Válaszkeresés magamnak

Nemrégiben tanúja voltam, ahogy az idősebb testvéreim egymástól eltérő utakat választanak. A bátyám missziós szolgálatra készült. A nővérem viszont teljesen eltávolodott az egyháztól. A döntése összezavart engem, és egy ideig nem tudtam, hogyan dolgozzam fel.

Rájöttem, hogy a hitemet nem én választottam magamnak – azzal nőttem fel. Meg kellett fogalmaznom, hogy én miben is hiszek igazán. Azért hiszek az evangéliumban, mert igaz, vagy mert mindig is ezt tanították nekem? És akkor is lehetek jó egyháztag, ha kérdéseim vannak?

Új elhatározással fordultam a szentírásokhoz. Elkezdtem a kérdéseimet szem előtt tartva olvasni, válaszokat és tudást keresve. Rájöttem, hogy a hitelveimmel kapcsolatos kérdéseket feltenni még nem jelenti a hitem elvesztését. Inkább azt jelenti, hogy mélyebb, személyesebb alapot tudok építeni.

A bizonyság építése nem egy egyszeri esemény, hanem egy egész életen át tartó folyamat, mely során kérdéseket teszünk fel, kutatunk és megerősítést nyerünk. Éreztem már, amint a Lélek tanúságot tesz nekem arról, hogy az evangélium igaz, viszont olyan időszakokat is átéltem, amikor távol éreztem magam Istentől. A hitnek nincs állandó jellege, naponta táplálnunk kell ima, szentírás-tanulmányozás és szolgálat által.

Az, hogy az egyházban nőttem fel, egyfajta alapot nyújtott számomra, de rajtam múlik, hogy építek-e rá. Ha továbbra is az Úrhoz fordulunk, Ő meg fogja erősíteni a hitünket, és segíteni fog nekünk eligazodni az élet bizonytalanságai között.