Szombat esti ülés
„És Krisztusról beszélünk”
Részletek
Napjainkban az élő próféták – akik kinyilatkoztatást kapnak Istentől, hogy tanítsanak és vezessenek bennünket – egyre inkább hívnak minket, hogy jöjjünk Krisztushoz. Számos példát idézhetnénk olyan, az Első Elnökség által bejelentett kiigazításokra és hangsúlyváltásokra, melyek úgy lettek kidolgozva, hogy Jézus Krisztusra összpontosítsunk.
Nézzük meg közelebbről, milyen hatást fejt ki ezek némelyike. Először is, az egyház jelképe.
Ez a jelkép azt az igazságot tükrözi, hogy Krisztus áll az Ő egyháza középpontjában, és hogy életünk középpontjában is ott kell állnia.
Ez a jelkép a Szabadító Jézus Krisztus szeretetének egy képi ábrázolása, és állandó emlékeztető az élő Krisztusra.
Most pedig elmélkedjünk a húsvét jelentőségén. Röviden szólva, arra buzdítottak minket, hogy mozduljunk el a húsvét magasztosabb és szentebb megünneplése felé.
A húsvét lehetővé teszi számunkra, hogy megbecsüljük mind Jézus Krisztus engesztelő áldozatát, mind pedig az Ő szó szerinti és örvendetes feltámadását.
Miközben mintha erősödne különböző keresztény hittudósok körében egy olyan irányzat, mely képletes és jelképes értelemben tekint a feltámadásra, mi megerősítjük a tanunkat, mely szerint „a feltámadás azt jelenti, hogy mindenki, aki valaha is élt, fel fog támadni, és a feltámadás szó szerinti”. Jézus Krisztus minden élő lélek számára széttörte a halál kötelékeit.
Zárásként bizonyságot teszek arról, hogy mindazok, akik elfogadják az élő prófétánk és a tanácsosai felhívását, mely szerint tudatosabban emlékezzenek meg a húsvét által képviselt szent eseményekről, azt fogják tapasztalni, hogy még inkább megerősödik a kötelékük Jézus Krisztussal.