Pénz a piacon
Ezúttal pontosan azt fogom tenni, amit Anyu kért – gondolta Annan.
Igaz történet Ghánából
Annan mosolyogva sétált az utcán. Sülő hal illata és az emberek sietős csacsogása töltötte be a piacot. A nagybátyja házához tartott. Anya adott Annannak egy kis pénzt, hogy adja oda a nagybátyjának.
Körbenézett az összes standon, amelyeknél terményeket, ételeket és egyéb dolgokat árultak. Aztán megakadt valamin a szeme
Egy ételstandnál két kedvenc finomságát is árulták: a tejkaramellát és a kekszet. Ránézett a pénzre, amelyet Anya adott neki. Száz cedi az jó sok pénz – gondolta. A kedvenc finomsága csak 10 cedibe került. A nagybátyjának valószínűleg fel sem tűnne, ha egy kevéske hiányozna a pénzből.
Annan megvette a finomságokat. Bedobta a tejkaramellát a szájába, és továbbsétált a nagybátyja házához.
A nagybátya ott állt a háza előtt, amikor Annan odaért.
„Csak nem a kis Annan? Gyere csak ide – köszöntötte a nagybátyja. – Mit tehetek érted?”
„Anyu küldött neked egy kis pénzt.” Annan odaadta neki a pénzt, majd visszadugta a kezét a zsebébe. Vajon a nagybátyja észreveszi, hogy a pénz egy része hiányzik? Figyelte, amint megszámolja a pénzt.
„Köszönöm, hogy ezt áthoztad” – mondta a nagybátyja.
Annan örült, hogy nem vette észre a hiányzó pénzt. Elbúcsúzott, és megkezdte a hosszú sétát hazafelé. Útközben megette a maradék tejkaramelláját és kekszét.
„Milyen volt a séta a nagybátyádhoz?” – kérdezte Anyu, amikor Annan hazaért.
Vállat vont. „Jó volt.”
„Köszönöm, hogy elvitted neki azt a pénzt” – mondta Anyu.
Annan a földet bámulta. Elkezdett bűntudata lenni. Mi van, ha a szülei rájönnek, hogy elköltötte a pénz egy részét? Nem akarta elveszíteni a bizalmukat.
Másnap reggel Anyu megkérte Annant, hogy vegyen pár dolgot egy közeli üzletben. „Gyere egyenesen haza, miután végeztél a boltban, rendben?”
„Rendben.” Annan átsétált a piacon, de nem állt meg sehol vásárolni. Összeráncolta a szemöldökét, és azt gondolta: Ezúttal pontosan azt fogom tenni, amit Anyu kért.
Amint végzett, azonnal hazament. Visszaadta Anyunak az összes megmaradt pénzt.
Azon a vasárnapon Annan elment az elemis órájára. „Jó reggelt! – köszöntötte őket a tanára. – Ma az engedelmességről fogunk tanulni. Fontos, hogy hallgassunk a szüleinkre és jó döntéseket hozzunk.”
Annan arra a pénzre gondolt, amelyet a tejkaramellára és a kekszre költött. Érezte, hogy a gyomra összerándul. Tudta, hogy rossz döntést hozott.
Istentisztelet után Annan beszélni akart a szüleivel. A szíve majd’ kiugrott a helyéről.
„Anyu, Apu? Emlékeztek a pénzre, amit azért adtatok, hogy vigyem el a nagybátyámnak? – kérdezte Annan. – Hát, egy részét finomságokra költöttem.” Annan a földet bámulta. „Annyira sajnálom.”
„Köszönöm, hogy őszinte voltál – mondta Apu. – Büszke vagyok rád.”
Annan elmosolyodott. Annyira boldog volt, hogy elmondta az igazságot. És jó érzések töltötték el, miután elmondta a szüleinek. Már most is jobb döntést hozott.
Illusztrálta: Aleksandar Zolotić