Minden jobb lesz, amikor bízol Istenben

Ebben az időszakban kételkedni kezdtem az evangélium igaz voltában, a bizonyságomban, illetve abban, hogy ki Jézus Krisztus. Egy ponton még a létezését is megkérdőjeleztem, és elkezdtem ateistának tartani magamat. A szívem olyan kemény és rideg volt, mint egy jégtömb.

Az életemnek ez a szakasza hihetetlenül nehéz és összetett volt. Szerintem azért, mert amikor már nem hiszünk Jézus Krisztusban és az Ő hatalmában, akkor az életünk értelmét veszti és nyomorúságossá válik.

Idővel édesapám hatására újra elkezdtem istentiszteletre járni. Megtettem, bár még mindig össze voltam zavarodva, és több kérdéssel is küszködtem.

Egy nap az istentiszteleten láttam egy plakátot az ifjúsági hitoktatásról. Ez felkeltette az érdeklődésemet. Odamentem a püspökömhöz, hogy megkérdezzem róla. Ő azonnal hozzáadott az ifjúsági hitoktatási csoportos csevegéshez, és elmondta, hogy az órákat reggel fél hatkor tartják.

Így hát elkezdtem ifjúsági hitoktatásra járni. Ez segített új barátokat szereznem, és végül bizonyságot nyernem az egyházról és a szentírásokról. Olyan hitoktatóm volt, aki igazán bátorította az osztályomat, és a legjobbat hozta ki belőlünk. Rájöttem, hogy a szentírások tanulmányozása valóban lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük a Szabadítót. Különbség van a között, hogy halljuk valaki bizonyságát, és a között, hogy saját bizonyságra törekszünk tanulmányozás és hit által.

Eleinte a másoktól hallottakból tudtam Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról. De nem mindig támaszkodhatunk kizárólag mások bizonyságára. Saját magunknak kell megismernünk a Szabadítót.

Időt kell szakítanunk a Szabadítóra és az isteni dolgokra, hogy az Ő egyik tanítványává válhassunk. Megtanultam, hogy megismerhetjük Őt, amikor:

1. Tudatosan keressük Őt.

2. Olvassuk a szentírásokat.

3. Igyekszünk lelkileg fejlődni.

4. Imádkozunk.

5. Eljárunk a templomba.

6. Szolgálunk másokat.

7. Böjtölünk.

8. Követjük az Ő példáját.

9. Jószívűek vagyunk.

10. Nem vagyunk hajlandóak rosszat mondani vagy pletykálkodni másokról.

Ezek a dolgok segítettek megismernem a Szabadítót – és az Ő egyik tanítványává válnom. Jézus Krisztus tanítványának lenni nagyon fontos, mert az Ő világosságával segíthetünk másoknak. A jó példánkon keresztül mások is láthatják, milyen nagy áldás az evangélium.

Amikor visszatértem az egyházba, nagyon mélyen voltam – tele kételyekkel, barátok és remény nélkül, nem tudván, ki vagyok valójában és mi a célom.

Most az evangélium az a láng, amely megvilágítja az életemet, és segít abban, hogy a helyes dolgokat tegyem és jobb emberré váljak. Az evangélium nélkül nem tudom, hol lennék.

Minden jobb lesz az életedben, amikor bízol Istenben. Attól a pillanattól fogva, hogy keresed Őt, elkezdesz kimászni a gödörből, és minden elkezd javulni. Természetesen továbbra is jönnek megpróbáltatások, azonban ez a bizalom és a hit iránti vágyakozás fokozatosan fel fog emelni téged. Időbe telhet, de a dolgok jobbra fognak fordulni.

Amikor bízol Mennyei Atyában, képes leszel bármivel szembenézni, amin épp átmész – legyen szó kihívásokról, kételyekről, egészségügyi gondokról vagy magányról. Például jó jegyet kaphatsz egy dolgozatra, javíthatsz az egészségeden, vagy válaszokat kaphatsz – olykor olyan válaszokat is, amelyeket tízéves korod óta kutatsz, ahogy az én esetemben is történt –, ha keresed Őt és bízol Őbenne.

Biztosan tudom ezeket a dolgokat. Hála az evangéliumnak, elmondhatom, hogy megváltoztam. Valójában minden megváltozott: a szívem, a gondolataim, a viselkedésem és az elveim. Most már ismerem az igazságot, és ez mindent megváltoztat. Jézus Krisztus evangéliumának köszönhetően minden sokkal jobb lett.