A szeretet és öröm örvendetes hírei

Új nap virradt az emberiség családjára egy ligetben, ahol az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus megjelentek Joseph Smithnek, és szóltak hozzá, válaszként az ifjú Joseph azon imájára, hogy melyik egyházhoz csatlakozzon (lásd Joseph Smith története 1:14–20). Jézus Krisztus azt mondta Josephnek, hogy ne csatlakozzon egyetlen egyházhoz sem. Megígérte, hogy evangéliuma teljessége ki lesz nyilatkoztatva Josephnek a jövőben.

Sokak számára úgy tűnt, Joseph a legvalószínűtlenebb személy, akit egy ilyen fontos munkára elhívnának – és igazuk volt. Egy eldugott település egyik kis gazdaságában élő iskolázatlan és jelentéktelen fiú volt. Éppen úgy, ahogyan egyesek a Szabadítót véleményezték a kortársai közül – „Názáretből támadhat-é valami jó?” (János 1:47) –, ekkor is sokan eltűnődtek azon, hogy támadhat-e bármi jó egy 14 éves tanulatlan fiútól a New York állambeli Palmyrából. Azonban kiderült, hogy bármily valószínűtlen választásnak tűnt is Joseph, Mennyei Atya és az Úr Jézus Krisztus rajta keresztül viszik majd véghez a valóban figyelemreméltót. Hozzon ez reményt számunkra arra nézve, hogy mi is képesek vagyunk a saját kis és alázatos módunkon jelentőségteljesen hozzájárulni az Úr munkájához.

Idővel aztán az Úr szólította Josephet, „és szólt… hozzá a mennyből, és parancsolatokat ad[ott] neki” (Tan és szövetségek 1:17). Joseph Smith becses kinyilatkoztatásokat és létfontosságú tanokat kapott, amelyek új megvilágításba helyezték számunkra Mennyei Atyánk szerető tervét, valamint Jézus Krisztus megváltó szeretetét és engesztelő áldozata hatalmát. Figyelemre méltó, hogy ezek az örvendetes hírek pontosan abban a pillanatban érkeztek, amikor az utazásban, a távközlésben és más területeken elért jelentős előrelépések lehetővé tették, hogy Isten világossága egyre több és több gyermekének megáldására ragyoghasson.

The Angel Moroni Delivering the Plates to Joseph Smith [Moróni angyal átadja Joseph Smithnek az aranylemezeket]. Készítette: C. C. A. Christensen

Erőteljes tanúság Isten szeretetéről

Moróni angyal megjelenése Joseph Smithnek meghatározó szerepet játszott a visszaállításban, és erőteljesen bizonyította Isten szeretetét. Moróni beszámolt Josephnek egy, a közelben eltemetett, aranylemezekre írt feljegyzésről (lásd Joseph Smith története 1:33–34). Joseph később „hatalmat kapott a magasságból” (Tan és szövetségek 20:8), hogy lefordítsa ezt a feljegyzést, amelyből a Mormon könyve lett, és amely a Biblia mellett áll egy másik tanúbizonyság gyanánt Jézus Krisztusról.

A Mormon könyvében olyan emberekről olvasunk, akik több száz évvel Krisztus előtt már tudtak az Ő eljöveteléről, jövendöltek arról és vágytak rá. Találunk benne egy rendkívüli beszámolót is a feltámadt Szabadító személyes megjelenéséről és szolgálattételéről a nefiták között, amikor is mindenkit hívott, hogy jöjjenek Őhozzá, tapintsák meg a jelet az oldalán, valamint a szögek nyomait a kezén és a lábán (lásd 3 Nefi 11:14–15). Meggyógyította a betegeket, a bénákat, a vakokat – mindazokat, „akik valamely módon nyomorultak voltak” –, majd megáldotta a kisgyermekeket, és imádkozott értük (lásd 3 Nefi 17:7–9, 21). Ebből a szentséges beszámolóból nagyon sokat tanulunk a Szabadító szeretetéről és könyörületéről.

A Mormon könyve tanúságot tesz arról, hogy „Jézus a Krisztus”. A Mormon könyvében található bizonyosságok újra és újra emlékeztetnek minket arra, hogy Mennyei Atyánk és a Szabadítónk jobban szeretnek minket annál, mint amit bármi módon el tudunk képzelni.

A visszaállítás azzal folytatódott, hogy további mennyei hírnökök jelentek meg Joseph Smithnek. „A feltámadt Keresztelő János visszaállította a felhatalmazást az alámerítéssel, bűnök bocsánatáért végzett keresztelésre. Az eredeti tizenkét apostol közül hárman – Péter, Jakab és János – visszaállították az apostolságot és a papsági felhatalmazás kulcsait. Mások is eljöttek, köztük Illés, aki visszaállította a felhatalmazást a családok olyan múlhatatlan kapcsolatokban való örök összekötésére, amelyek a halál után is fennmaradnak.”

