Kisgyermekes anyák számára
Hogyan segített nekem a fiam fülműtétje az Istennel való kapcsolata ápolásában
Éreztem, amint a Szabadító arra tanít engem, hogy tudjam, Ő ura a helyzetnek és vigyáz a fiamra.
Amikor Jézus Krisztus a feltámadása után meglátogatta a nefitákat, „megparancsolta nekik, hogy hozzák oda a kisgyermekeiket…
[É]s a sokaság utat engedett, míg mindet oda nem vitték hozzá” (3 Nefi 17:11–12; kiemelés hozzáadva).
Napjainkban hogyan engedünk utat, és hozzuk még a legkisebb gyermekeinket is Őhozzá? Hadd osszak meg egy történetet, amely segített megértenem, hogyan tudnám ezt megtenni a mi időnkben.
Kisbabaként és kisgyermekként a legkisebb fiamnak számos műtéten kellett átesnie, melyek során tubusnak nevezett kis csöveket helyeztek a fülébe a váladék elvezetésére. Mire négyéves lett, az egyik füle nem reagált jól a kezelésre, és a váladék megszilárdult. Egy utolsó tubusműtét határozta volna meg, hogy teljesen elveszíti-e a hallását arra a fülére.
Tudván, hogy isteni segítségre van szükségünk, a férjemmel elkezdtük tudatosabban tanítani a fiunkat Istennek a papsági áldásokon, imán és hiten keresztül adott hatalmáról; ugyanakkor mi is szorgalmasan törekedtünk erre a hatalomra a fiunkért. Ez a műtét sokkal komolyabb volt a többinél. Amikor felébredt, sírt és vonaglott a fájdalomtól, és nem engedte, hogy fogjam vagy akár csak megérintsem őt. Teljesen kikészültem. Hamarosan azonban felépült, s hazamentünk és vártuk, hogy meggyógyul-e rendesen a füle.
A fiunk heteken át minden imában azért imádkozott, hogy a füle meggyógyuljon. A családunk egyfolytában imádkozott, azonban minden olyan alkalommal, amikor ő imádkozott magáért, valahogy több békességet éreztem. Egyre jobban belevetette magát abba, hogy Mennyei Atyja áldását kérje.
Éreztem, amint a Szabadító arra tanít engem, hogy tudjam, Ő ura a helyzetnek és vigyáz a fiamra. Ami még ennél is fontosabb, láttam, hogy a fiam is kezdi ezt megérteni. Úgy tűnt, hogy még ilyen kisgyermekként is tudja, Isten vele van. Láttam, hogy személyes kapcsolatot érez Istennel. Békesség töltött el. Tudtam, hogy bármi legyen is a végkifejlet, Mennyei Atya és Jézus Krisztus vele lesz, és megerősítik őt – és a családunkat –, hogy megbirkózzunk bármivel, ami megköveltetik tőle.
Odavezetni őket Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz
Ezen élmény által két alapvető felismerésben volt részem.
Először is, bíznom kell Mennyei Atyában és Jézus Krisztusban, az Ő bölcsességükben, valamint a fiam iránti szeretetükben.
Az anyai szívem minden vágyával szemben áll, hogy ne óvjam a gyermekeimet, ne akarjak mindent rendbe hozni, és ne mentsem ki őket a küzdelmeikből. Néha azonban az áldhatja meg leginkább a gyermekeinket, ha szeretjük és elvezetjük őket Mennyei Atyjukhoz és a Szabadítójukhoz, amikor meg kell harcolniuk a harcaikat.
Van egy szerető Mennyei Atyjuk, akinek van egy tökéletes terve. Ő pedig néha az Ő bölcsességében és szeretetében megengedi a gyermekeinknek, hogy fájdalmat, szenvedést és magányt érezzenek a halandó tapasztalatszerzésük során, miközben olyanná válnak, mint Ő. Ráébredtem, hogy ha elvenném a nehézségeket, akkor megakadályoznék néhány fejlődési lehetőséget Mennyei Atyám dicsőséges munkájában.
Továbbá arra is rájöttem, hogy örömteli áldás, ha segítünk ápolni gyermekeink kapcsolatát Jézus Krisztussal és Mennyei Atyával, mielőtt elég idősek lennének ahhoz, hogy szövetségeket kössenek Ővelük.
A láng fellobbantása
Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Szülőkként és tanítókként nem az a feladatunk, hogy megteremtsük lényükben a lelki magot, hanem hogy fellobbantsuk a halandóság előtti hit tüzében már izzóvá lett lelki mag lángját.”
A hit e lángját sokféle kis és egyszerű módon fellobbanthatjuk, egyebek között azáltal, hogy megtanítunk három fontos tantételt a gyermekeinknek:
Imádkozz, hogy tudd, Isten ott van
Amikor arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy adjanak hálát és kérjenek áldásokat, fontolóra vehetjük Susan H. Porternek, az Elemi általános elnökének a gyermekekhez intézett ezen egyszerű tanácsát: „Imádkozzatok, hogy tudást kaphassatok [arról, hogy] »Mennyei Atyám, ott vagy igazán?«”.
Amikor segítünk a gyermekeknek kiönteni a szívüket, valamint hallgatni az érzéseikre és a fejükben támadó gondolatokra, akkor ők „mag[uk] is megtudhatjá[k], hogy Ő ott van és szeret[i őket]”.
Ezután segíthetünk a gyermekeinknek kapcsolatot teremteni Ővele, amikor segítségre van szükségük valami új megtanulásában. Fiatal szívük Őhozzá fordítása természetes fejlődési mintává válhat.
Ismerd fel a Szentlelket
Amikor látjuk, hogy egy gyermek érzi a Szentlélek hatását, megkérdezhetjük: „Mit érzel? Szerinted honnan jönnek ezek az érzések? Szerinted mit szeretne Mennyei Atya, hogy tudj?” Egyszer csak a gyermeked tanít téged a Szentlélekről.
Értsd meg Isten szavának a szentségét
Még ha a gyermekeid túl fiatalok is az olvasáshoz, a te példád által megtanulhatják, hogy Isten szava szent, és hogy áldottak vagyunk, amikor követjük az Ő szavait.
Láttam már hároméves gyermekeket átölelni a szentírásokat, izgatottan bejelölni verseket, és a saját példányukat „olvasni”. Még ha fejjel lefelé is tartották a könyvet, azt tanulták, hogy fontos örvendeni Isten szavának!
Vezetni őket, hogy érezzék a jelenlétét
Felteheted a gyermekeidnek azt a kérdést, amit én nagyon szeretek megkérdezni az elemis gyermekektől: „Milyen áldásaid vannak Jézus Krisztusnak köszönhetően?” A válaszaik lenyűgözőek tudnak lenni.
A gyermekek megtanulhatnak Őrá támaszkodni vigaszért, erőért és tudásért. Utat engedhetünk nekik, hogy lássák, érezzék és megismerjék az Ő hatalmát és jelenlétét a fiatal életükben.
A fiunk megáldatott a hallása teljes gyógyulásával és visszaállításával, de ha ez nem így történt volna, akkor is megtanultam, hogyan segítsek a gyermekemnek Jézus Krisztushoz és Mennyei Atyához kapcsolódni.
Kis és egyszerű módokon a lelki magja elkezdett fényesen ragyogni.