Vasárnap délelőtti ülés
Bűnbánatotok nem terhet ró Jézus Krisztusra, hanem örömre deríti Őt
Részletek
Ma azokhoz szeretnék szólni, akik néha azt érzik: Úgy tűnik, a bűnbánat és a megbocsátás mindenkinél működik, csak nálam nem.
Rájöttem, ha arra várunk, hogy elég tiszták vagy elég tökéletesek legyünk ahhoz, hogy a Szabadítóhoz menjünk, akkor nem értjük a lényeget!
Tanúsítom, hogy bár Isten törődik a hibáinkkal, jobban törődik azzal, hogy mi történik, miután elkövetünk egy hibát. Újra és újra Őhozzá fogunk fordulni?
A bűnbánatra szólítás Isten szeretetének a kifejezése.
Ha igent mondunk rá, az a mi szeretetünk kifejezése.
Nem úgy maradunk a szövetség ösvényén, hogy soha nem hibázunk. Azáltal maradunk az ösvényen, hogy mindennap bűnbánatot tartunk.
Amikor pedig bűnbánatot tartunk, Isten megbocsát nekünk anélkül, hogy megszégyenítene vagy bárki máshoz hasonlítana, illetve összeszidna minket, mert az elmúlt héten is ugyanezt bántuk meg.
Minden alkalommal felderül, amikor térden állva lát minket. Gyönyörködik abban, hogy megbocsát nekünk, mivel Ő gyönyörködik bennünk.
Érzitek, ugye, hogy ez igaz?
Akkor miért olyan nehéz elhinnünk?! Sátán, a nagy vádoló és megtévesztő, a szégyent felhasználva tart minket távol Istentől.
A ti értéketek mindig „nagy Isten szemében”, függetlenül attól, hogy a döntéseitek merre vittek benneteket.
Azért állok itt, hogy tanúságot tegyek arról, miszerint Jézus Krisztus világosságot ad azoknak, akik sötétségben ülnek. Menjetek, és gyújtsatok Világosságot – ami nem más, mint a mi Tökéletesen Ragyogó Reménységünk.