Jézus Krisztus nevének a magunkra vétele

Legalább öt párhuzamot [láthatunk azzal a folyamattal], amely által magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét.

Az első párhuzam az azonosulás. Amikor magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét, az Övéhez kapcsoljuk a nevünket. Azonosulunk Ővele.

Az azonosuláshoz szorosan kapcsolódik egy másik párhuzam, az emlékezés. Nekünk a heti úrvacsoravétel segít a hét folyamán emlékezni Jézus Krisztusra.

Még ha más dolgok foglalnak is le minket, folyamatosan szem előtt tartjuk Őt, ahogyan a saját nevünkre is emlékszünk, függetlenül attól, hogy mi másra összpontosítunk.

A harmadik párhuzam – az utánzás – annak a következménye, hogy emlékezünk rá, mit tett értünk a Szabadító. Ami minket illet, minél inkább azonosulunk Jézus Krisztussal és emlékezünk Őrá, annál inkább hasonlóvá szeretnénk válni Őhozzá.

Jézus Krisztus utánzása elvezet minket a negyedik párhuzamhoz, az Ő céljaihoz való igazodáshoz. Csatlakozunk Hozzá az Ő munkájában.

E négy dolog megtétele elvezet minket az ötödik párhuzamhoz, a hatalom elnyeréséhez. Hozzáférünk az életünkben Isten hatalmához és áldásaihoz.

Istennel további szövetségeket kötve még teljesebb mértékben magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét. Ebből adódóan Isten még inkább megáld bennünket az Ő hatalmával.

Jöjjetek Mennyei Atyánkhoz! Vegyétek magatokra Jézus Krisztus nevét! Felmagasztosult örökösök lesztek a mi Mennyei Atyánk királyságában, örököstársai az Ő Elsőszülöttének, aki a mi szeretett Szabadítónk és Megváltónk.