A Heti FF-ből
Az iskola nehéz. Elmondom, mi tartja bennem a lelket (és a reményt)
Nem tárgy vagy – arra lettél teremtve, hogy cselekedj, válj valakivé és győzedelmeskedj.
Fénykép a szerző jóvoltából
Néha eltűnődöm azon, hogy valóban azzá fogok-e válni, aki lenni szeretnék. Mindig is arról álmodoztam, hogy biológiát fogok tanulni, bekerülök az orvosi egyetemre, és hazatérve orvosként fogom szolgálni a közösségemet Tahitin.
Amikor azonban az egyetem elkezdése végett Hawaiira költöztem, felmerült bennem, hogy Mennyei Atyám tényleg ezt az utat szánja-e nekem.
Az egyetem nagyszerű élmény volt, de nehéz volt egyensúlyba hozni az előadásokat, a munkát és a lazításra fordított időt. Gyakran éreztem magam csüggedtnek a sok bizonytalanság miatt.
Miközben ezekkel az érzésekkel küszködtem, volt néhány hasznos dolog, ami segített nekem reményre lelni.
Megtanulni hittel cselekedni
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából egyszer egy erőteljes szemléltetéssel magyarázta el az önrendelkezés mibenlétét. A szentírásait feltartva azt mondta, hogy a könyv egy tárgy. Azt tanította, hogy az csak akkor tud mozogni, ha ő megmozdítja. Majd hozzátette: „Te és én azonban önrendelkezők vagyunk. Megvan bennünk a hatalom, hogy cselekedjünk, ne csupán velünk cselekedjenek.”
A hit választására irányuló önrendelkezésemet akkor kezdtem el megérteni, amikor kenus túravezetőként dolgoztam a Polinéz Kulturális Központban. Eleinte nagyon ideges voltam. A kenuk nehezek, a folyó gyors, és úgy kell kalauzolni és szórakoztatni a vendégeket, hogy mindeközben semmibe ne ütközzünk bele.
Amikor elkezdtem ezen a munkahelyen dolgozni, ideges voltam. De aztán ezt a szentírást olvastam: „mivel megváltják őket a bukástól, örökre szabadok lesznek…; hogy önmaguk cselekedjenek, és ne velük cselekedjenek” (2 Nefi 2:26).
Ez békességet hozott nekem. Jézus Krisztus engesztelése nem csupán megvált minket a bűntől, hanem erőt is ad nekünk. Ráébredtem, hogy nem kell megvárnom, míg azt érzem, hogy készen állok vagy már mindenre rájöttem. Csupán hittel kellett cselekednem, és emlékeznem kell arra, hogy meg tudok tenni nehéz dolgokat, különösen Krisztussal az oldalamon.
Amikor hittel cselekedtem, és a hibákon és a kihívásokon keresztül is folytattam a munkát, észrevettem, hogy a kenus képességeim és az Úrba vetett bizalmam is fejlődik. Rájöttem, hogy Isten ismer, szeret engem, és segíteni fog nekem mindazzal, amit megpróbálok elérni.
Amikor elcsüggedek – akár a munkahelyemen, akár futás vagy tanulás közben, illetve a kétség pillanataiban –, emlékeztetem magam arra, hogy nem vagyok tárgy. Önrendelkező vagyok, aki hittel tud cselekedni.
Egyenlő időt adni az Úrnak
Mennyei Atya gyermekeiként nem az a dolgunk, hogy puszta szemlélők legyünk a saját életünkben. Ő azt akarja, hogy változzunk, váljunk egyre többé, és Őt válasszuk.
Amikor nehéz az iskola és nehezek a feladatok, azt tapasztaltam, hogy ha az Úrnak szánt időt előrehozom a fontossági sorrendemben, az segít nekem minden mást megvalósítani. Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt az ígéretet osztotta meg: „Ha egyenlő időt adtok az Úrnak a továbbtanulásotok során, akkor a Lélek fokozni fogja az iskolai törekvéseiteket. Észre fogjátok venni, hogy több időtök és képességetek van a kurzusaitok vonatkozásában, és olyan ajtók nyílnak majd meg előttetek, amelyek máskülönben zárva lettek volna.”
Ez az ígéret vigaszt nyújt nekem, miközben tovább dolgozom a céljaim elérésén.
Istenre tekinteni
Sokszor éreztem már az Úrtól érkező útmutatást, hogy egészségügyi pályán folytassam a tanulmányaimat, de még mindig bizonytalannak érződik az előttem álló út. Rájöttem, hogy nem akkor jön el a békesség, ha minden bizonytalanság elmúlt, hanem bármilyen körülmények közepette megérkezhet, méghozzá Istentől. D. Todd Christofferson elnök, aki második tanácsos az Első Elnökségben, ezt tanította: „Istenre tekintve békességre lelhetünk a nehézségekben, hitünk pedig tovább növekedhet még a kétely és a lelki kihívás idején is.”
Bár nem tudom, milyen lesz a jövőm az orvosi karon, tudom, hogy Isten vezet engem. Még ha nem is látom tisztán az Ő áldásait, reményt ad nekem annak a felidézése, hogy nem vagyok egyedül az utamon.
Ha bizonytalan vagy a jövőddel kapcsolatban, vagy kételkedsz a lehetőségeidben, kérlek, ne add fel! Válaszd azt, hogy hittel cselekszel, még akkor is, ha ez csupán egy újabb apró lépés megtételét jelenti.
Mivel Krisztus él, tovább próbálkozhatsz. Rá tudsz jönni dolgokra. Bízz abban, hogy Ő át tud segíteni téged minden bizonytalanságon, amellyel szembenézel.