A templom áldásai

„Amikor fiatal férfiként első alkalommal léptem be a Salt Lake templomba, olyan érzésem volt, mintha már jártam volna ott azelőtt. Abban pillanatban az a gondolatom támadt, hogy amit felismertem, az egy minden korábbi érzésemet felülmúló békesség volt, amit úgy tűnt, mintha a születésem előtti időből ismertem és idéztem volna fel.

Már a földre jövetelünk előtt is ismertük Mennyei Atyánkat és az Ő Szeretett Fiát. Amikor elmegyünk a templomba, érezhetjük a Velük való, előző életünkből származó kapcsolatunkból eredő békességet, és emlékeztetőt kaphatunk lelkünk örök természetéről, valamint a mennyei otthonunkba való visszatérés iránti legfőbb vágyunkról.

Kössetek szent szövetségeket Istennel, és tartsátok meg azokat. Nincs fontosabb a templomi szövetségeitek megtartásánál.”

„Miután Krisztus különvált a tanítványaitól, és »felviteték a mennybe« (Lukács 24:51), a tanítványok »nagy örömmel« (Lukács 24:52) tértek vissza Jeruzsálembe, és »mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent« (Lukács 24:53).

Napjainkban Isten az Ő prófétáján keresztül adott, templomépítésre irányuló isteni iránymutatáson keresztül áldja meg Jézus Krisztus visszaállított egyházának a hithű tagjait világszerte. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza templomai szent helyek, ahol különösen közel érezhetjük magunkat a mennyhez, és örvendezhetünk a Szentlélek hatásában.

A közelmúltbeli, világszerte tett utazásaink során Harriettel az építés különböző szakaszaiban lévő templomokhoz látogattunk el. Minden látogatás a békesség és az öröm érzésével áldott meg minket – akár beléptünk az Úr házába, akár csak a környező kertben töltöttünk némi időt. Amikor kormányzati vagy vallási vezetőkkel találkoztunk ezekben az országokban, mindig tisztelet, ámulat és hála övezte azon tanunkat, hogy a templom áldásán keresztül egyesítjük a családokat.

A templomok építése világszerte segít közelebb kerülnünk Jézus Krisztushoz. Ő áll minden templom középpontjában. Jézus Krisztus lesz a vezetőnk és főépítészünk azon munkánkban, mellyel Isten boldogságtervének megfelelően újjáépítjük, visszaállítjuk és felújítjuk az életünket.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza szent templomaiban kötött szövetségek, valamint az ott tanított tantételek a gyakorlatban mutatják meg Isten szeretetét mindegyik gyermeke iránt. Ha ezt a szeretetet befogadjuk a mindennapi életünkbe – még ha csak apró, mindennapi lépésekben is –, az a menedék és összetartozás helyéhez vezet majd el minket a kihívások idején.”

„A templom a menny és a föld közötti kapocs. Mennyei Atyánk úgy tervezte meg, hogy az tanítson és segítsen minket az Ő színe elé visszavezető utunkon. Ha az evangéliumi szövetség megkötése és megtartása által hithűek vagyunk a halandóságban, örök életünk lesz.

Ez – és minden utolsó napi templom – alkotja a Megváltó élő valóságáról szóló látható és kézzelfogható bizonyságunkat, hiszen az Ő engesztelése és feltámadása nélkül a templom semmilyen célt nem szolgálna.

Az Úr arra használja templomait, hogy olyan áldásokat ruházzon ránk és a múltbeli, jelenlegi, illetve jövőbeli nemzedékeinkre, amelyek csak egy olyan házban nyerhetőek el, amelyet Ő erre a célra rendelt el.”

„Amikor belépünk a templomba, ideiglenesen kilépünk a világból. A gondjainkat és kihívásainkat az ajtó előtt hagyjuk, majd Isten dolgaira, illetve a szabadítás és felmagasztosítás szertartásaira és szövetségeire összpontosítjuk az elménket. Az isteni látásmódra irányítjuk a gondolatainkat és a vágyainkat.

