5 módszer a kevésbé boldog missziós emlékek feldolgozására
A misszióból való hazatérés komoly átmenet az életben, és teljesen rendben van, ha bizonytalannak érzed magad.
Amikor elképzeljük, hogy milyen egy misszió, akkor életet megváltoztató pillanatok, szívből jövő szolgálat és mélyreható lelki növekedés juthat eszünkbe. Emellett talán néhány nehéz helyzetet is magunk elé képzelünk – amelyeken bizonyára könnyedén felülkerekedünk majd.
De mi történik, ha a missziód nem úgy alakul, ahogyan tervezted? Mi van, ha csalódottan, zavarodottan vagy a korábbiaknál kevésbé magabiztosan térsz haza?
Íme az igazság: néhány misszió nem teljesen az elvártak szerint alakul (bár a kirívó helyzetek nagyon ritkák). Sőt, a misszió összetett természete miatt nem ritka, hogy a visszatért misszionáriusok bonyolult kérdésekkel néznek szembe.
Néhányan talán eltűnődnek:
„Eleget tettem?”
„Miért érzem most magam bizonytalanabbnak, mint korábban?”
Vagy akár: „Ilyen nagy áldozat meghozatala után miért nem vagyok olyan boldog, mint amire számítottam?”
Ha nehéznek érzed az életedet a misszió után, ez a kérdés is felmerülhet benned: „Hogyan találom meg a szolgálatomért megígért áldásokat?”
Ezek az érzések jogosak, és nem vagy egyedül. Íme néhány ötlet, amelyet fontolóra vehetsz a kevésbé boldog missziós élményeid feldolgozásakor:
1. Törekedj útmutatásra a megfelelő emberektől
Fontos, hogy beszélj valaki olyannal – például a bizalmadat élvező barátokkal, egyházi vezetőkkel vagy egy tanácsossal –, aki segíthet neked egészséges módon feldolgozni azt, amit megtapasztaltál, és Jézus Krisztushoz fordulni.
Kerüld azokat, akik esetleg ítélkező módon viszonyulnak az érzéseidhez, vagy azokat, akik teljességében a missziódat hibáztatják. Inkább találj olyasvalakit, aki segít abban, hogy kiegyensúlyozottan tekinthess vissza – aki segít szégyenkezés nélkül átgondolnod az élményeidet, de egyúttal abban is bátorít, hogy szem előtt tartsd a személyes önrendelkezést és felelősségvállalást.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „A kérdéseitekkel forduljatok az Úrhoz és más hű forrásokhoz. Tanulmányozzatok a hit vágyával, ne pedig annak reményével, hogy hibára leltek”.
A Szabadító segítségével értelmet tud nyerni számodra a missziód, függetlenül attól, hogy esetleg mennyire nehéz dolgokat éltél meg. Beszéltem olyan visszatért misszionáriusokkal, akik évekig vártak azzal, hogy feldolgozzák a nehéz missziós élményeiket, és túltegyék magukat rajtuk. A fájdalomhoz való ragaszkodás azonban szükségtelen – ne várj éveket, mielőtt elkezdenéd feldolgozni! Már most elkezdhetsz gyógyulni Jézus Krisztus engesztelése által.
2. Ne fojtsd vissza a bánatodat!
Nem baj, ha szomorú vagy, amiért a missziód nem egészen úgy alakult, ahogyan azt vártad. Az efféle bánat – annak a beismerése, ami nem a tervek szerint alakult – gyógyító hatású lehet. Az olyan gondolatok, mint például az, hogy „ez nem úgy ment, mint vártam, de így is rendben van”, segíthetnek elfogadnod a valóságot, átérezned és feldolgoznod a szomorúságot, és továbblépned.
Másfelől viszont az olyan gondolatok, mint az, hogy „biztosan bennem van a baj”, bosszúsághoz vezethetnek, és az ember könnyen megrekedhet bennük. Ha elfogadod az élményeidet és érzéseidet olyannak, amilyenek, hibáztatás nélkül, az megnyitja a gyógyuláshoz vezető ajtót.
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így tett bizonyságot: „[M]egtanultam, hogy ha közelebb húzódunk Istenhez, és kinyújtjuk a kezünket, hogy megérintsük Őt, akkor valóban gyógyulásra, békességre és örömre lelhetünk”.
3. Vállald fel a gondolataidat és az érzéseidet
A misszióddal kapcsolatos érzéseidet azok a gondolatok alakítják, amelyekre összpontosítasz. Próbáld meg leírni a misszióddal kapcsolatos gondolataidat. Mely gondolatok hoznak neked békességet? Melyektől csüggedsz el?
Az önrendelkezésed nemcsak a tetteidre, hanem a gondolataidra is vonatkozik. Azzal, hogy fokozatosan megváltoztatod, miként vélekedsz a missziódról, azon is változtathatsz, hogy az milyen érzéseket kelt benned. A gyógyulás ezzel a belső változással kezdődik – egyszerre egy gondolattal, de csak akkor, amikor készen állsz.
4. Válaszd a jószívűséget és a megbocsátást
Lehet, hogy olyan társakkal, vezetőkkel vagy másokkal kerültél kapcsolatba, akiknek a tettei csalódást okoztak vagy bántóak voltak. Fontos szem előtt tartani, hogy az ő viselkedésük a saját küzdelmeiket tükrözi, nem pedig a te értékedet. Mindenki tapasztal meg stresszt, nyomást és olyan érzelmeket, amelyek időnként helytelen viselkedéshez vezetnek. Bár ez nem mentség számukra, ha te felismered, hogy a tetteik nem rólad szólnak, az segíthet elengedned a neheztelést. Ha így teszel, az felszabadít, hogy békében tudj továbblépni.
Nelson elnök ezt is tanította: „Arra kérlek benneteket, hogy… igyekezzetek véget vetni egy olyan személyes viszálynak, amely mindeddig rátok nehezedett. Lehetne-e ennél illőbb cselekedettel kifejezni a hálát Jézus Krisztusnak az Ő engeszteléséért? Ha a megbocsátás jelenleg lehetetlennek tűnik, fohászkodjatok a Jézus Krisztus engesztelő vére általi erőért, hogy a segítségetekre legyen. Amint így tesztek, személyes békességet és kirobbanó lelki lendületet ígérek nektek.”
5. Legyél kedves magadhoz
A misszióból való hazatérés komoly átmenet az életben, és teljesen rendben van, ha bizonytalannak érzed magad. Ha így érzel, az érthető. Így hát az ítélkezés helyett légy magaddal könyörületes. Légy türelmes magaddal, és bízz abban, hogy amikor a Szabadítóhoz fordulsz, és merítesz abból a hatalomból, amelyet Tőle kaptál arra, hogy változhass és fejlődhess, akkor Ő segíteni fog rálelned arra a gyógyulásra és lezárásra, amelyre törekszel.
Ne feledd, hogy a legerőteljesebb növekedés gyakran a váratlan pillanatokban következik be! Amikor segítségért folyamodsz, megtanulsz türelmesnek lenni önmagaddal és másokkal, valamint nem hagyatkozol a saját értelmedre (lásd Példabeszédek 3:5), akkor elérhetővé válik számodra a békesség.
Mennyei Atya és Jézus Krisztus bíznak benned, és te is bízhatsz Őbennük és az Ő boldogságtervükben, mely mindig is magában foglalt lélekfeszítő és emberpróbáló pillanatokat.
Megtanulhatod enyhíteni a csalódottságodat azáltal, hogy megértést, kedvességet és könyörületet érzel – mégpedig ugyanazt a megértést, kedvességet és könyörületet, mint amelyet a Szabadító táplál irántad.