Titkos télapónindzsák

Illusztrálta: Katelyn Budge

A családom számára a karácsony egy örömteli ünnep. Amióta csak az eszemet tudom, a családom részt vesz egy általunk csak „titkos télapónindzsázásnak” nevezett tevékenységben. Ez egy egyszerű, de izgalmas hagyomány. Először is, készítünk egy ajándékot és egy üdvözlőkártyát egy rászoruló ember számára. Aztán odaosonunk az ajtajához, lerakjuk az ajándékot, megnyomjuk a csengőt, és elrohanunk, mielőtt észrevenne minket. Olyan, mintha egy különleges karácsonyi küldetésen lennénk!

Nagyon jó érzés titkos télapónindzsának lenni. Minden alkalommal meleg, mosolyra késztető, boldog érzés tölt el, mintha a szívem is örülne. E hagyománynak köszönhetően másként látom a karácsonyt.

Amikor kisebb voltam, azt gondoltam, hogy a karácsony leginkább az ajándékokról szól. De most egy olyan időszakként tekintek rá, amikor szolgálunk másokat és megosztjuk Krisztus szeretetét. Minden karácsonyunkba belevonjuk a szolgálatot, és igyekszünk annyi embernek segíteni, amennyinek csak tudunk. Ez nem mindig könnyű – néha korán keléssel jár, hogy segíthessünk egy szomszédunknak az utcánkból; vagy fel kell áldoznunk egy szombat délutánt, hogy kitakarítsuk a kápolnát. De mindig megéri! Cserébe tanúja lehetek mások hálájának, áldásokat kapok a saját életemben, és megtapasztalom azt a tiszta boldogságot, mely abból fakad, hogy tudom, valami jót tettem.

Amikor Jézus Krisztusra gondolok, eszembe jut, mennyire szeret minket, és hogy miként mutatta ki ezt a szeretetet mások szolgálatán keresztül. Az élete engem is arra ösztönöz, hogy szolgáljak, és tudom, hogy amikor másokat szolgálok, akkor Istent is szolgálom. A karácsony nem csupán az ajándékozásról szól, hanem arról is, hogy adjunk magunkból. Ezt tanultam a titkos télapónindzsázásból, és remélem, hogy ezt mindennap magammal vihetem.