Amikor pánikba estem a jövőm miatt, Isten segített nekem

A végzős évem kezdetén úgy éreztem, mintha az egész világ összeomlott volna körülöttem. Az egyetemi jelentkezések és ösztöndíjak forgatagában komolyan szorongtam, és minden meghozott döntésemet túlgondoltam. A tökéletes utat akartam választani, hogy ne valljak kudarcot.

Aztán egy középiskolai kosármeccsen pánikrohamom lett. Kint voltam a sötétben, és úgy éreztem, mintha megfulladnék. Ez volt életem legfélelmetesebb pillanata. Mennyei Atya azonban küldött valakit, hogy segítsen nekem – egy veterán katonát, aki megértette a helyzetemet, és gyorsan cselekedett, amikor látta, hogy alig kapok levegőt.

Ezután inkább segítséget kerestem, és nem próbáltam mindent egyedül megoldani. A szentírás-tanulmányozás és az ifjúsági hitoktatási órákon való részvétel révén válaszokat és nyugalmat kerestem. Megtanultam érdemesnek érezni magam arra, hogy belépjek a templomba és elnyerjem a pátriárkai áldásomat azáltal, hogy a Mennyei Atyával való kapcsolatomra összpontosítok.

Ő ismer engem. Lát engem, és terve van számomra és minden gyermeke számára. Néha talán te vagy az, aki a sötétben zokog. De Isten ott van. Isten szeretett gyermeke vagy, és isteni munkája van számodra.