„Most látok”

János kilencedik fejezete számot ad Jézus és a tanítványai azon élményéről, amikor egy születésétől fogva vak koldus mellett haladtak el.

Jézus fedte fel e párbeszéd első célját, kijelentve a tanítványainak, miszerint mindez azért történt, „hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai”.

Egy másik nyilvánvaló igazságot ebben a történetben azok az eszközök jelentik, amelyeket a Menny és Föld és azok minden dolgainak a Teremtője használt e csoda véghez vitelére: nyál és egy maroknyi föld! Ezek a roppant valószínűtlen hozzávalók azt hirdetik, hogy Isten bármilyen, Őáltala választott módon meg tud minket áldani.

Na és ha az imáinkra adott válaszok egyszerű vagy éppen szövevényes módokon érkeznek? Hajlandóak vagyunk kitartani, továbbra is megpróbálni Krisztus evangéliuma szerint élni, bármennyi nyál és sár is kell hozzá?

Az én első, látást és életet adó találkozóm az igazság valódi bizonyítékával, nem járt sárral való megkenéssel és nem volt köze a Siloám tavához. Nem; az igazság eszköze, mely gyógyulást hozott nekem az Úrtól, egy könyv oldalaiként érkezett – bizony, a Mormon könyve alakjában, mely egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról.

Akárhogy is, a Mormon könyve életemre gyakorolt hatása pont olyan csodával határos, mint a vak férfi szemeire kent nyál és sár. A biztonság rúdja ez a lelkemnek, a kinyilatkoztatás mindent felülmúló és átható világossága, annak az ösvénynek a megvilágítása, amelyen járnom kell, amikor ott vannak a sötétség ködei. Azok pedig bizonnyal ott voltak már és bizonnyal lesznek is még.