1830. április 6-án Jézus Krisztus Joseph prófétán keresztül megalapított egy egyházat, az újszövetségi időkben Őáltala megszervezett egyház mintája szerint (lásd Hittételek 1:6), amelyben immár megvolt „az apostoloknak és prófétáknak alapköv[e, és] a [fő] szegletkő maga Jézus Krisztus” (Efézusbeliek 2:20). Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Isten minden olyan gyermeke számára elérhetővé teszi a visszaállított papsági hatalom áldásait, aki felkészül a befogadására.

Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította nekünk, örömre lelhetünk a mindennapi bűnbánatban, amikor Mennyei Atyánkhoz és a Szabadítónkhoz fordulunk. Mindazokhoz, akik lehangoltnak vagy kevésnek vagy kívülállónak érzik magukat – mindenkihez szól a hívás, hogy jöjjön Krisztushoz és az Ő egyházához. Az egyház nem kolostor a tökéleteseknek, hanem kórház a betegeknek. Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arra emlékeztet minket, miszerint „nem azért jövünk az egyházba, hogy elrejtsük a gondjainkat, hanem hogy gyógyírt találjunk rájuk”.

Az istentiszteleten örömet találunk az arra adódó lehetőségekben, hogy kifelé forduljunk, szeretettel szolgáljunk másokat, és megosszuk személyes élményeinket Krisztus jóságának a bőségében. „Krisztus egyházának népe közé számlált[atunk]”, és „emlékez[nek ránk] és Isten jó szavával táplál[nak minket]” (Moróni 6:4). Mily hatalmas áldás ez!

Joseph Smith próféta egyszer kijelentette: „Mármost, mit hallunk az evangéliumban, amelyet megkaptunk? Az öröm hangját! Az irgalom hangját a mennyből; és az igazság hangját a földből; örömteli híreket a halottak számára; az öröm hangját az élők és a halottak számára; nagy öröm örvendetes híreit” (Tan és szövetségek 128:19).

Ezek az örvendetes hírek azért érkeztek, mert Mennyei Atyánk és szeretett Fia, Jézus Krisztus szeretnek minket, és mindennél jobban vágynak arra, hogy visszavezessenek minket az Ő színük elé, hogy örökre olyan életünk lehessen, amilyet Ők élnek. A visszaállítás kinyilatkoztatja, hogy Ők már minden szükségeset megtettek azért, hogy ezt a dicsőséges lehetőséget elérhetővé tegyék mindannyiunk számára. Örökkévaló utazásunk során próbatételeken és nehézségeken megyünk keresztül, de „azért vagyunk, hogy örömünk lehessen” (vö. 2 Nefi 2:25) ebben az életben és a következőben. Joseph próféta ezt szinte mindenkinél jobban tudta.

Joseph gyakran szembesült ellenállással és üldöztetéssel, mégis megtartotta a „vele… született vidám vérmérséklet[ét]” (Joseph Smith története 1:28). Továbbra is örömteli, erős és szívós maradt, és elvégezte a rendkívüli munkát, amellyel megbízták. Tisztelgek mindazok előtt a korai szentek előtt, akik hittek Joseph Smith prófétának, támogatták és követték őt, és az egyház építésének szentelték magukat. Mily hálával és tisztelettel tartozunk nekik!

Az egyház korai napjaiban is göröngyös volt az út, és ma is az tud lenni, de a visszaállítás folyamatos. Jézus Krisztussal az egyház élén továbbra is élő próféták vezetnek majd bennünket. Az Úr házai továbbra is épülni fognak, hogy az Istennel kötött örök szövetségek áldásai Őhozzá és a szeretteinkhez köthessenek minket a fátyol mindkét oldalán (lásd Máté 16:19). Isten és Jézus Krisztus szeretete az egész világra kiterjed majd, amint követjük a Szabadító parancsát, miszerint legeltessük az Ő juhait és osszuk meg az evangéliumát. Tanúi leszünk annak, ahogy a visszaállítás igazságai olyan módokon haladnak előre és olyan helyekre érnek el, amelyek Joseph napjaiban szinte elképzelhetetlenek voltak.

Erőre és nagy örömre lelhetünk – ahogy Joseph próféta is tette –, amikor befogadjuk ezeket a becses igazságokat és azok szerint élünk. A felhívás, melyet Joseph a maga korában intézett a szentekhez, ma is velünk marad: „[N]e haladjunk tovább ily nagyszerű ügyben? Menjetek előre, ne hátra! Bátorság…, és tovább, tovább a győzelemig! Örvendjen a szívetek, és legyetek rendkívül örömteliek!” (Tan és szövetségek 128:22).

A visszaállítás által elhozott szeretet és öröm örvendetes hírei áldják meg az életünket és mutassanak benne irányt – most és mindig!