A Tan és szövetségek életedre vonatkoztatása
Nyugtalanít a második eljövetel? Íme, miért nem kell aggódnod miatta
Örömmel készülhetünk fel a Szabadító visszatérésére és várhatjuk azt.
Fiatal felnőttekként még sok minden vár ránk a jövőben. Továbbá esélyes, hogy nem tudjuk, miként is fog kinézni a jövőnk.
Milyen munkát fogok végezni? Milyen lesz a leendő családom? Hol fogok élni? Milyen kalandokban lesz részem? Milyen kihívásokkal szembesülök majd?
Szerintem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a jövőn való elmélkedés egyaránt foglalja magában a félelem és az izgatottság, valamint az idegesség és a várakozás összetevőit. Nekem személy szerint tetszik a gondolat, miszerint a legszebb emlékeimre még nem tettem szert. Vagyis még annyi minden vár rám!
Egy valami azonban némileg minden másnál jobban aggaszt a jövővel kapcsolatban – ez pedig Jézus Krisztus második eljövetele.
A nagy és félelmetes nap
Tudod, hogy miről beszélek. Az idők ijesztőnek hangzó jelei, amelyekről hallunk. A „nagy és félelmetes nap…”? (Tan és szövetségek 110:16; kiemelés hozzáadva.) Hamis próféták és álnokság, „háborúk… és háborúk hírei…”, „éhségek és döghalálok, és földindulások” (Máté 24:6–7). A hegyek „alacsonnyá tétel[e]” (Tan és szövetségek 49:23), „határaikon túlcsapó tengeri hullámok” (Tan és szövetségek 88:90), valamint az égről lehulló csillagok és a nap elsötétülése (lásd Máté 24:3–7, 29).
Mindez pedig rémisztőnek hangzik. Valóban ilyen körülmények közé fog visszatérni a Szabadító?
Amikor a második eljövetel eseményein tépelődöm, gyakran fordulok a szentírásokhoz és a próféták szavaihoz békességért és megerősítésért. Megtudtam belőlük, hogy bár az Ő visszatérése sok ismeretlen tényezőt rejt, egy dolog biztos:
Ha minden erőnkkel az evangélium szerint élünk, akkor tényleg nem kell félnünk.
Így hát ahelyett, hogy a Szabadító visszatérésével kapcsolatos ijesztő dologokon rágódnánk, gondoljunk át inkább, miként készülhetünk fel arra a napra.
Felkészülni az Ő eljövetelére
Idézd fel, milyen volt az első napod az egyetemen vagy egy új munkahelyen. Emlékszel, mennyire ideges és nyugtalan voltál? Ami engem illett, emlékszem, hogy az összes ismeretlen tényező a szorongás hatalmas gombócává állt össze bennem.
Bár a második eljövetelen való morfondírozás sok ilyen érzést vált ki, megtanították nekünk, miként készülhetünk fel rá. Egy közelmúltbeli általános konferencián Steven D. Shumway elder a Hetvenektől azt tanította nekünk, hogy az egyházban végzett szolgálat és az elhívásaink betöltése segíteni fog felkészülnünk a Szabadítóval való találkozásra:
„[M]iközben Isten munkájában veszünk részt, felkészítjük magunkat és másokat is Krisztus visszatérésére. Az Úr meggyőző ígérete szerint az elhívások, a szolgálattétel, a templomi hódolat, a késztetések követése, valamint egyéb módok, ahogyan Isten munkájához látunk, egyedülállóan készítenek fel minket a Szabadítóval való találkozásra. […]
Ha buzgón igyekszünk a Szabadítót képviselni, hasonlóbbá válunk Őhozzá. Ez a legjobb felkészülés arra a szent pillanatra, amikor mindegyikünk térdre borul majd és megvallja, hogy Jézus a Krisztus”.
Mindig is bátorított az az igazság, mely szerint az evangélium segít hasonlóbbá válnunk Krisztushoz, hogy jobban felismerhessük Őt, amikor újra eljön (lásd 1 János 3:2).
A szentírásokból megtudjuk, hogy „a jószívűség Krisztus tiszta szeretete”, mely „mindenkinek megadott, aki igaz követője… Jézus Krisztusnak”. Mivel pedig megvan a képességünk arra, hogy imádkozzunk és elnyerjük ezt a fajta szeretetet, ezért „amikor megjelenik, akkor olyanok le[sz]ünk, mint ő, mert a maga valóságában fogjuk látni őt; hogy meglehessen ez a reménységünk; hogy megtisztulhassunk, miként ő is tiszta” (Moróni 7:47, 48).
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Az Úr házában folytatott rendszeres hódolat megnöveli mind az erényre, mind pedig a jószívűségre való képességünket. […] A templomban töltött megnövekedett idő segíteni fog felkészülnünk Szabadítónk, Jézus Krisztus második eljövetelére. Nem tudjuk az eljövetele napját vagy óráját. Azt azonban tudom, hogy az Úr arra késztet engem, hogy sürgessem felkészülésünket erre a »nagy és félelmetes nap[r]a« [Malakiás 4:5]”.
Az a nagy nap
Nyilvánvaló, hogy ez a nap eljön, függetlenül attól, hogy milyen érzéseink vannak vele kapcsolatban. Azonban valóban nem gondolom, hogy az a nap rettenetes lesz azok számára, akik Jézus Krisztusba vetett hittel tekintenek előre.
Azon a napon halljuk majd az Ő hangját (lásd Tan és szövetségek 133:21–22).
Olyannak fogjuk látni Őt, amilyen valójában, olyannyira telve dicsőséggel, hogy „a nap elrejti arcát szégyenében, és a hold visszatartja világosságát, és a csillagok lehullanak helyükről” (lásd Tan és szövetségek 133:49).
Emlékezni fogunk arra, hogyan szabadított és váltott meg minket szeretetében (lásd Tan és szövetségek 133:53).
A hithűek „térdre ereszkednek, és dicsőséggel koronáztatnak meg” (Tan és szövetségek 133:32).
„[Ö]rökké tartó öröm dalai” (Tan és szövetségek 133:33) töltenek el minket.
Az „evangélium minden nemzetnek és nemzetségnek és nyelvnek és népnek hirdettetik majd” (Tan és szövetségek 133:37).
Azok a hithű szentek, akik már meghaltak, újra fel fognak támadni, és dícséreteket énekelnek nappal és éjjel (lásd Tan és szövetségek 133:56).
Az Úr pedig „odaáll népe közé, és uralkodni fog minden test felett” (Tan és szövetségek 133:25).
Ennél nagyobb és nagyszerűbb napot el sem tudok képzelni!
Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „A legjobb tanács [azok számára, akik félnek], számotokra és számomra is az, hogy kövessük a Szabadító tanításait. Az Ő utasításai se nem rejtélyesek, se nem bonyolultak. Amikor követjük azokat, nem kell félnünk vagy aggódnunk.”
Így aztán, amikor legközelebb félsz, aggódsz vagy szorongsz amiatt, hogy mi történhet a második eljövetel idején – vagy az ahhoz vezető események során –, csak emlékezz arra, hogy mindaz, ami nagyszerű, felülmúlja majd a félelmetes dolgokat azok számára, akik próbálnak olyanok lenni, mint Ő.
„[K]i maradhat meg eljövetelének napján” (Tan és szövetségek 128:24)?
Ha bízunk Jézus Krisztusban, akkor mi.