A megbocsátás-megoldás

Hetedikben volt egy srác, aki szekált engem. Szörnyű, hazug híreket terjesztett rólam, és rávett másokat, hogy azt higgyék, nem vagyok jó ember. Az emberek kirekesztettek a híresztelései miatt, és még a barátaim közül is páran elkezdték elhinni ezeket. Beszéltem erről a szüleimmel és az egyik tanárommal, de túlságosan féltem ahhoz, hogy a fiúval is beszéljek róla.

Nyáron zenekari táborban voltam, és ez a fiú is ugyanabba a tanulócsoportba került, mint én. Először feldúlt voltam, amiért újra a közelében kell lennem. De aztán úgy döntöttem, hogy beszélek vele. A második lecke után elmondtam neki, hogy hazugságokat állított rólam, és megkérdeztem tőle, hogy miért találta ki ezeket.

Bocsánatot kért, és végül az iskolában mindenkinek bevallotta, hogy a pletykák nem is igazak. És pedig megbocsátottam neki. A zenekari táborban meghívtam, hogy a szünetekben kártyázzon velem, és végül összebarátkoztunk.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaként az a célom, hogy béketeremtő legyek. Igyekszem mindenkivel összebarátkozni. Édesapám tanított nekem a megbocsátásról és arról, hogy amikor bűnbánatot tartunk, az Úr azt mondja, hogy „nem emléksz[ik] azokra többé” (Tan és szövetségek 58:42). A megbocsátás olyan sok mindent meg tud oldani!

Jézus Krisztus a legnagyszerűbb példakép. Ő tökéletes. Tudom, hogy ha követem Őt, beléphetek vele és Mennyei Atyával a celesztiális királyságba.