Élénkebben érezzük azt a békességet és szeretetet, melyet Mennyei Atyánk és a Szabadítónk sugároz a Szent Lélek által. Ugyanezt a szeretetet érezzük a múlt nemzedékeiben élt anyáink és apáink iránt is, és arra vágyunk, hogy örökké hozzájuk kötődhessünk. Megújulunk a saját végtelen értékünk iránti hálánkban, és azon eltökéltségünkben, hogy annak megfelelően cselekedjünk.

Amikor elhagyjuk a templomot, észrevesszük, hogy a bejáratnál hagyott gondok és kihívások nem tűntek el. Kötelességünk újra a vállunkra venni őket. Ők ugyan nem változtak, de hálásak lehetünk, amiért minket megváltoztatott a templomban töltött időnk. A látószögünk biztosabb és pontosabb. Akkor már látjuk, hogy ami elviselhetetlennek és lehetetlennek tűnt, arra az Úr segítségével képesek vagyunk megoldást találni, és biztosabbak vagyunk az Ő segítségében.

Másfelől viszont észrevesszük, hogy néhány, azelőtt jelentéktelennek tűnő, apró dolognak immár figyelmet kell szentelnünk, hogy ne váljanak komoly, ránk vagy másokra nézve káros következményekkel járó ügyekké az elkövetkezőkben. Röviden szólva, a templomban töltött idő finomít rajtunk, még ha csak kis mértékben is, és a menny annyival közelebb érződik.”

„Az elmúlt hónapban hálásan vettem részt három, ugyanabból a családból származó unokám egy napra eső papsági – John papként, David tanítóként, és Will diakónusként történő – elrendelésén. A rá következő héten elmentünk együtt a templomba. John meg tudta keresztelni a öccseit a misszióba készülő bátyjával, Jasonnel együtt. Will akkor járt először a templomban. Micsoda áldás, hogy a papság jelen van a családunkban! Micsoda áldás, hogy ott a templom az unokáinknak! Ez a két családi pillanat olyan becses emlék, amelyre mindig emlékezni fogok.

A templomi munka végzése és a szent papsági kötelességek szerinti élet egyesíteni fogja a családokat a fátyol mindkét oldalán – ahogyan a két említett két esemény az én családom számára is megtette. A templomban érezzük a hatalmat a magasságból ahhoz, hogy szembenézzünk a személyes és a családi kihívásainkkal. Az egymás és a Szabadító iránti szeretetünk növekszik, amikor a kapcsolataink örök természetére összpontosítunk.”

„Az Úr háza egy szent hely az ég és a föld között, ahol jobban megismerjük Atyánkat és az Ő szeretett Fiát, Jézus Krisztust.

Erre emlékeztetett ma az a különleges kiváltság, hogy Russell M. Nelson elnök megbízásából felszentelhettem Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Brazíliai Brazíliaváros templomát.

Mily nagy áldás ez azoknak, akik ellátogatnak ebbe a templomba, akik továbbra is növekedni fognak az Istenséggel és egymással való kapcsolataikban! Ez különösen jelentőségteljes a nyugtalansággal és zavarodottsággal teli világunkban.

Mindannyiunkat hívom, hogy jöjjünk el a templomba, amikor kihívásokkal küzdünk a családunkban. Jöjjetek, amikor döntésekkel szembesültök. Amikor a világ terhesnek tűnik, ti pedig békességre törekedtek. Amikor úgy tűnik, kudarcot vallottatok, és több hatalomra van szükségetek.

Jöjjetek, amikor boldogok vagytok, és úgy tűnik, minden sínen van. Jöjjetek kérés nélkül. Jöjjetek, amikor nem siettek. Jöjjetek, amikor megbocsátottatok azoknak, akik megbántottak titeket. Jöjjetek hittel.

Ha így teszünk, az Úr Lelke velünk lesz, és az örökkévalóságok szépségei a mieink lesznek.”

„A templom segít betölteni az isteni lehetőségeinket. […]

Igen, megtiszteljük az Urat azzal, hogy felépítünk egy gyönyörű építményt, ahogy azt Salamon is tette az Ószövetségben, azonban még jobban megtiszteljük Őt azáltal, ha elvégezzük azokat a szent szertartásokat, melyekre csakis az Úr felszentelt házában kerül sor.

