál hordok egy példányt a Mormon könyvéből, abban a reményben, hogy odaadhatom valakinek, és megismertethetem vele Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát. Már több száz példányt osztottam ki szerte a világon. Szeretem megosztani a visszaállítás üzenetét – bármikor, bárhol.

Ez különösen igaz mindakkor, amikor Anitával az otthonunk falain belül tanítok és bizonyságot teszek a gyermekeimnek. A lányunk jelenleg New York városában szolgál missziót. Azt mondtuk neki: „Menj, és tegyél bizonyságot a Szabadítóról a világnak azon a felén. Anyud és Apud ugyanezt fogja tenni a világnak ezen a felén.” Nagyon szeretjük megosztani egymással a legfrissebb híreket a szolgálatunkkal kapcsolatban. Aztán van egy négyéves lányunokánk. Szívem reménye és vágya az, hogy gyakran hallja és állandóan emlékezzen arra, amint a Nagypapája bizonyságot tesz a Szabadítóról és az Ő evangéliumáról.

Mindannyian bizonyságot tehetünk a visszaállított evangélium áldásairól – bármikor, bárhol –, ha Jézus Krisztus tanítványa példás életét éljük. Meg tudjuk osztani a Mormon könyvét, amely „Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról”. És bizonyságot tehetünk arról, hogy Jézus Krisztus visszaállította evangéliuma teljességét, és ma is vezeti az egyházat. Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy „továbbra is árad kinyilatkoztatás az Úrtól a visszaállítás folytatódó menetében”. Tanúsítom, hogy ez a papsági kulcsok szakadatlan láncolata által folytatódik, melyeket olyan próféták, látnokok és kinyilatkoztatók birtokolnak, akik lelkesítenek, irányt mutatnak, és segítenek nekünk a Szabadító Jézus Krisztushoz kötni magunkat.

Ez az én tanúságom és bizonyságom. Örömmel osztom meg mindig, és soha nem kételkedem benne.