Totál gyenge tollasban. Jóbarát, 2026. ápr. 38–39.
Totál gyenge tollasban
„De én most akarok jó lenni benne!” – mondta Saci.
Igaz történet a Fülöp-szigetekről, magyar átdolgozás.
Saci mély lélegzetet vett és megpróbált összpontosítani. Képes rá! Kiengedte a kezéből a tollaslabdát, meglendítette az ütőjét, és…
Potty!
A tollaslabda pont a lábujjai előtt ért földet.
Dúlt-fúlt és a homlokát ráncolta. Nem találta el. Megint nem.
Apa odakocogott a tollaspálya széléről. „Szép próbálkozás! Esetleg a következő szervánál hajlítsd be jobban a csuklódat.”
„Annyira nehéz szerválni!” – sóhajtotta Saci. Átnézett a másik pályára, ahol az unokatestvérei, Evelin és Olivér játszottak. A tollaslabda átrepült a háló felett, ahogy egymást váltva ütögették. Őket nézve olyan könnyűnek tűnt!
Apa a vállára tette a kezét. „Te is egyre jobban fogsz tollasozni. Csak gyakorlás kell hozzá.”
„De én most akarok jó lenni benne!” – durcáskodott Saci.
Apa elmosolyodott. „Talán a holnapi edzéseden majd jobban megy.”
De a másnapi edzésen nem ment jobban. Saci többször ütött mellé a labdának, mint amennyiszer eltalálta. Nem tudta átszerválni a hálón. A szünetben pedig megbotlott, és ráborította a vizét a mezére.
Lilla, a csapatkapitány, a vizes pólójára mutatva kinevette. „Annyira ügyetlen vagy, Saci!”
Saci érezte, hogy elpirul. Aztán az edzője mindenkit a pályára hívott.
„Rendben, gyerekek, csak pár hetünk van hátra a versenyig. Mindenki álljon párba!”
Evelin megérintette Saci vállát. „Lehetnénk párok. Segítek neked gyakorolni.”
Lilla felnevetett. „Saci a csapat leggyengébb tagja. Soha nem fogsz nyerni, ha vele leszel párban.”
Saci a cipőjét bámulta. Lillának igaza van. Tényleg ő a leggyengébb a csapatban, és talán soha nem is lesz jobb.
Amikor Saci hazaért, Anya épp csirkés adobót készített a tűzhelyen. A kisöccse, Tomi, Anya lábába kapaszkodva sírt.
Anya megkönnyebbült, amikor meglátta Sacit. „De jó, hogy itthon vagy! Játszanál egy kicsit Tomival, amíg befejezem a vacsorafőzést?”
Sacinak nem volt kedve játszani, de Tomi nagyon rosszkedvűnek tűnt. Saci felnyalábolta. Tomi folytatta a sírást.
Saci letette a földre, és kivett a szekrényből némi színes papírt. Csendben elkezdett egy origami macskát hajtogatni.
Tomi figyelte őt, és lassan megnyugodott. Saci befejezte a macskát, és feltartotta. „Miaú!”
Tomi kuncogott. Saci odaadta neki az origami macskát, és papírból elkezdett darumadarakat, nyuszikat és teknősöket hajtogatni, amelyekkel játszhatnak.
„Milyen jó segítség vagy!”
Saci megfordult, és látta, hogy Anyu rámosolyog. „Köszönöm a mai segítségedet. Ez nagyon krisztusi volt tőled!” – dicsérte meg Anya.
„Örülök, hogy segíthettem.” Saci látta, milyen jókedvű Tomi, és melegséget érzett legbelül. Bár a tollaslabdában a szerválás rettenetesen megy neki, talán minden erejével igyekezhetne a legjobb lenni a családja szolgálatában.
A következő néhány hétben Saci megpróbált jobb lenni a szerválásban és a szolgálatban – a pályán és otthon. Iskola után mindennap gyakorolt a tollaspályán. Edzés után pedig segített Anyának Tomival. És imádkozott, hogy Mennyei Atya segítsen neki felkészülni a versenyre.
Amikor eljött a verseny napja, Saci nagyon izgult. Evelinnel együtt kimentek a pályára. Anya, Apa és Tomi a lelátóról integettek. Amikor rá került a sor, hogy szerváljon, mély lélegzetet vett. Meg tudja csinálni!
Saci kiengedte a kezéből a tollaslabdát, meglendítette az ütőjét, és…
Puff!
Átrepült a háló felett! Hallotta Apu éljenzését. Megcsinálta!
Talán nem is olyan nehéz szerválni.
Illusztrálta: Beatrice Costamagna. Másolat kizárólag egyházi használatra készíthető!