Mindenkit hívunk, hogy jöjjön Jézus Krisztushoz, és tegyen szent ígéreteket az Ő templomában. Jézus Krisztus felhívása egyetemes:

»Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. […] Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.«”

Bejegyzés: „Váljunk nemzedékeink összekötő kapcsává a Jézus Krisztusba vetett hitünk révén. Kapcsolódjunk az őseinkhez, és áldjuk meg jelenlegi és leendő családunkat – a már meglévő családunkat és azt a családot, amelyet megalapítani szeretnénk.”

Videó: „Drága barátaim, kedves fivéreim és nővéreim! Az a rendeltetésünk, hogy a családunkkal örökké boldogok legyünk. A legfontosabb és legbecsesebb kapcsolatainkat nem arra szánták, hogy addig tartsanak, amíg a halál el nem választ minket. Isten, a mi Mennyei Atyánk és az Ő Fia, Jézus Krisztus, elkészítették a boldogság isteni tervét, mely magában foglal olyan, a szent templomokban elérhető szentséges szertartásokat és szövetségeket, amelyek lehetővé teszik az egyének számára, hogy visszatérjenek Isten színe elé, valamint a családok számára, hogy örökkévalóan egyesüljenek. A szentséges templomi szertartások és szövetségek összekötik a mennyben azt, amit kincsnek tartunk itt a földön.”

„Elfoglalt világban élünk, ahol gyakran nem tudjuk, hová fordulhatunk békességért. Bizonyságomat teszem, hogy ez a békesség az Úr házában található meg. Isten templomában arról tanulunk, hogy kik vagyunk és kivé válhatunk Jézus Krisztusnak és az Ő végtelen engesztelésének köszönhetően, valamint Mennyei Atyánk számunkra készített szeretettervéből adódóan.”

Bejegyzés: „Mennyei Atyánk szeret minket, és szeretne mélyebb, jelentőségteljesebb kapcsolatot létesíteni velünk. A templomlátogatásunk által közelebb kerülhetünk Őhozzá és a Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz.”

Videó: „Sziasztok, jóbarátok! Ma újra tanulmányozzuk az elemis énekeket, és a Gyermekek énekeskönyve 99. oldalán járunk, az Oly gyönyörű a templom című dalnál. Ez nagyon kedves számomra, mert egyike annak a néhány elemis éneknek, amely emlékeim szerint, a keresztelkedésem utáni, korai egyháztagsági éveimben nagyon vonzott.

Szeretném veletek megosztani a 2. versszak egy részét. Így szól: »Oly gyönyörű a templom! Egy nap majd belépek, hogy szövetséget kössek, és szolgáljak híven. Mert az Úr ház[a egy szent hely]«.

Ezt érzem minden alkalommal, amikor igyekszem ennek az elkötelezettségnek eleget tenni, hogy belépjek az Úr házába, és szent helyen legyek a Szabadítómmal és Mennyei Atyámmal. Úgy érzem, hogy olyasmit teszek, ami mindkettejükhöz közelebb visz engem, és lehetővé teszi számomra, hogy oly módon tanuljak és fejlődjek, ami fontos Nekik.

Sokat gondolkodom egy versen a Tan és szövetségek 124-ből. Ez a 40. vers és így szól: »És bizony mondom nektek, épüljön fel nevemnek ez a ház, hogy kinyilatkoztathassam szertartásaimat ott a népemnek«.

Komolyan elgondolkoztam azon, hogy a templom miként az Úr háza. Ő minden gyermekét hívja az Ő házába, és arra kér minket, hogy olyan kapcsolatunk legyen Ővele, amely csak azon szertartások által lehetséges, amelyek kizárólag ott érhetőek el. Arra kérlek benneteket, hogy fogadjátok el a Szabadító hívását, miszerint jöjjetek az Ő házába, valamint legyetek Őhozzá kötve szövetség által, és tanuljátok meg, amit szeretne, hogy megtanulnátok a Vele való növekedésetek érdekében. Ott találkozunk! Addig is sziasztok, jóbarátok!”