Túl sok időt töltesz egyedül?
Azt hittem, ha elszigetelem magam másoktól, az békességet ad majd.
Szeretek egyedül lenni. Bár kifelé forduló ember vagyok, az egyedül töltött idő segít átgondolni a napomat és az érzelmeimet.
Amikor azonban rossz napom van, hajlamos vagyok elszigetelni magamat azzal, hogy bemászom az ágyamba, magamra húzom a takarót, és görgetem a telefonomat. Ez eltereli a gondolataimat arról, ami aggaszt.
Észrevettem viszont, hogy minél többször teszek így, annál nehezebb leállni. És amikor következetesen elszigetelődöm, hajlamos vagyok még rosszabbul érezni magam, mint korábban.
Nemrégiben ez a viselkedés beszivárgott a lelki életembe is, és teljesen elszigeteltnek éreztem magam Mennyei Atyától. A mentális egészségemen is rontott. Meg akartam szakítani az elszigetelődésnek ezt a szokását, ezért úgy döntöttem, hogy tanulmányozom, mivel lehet legyőzni a magányt. Tudni akartam, hogyan javíthatok mind a mentális, mind pedig a lelki egészségemen.
Íme pár dolog, amit találtam.
A jó kapcsolatok fontossága
A magányról tanulva rábukkantam egy tanulmányra, amely arra összpontosított, hogy mi vezet élethosszig tartó boldogsághoz. A kutatók rájöttek, hogy a szoros, boldog kapcsolatok javíthatnak az életminőségünkön. Mi több, ha egy közösségbe tartozunk, az boldogabbá tesz minket és meghosszabbítja az életünket.
E tanulmányról olvasva eszembe jutott, hogy Jézus Krisztus miként szolgált másokat a halandó élete során. Minden egyes kapcsolat, melyet a szolgálattétele által teremtett, őszinte és jelentőségteljes volt. Ő a tökéletes példája a magas színvonalú kapcsolatoknak.
Ian S. Ardern elder a Hetvenektől így jellemezte a Szabadító gyengéd és kedves természetét: „A könyörületesség Krisztus egyik jellemvonása. A mások iránti szeretetből fakad és nem ismer határokat. Jézus, a világ Szabadítója, a könyörületesség megtestesítője.”
Ez az idézet arra ösztönzött, hogy kövessem Jézus Krisztus példáját, és őszintén forduljak mások felé. Mind a munkahelyemen, mind az iskolában és a családom körében úgy döntöttem, hogy kifelé, mások irányába tekintek a napom során. Megkérdeztem magamtól, hogy van-e bárki, akinek segíthetek, akivel összebarátkozhatok, vagy akinek csak egy kis többletszeretetre van szüksége.
Minél többet szolgáltam másokat, annál jobban éreztem magam lelkileg.
Mikor jó ötlet egyedül lenni?
Az egyedüllét jó lehet a lazításra és a gondolataink feldolgozására, különösen akkor, amikor elmélkednünk kell, és hallgatnunk kell a Lélekre. Ha azonban állandóan egyedül vagyunk, akkor az önzőséghez vezethet, és talán elszalasztjuk a kapcsolódási lehetőségeket.
Miközben igyekeztem rájönni, hogyan hozzam egyensúlyba az egyedül és a másokkal töltött időmet, tanulmányoztam a szentírásokat és a Szabadító életét, valamint válaszokért imádkoztam.
A Szabadító „félrevonula a pusztákba, és imádkozék” (Lukács 5:16). Valószínűleg egyedüllétre volt szüksége, hogy beszélhessen Atyjával. Krisztushoz hasonlóan mi is használhatjuk az egyedüllétet arra, hogy újra kapcsolatba kerüljünk Mennyei Atyánkkal, ami segíthet meghívnunk a Szentlelket az életünkbe.
Megtalálni az egyensúlyt
Ha azon tűnődsz, túl sok időt töltesz-e egyedül, tanácskozz Mennyei Atyával. Figyelj oda a társas és érzelmi szükségleteidre. Amikor magányosnak érzed magad, fordulj mások felé. Ne tölts még több időt egyedül! Gyakorold a megfelelő egyensúlyt az időbeosztásodban, és ügyelj arra, hogy ne szigeteld el magad.
Jeffrey R. Holland elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke ezt tanította:
„Senki sincs annyira erős, hogy soha ne érezné magát kimerültnek vagy csalódottnak, vagy ne ismerné fel, hogy magával is kell törődnie. […]
Lennie kell üzemanyagnak a tartályban, mielőtt másoknak adhattok belőle.”
Mennyei Atya tudatában van a körülményeinknek. Ismeri az aggodalmainkat, a vágyainkat és a szükségleteinket. Ismeri a személyiségünket is – és tudja, hogy néhányunknak talán több egyedüllétre van szüksége ahhoz, hogy a világtól távol újratöltődjön. És ez teljesen rendben van!
Ha Őrá támaszkodunk, hogy utat mutasson nekünk, akkor képesek leszünk megérteni, hogy mikor van szükségünk egyedüllétre, és mikor kell kapcsolatba lépnünk másokkal.