Bizonyságom megosztása egy ökölvívás-videóban

Úgy döntöttem, hogy az evangéliumot fogom megosztani a tizenkettedikes angolórám év végi projektje keretében. A tanárom arra kért minket, hogy egy olyan témáról írjunk és adjunk elő meggyőző beszédet, amiért szenvedélyesen rajongunk. Nagy szabadságot kaptunk a téma meghatározása és az előadás módja terén.

Úgy döntöttem, hogy arról beszélek, miként győzhetünk le minden csapást Istenen és Krisztus engesztelő áldozatán keresztül. Ezt össze akartam kapcsolni egy másik olyan dologgal, amit nagyon szeretek – mégpedig az ökölvívással. Az évek során mindig is élveztem az edzést és a küzdelmet. Örömet lelek abban, hogy fejlődök. Néha azonban eltalál egy ütés, és az fáj. Elesek, és nem tudok felállni.

Úgy döntöttem, készítek egy motivációs videófilmet, amelyben az életet egy bokszmeccshez hasonlítom. Ez arról szólt, hogy az életben néha képletesen arcon ütnek majd minket; túl fáradtak leszünk ahhoz, hogy folytassuk a küzdelmet; kételkedni fogunk a képességeinkben, és még azon is eltűnődünk, hogy egyáltalán megéri-e megpróbálni. Bizonyságot tettem arról, hogy Mennyei Atyánknak mindannyiunk számára terve van – Krisztus által minden ellenállást legyőzhetünk. Tényleg tudom, hogy Krisztus nélkül semmi vagyok, de Neki köszönhetően olyan dolgokat érhetek el, amelyeket sosem tudtam volna elképzelni.

Nagyon keményen dolgoztam azon, hogy a filmtechnika, az üzenet, és mindenek felett a bizonyságom valóban azt közvetítse, amit a szívemben érzek.

Mielőtt bemutattam a projektemet az osztályomnak, kissé ideges voltam. Sajnos a világ azt tanítja nekünk, hogy számos keresztény érték régimódi és ezeknek már nincs jelentőségük. Aggasztott, hogy ez miként fogja befolyásolni az osztályzatomat, vagy hogy mit gondolnak majd a társaim. De megerősítést kaptam arról, hogy ez valami nagyon jó dolog! Nemcsak egy jó jegy szerzéséről szólt – hanem arról is, hogy tanúságot tegyek arról, amiről tudom, hogy igaz.

Amikor bemutattam a videót az osztálynak, ismét éreztem, hogy ez az, amit Mennyei Atyám szeretne, hogy tegyek. Amikor véget ért a videó, meglepetésemre mindenki tapsolni kezdett. A többiek kis cédulákat adtak nekem, amelyekre ráírták, mit gondolnak a projektemről. Nem kevés cédulán az állt, hogy „dicsőség Istennek” vagy hogy „Isten jó”. Az osztálytársaim közül sokan azt mondták nekem, hogy a videó megtekintése közben valami nagyon különlegeset éreztek.

Amikor leosztályoztak, izgatottan láttam, hogy maximális pontszámot kaptam. A tanárom megköszönte a bizonyságomat és az arra fordított időt, hogy azt ilyen módon mutassam be.

Bizonyságomat teszem arról, hogy zavaros időket élünk, amikor is a világ a jót gonosznak és a gonoszt jónak mondja. De még így is sokkal több a jó, mint a gonosz! Tudom, hogy ha bátran és határozottan megosztjuk a hitelveinket, és bizonyságot teszünk, akkor nemcsak mi leszünk áldottak, hanem látni fogjuk, hogy a körülöttünk lévők élete is megáldatik.