A húsvéti tojás leckéje

Húsvét előtt egy nappal Félix korán felébredt. Izgatottan nézett a párnája mellé. Mindig kapott egy pillecukor-tojást húsvétra. Most azonban lefagyott a mosoly az arcáról. Sehol nem volt a tojás!

Félix lenézett az emeletes ágyból. „Maja! – üvöltötte a húgának. – Te loptad el a húsvéti tojásomat?”

„Dehogy is! – vágott vissza Maja. – Az én tojásom is eltűnt!” – mondta, a párnájára mutatva.

A zaj felébresztette Félix többi testvérét is. Mind a hét húsvéti tojásuk eltűnt!

„Mi ez a kiabálás?” – nézett be az anyukájuk.

„Valaki ellopta a tojásainkat!” – panaszkodott Félix.

„Senki nem lopta el őket – felelte Anya. – Idén nem vettünk.”

„Nincs húsvéti tojás? – kesergett Félix. – De mindig szoktunk kapni!”

„A húsvét többet jelent az édességevésnél – magyarázta Anya. – Különleges alkalom arra, hogy Jézusra Krisztusra gondoljunk.”

Félix elfintorodott. Amióta Apa állást váltott, a szülei folyton mindenre nemet mondtak. Nem kirándulnak sehova. Nem rendelnek étteremből vacsorát. És most már a húsvétnak is annyi!

„Tudom, hogy mérges vagy – mondta Anya. – De pillecukor nélkül is lehetnek különleges húsvéti tojásaink ma. Gyertek!”

A konyhában Apánál egy tojásokkal teli kosár volt. Félix felnyögött. „Hisz ezek csak tyúktojások!”

„Befestjük őket?” – kérdezte a nővére, Tina.

Anya bólintott. „Igen, de először meg kell őket főzni.”

Félix nem szeretett várakozni. Örült, amikor Anya bejelentette, hogy a tojások megfőttek. „Végre” – mondta.

„Csak lassan a testtel! – szólt rá Anya. – Először ki kell hűlniük.”

Félix még hangosabban nyögött fel. Még több várakozás!

Ezután Anya segített nekik a tojásfesték elkészítésében. Ecetet kevertek forró vízbe, majd ételszínezéket csepegtettek bele. Félixnek tetszett, ahogy a cseppek hullámzottak a vízben.

„Melyik színt választod?” – kérdezte Tina.

„A kéket!” – vágta rá Félix.

A tojások sokáig áztak a festékben. Félix azonban nem bánta a várakozást – ezúttal nem. Élvezte az együttlétet a családjával. Arra gondolt, amit Anya mondott – hogy a húsvét többről szól a finomságok evésénél.

„Anya – mondta Félix –, azt hiszem, rájöttem, hogyan segítenek a húsvéti tojások emlékeznünk Jézus Krisztus feltámadására.”

Anya elmosolyodott. „Tényleg? És hogyan?”

„Nagyon tetszik a hímes tojásom – mondta. – De sok időbe telt, mire elkészült. Nem volt könnyű várni. Aztán arra gondoltam, hogy a tanítványoknak még tovább kellett várniuk Jézus Krisztus feltámadására, miután meghalt a kereszten.”

„Igazad van – helyeselt Anya. – Nekik sem volt könnyű várniuk. A Szabadító azonban feltámadt. Az átlagos tyúktojásodból pedig egy gyönyörű hímes tojás lett!”

Félix mosolyogva nézte az élénk színű hímes tojásokat. Nem voltak olyan finomak, mint a pillecukortojások, de különlegesek voltak. Félix azt remélte, hogy jövőre megint festhetnek majd tojásokat.

PDF megnyitása

Illusztrálta: Tania Rex. Másolatok készítése tilos!