Nem annyira tökéletes
Andrea tökéletes napjának hivatalosan is annyi!
Igaz történet Franciaországból
Andrea befejezte a legutolsó kipipálandó négyzet rárajzolását a lapjára. Ezt írta mellé: Imádkozni reggel és este.
„Mi ez?” – érdeklődött Anya.
„Készítek holnapra egy feladatlistát – válaszolta Andrea. – Tökéletes napom lesz!”
Anya felhúzta a szemöldökét. „Tényleg?”
Andrea bólintott. „Az Elemiben arról tanultunk, hogy Krisztusban tökéletessé válhatunk. Rendkívül jó leszek, hogy tökéletes napjaim lehessenek.”
„Örülök, hogy jó döntéseket akarsz hozni – mondta Anya. – De tudod, csak egyetlen ember volt a földön, aki tökéletes volt: Jézus Krisztus.”
Andrea felsóhajtott. „Tudom. De én nagyon szeretném megpróbálni! Szerintem meg tudom csinálni.”
Amikor eljött a reggel, Andrea készen állt. Beágyazott, és elmondta a reggeli imáját.
A reggelinél segített megetetni a kishúgát, Sylviát. Amikor Sylvia összeköpködte a székét őszibarackkal, Andrea mély lélegzetet vett. Elszámolt négyig, és segített feltakarítani.
Az iskolában Andrea megkereste azokat, akiknek segítségre volt szükségük. Leon kificamította a bokáját, ezért Andrea vitte a tálcáját az ebédnél.
Az iskolából kifelé menet Andrea a legszebb mosolyát villantotta a kaput tartó nénire. A néni máskor általában morcosnak tűnt. De ma visszamosolygott!
Iskola után Andrea odaadta Sylviának a kedvenc plüssállatát, hogy játsszon vele. Lefekvés előtt pedig mondott egy imát. Kipipálta a listáján szereplő dolgokat, és bebújt a takarója alá. Nagyon büszkének és nagyon fáradtnak érezte magát. Készen állt egy újabb tökéletes napra másnap!
Amikor Andrea másnap felébredt, minden babája szanaszét volt szórva a padlón. Sylvia kezében volt az egyik és rágogatta. Biztosan az összeset kirámolta!
„Sylvia! – ordította Andrea. – Mondtam, hogy ne nyúlj a babáimhoz!” Kirántotta Sylvia kezéből a babát. Sylvia sírva fakadt, és elszaladt.
Andrea az ajtón lévő feladatlistájára pillantott. Összeszorult a szíve.
Anya pont akkor lépett a szobájába, amikor Andrea érezte, amint egy könnycsepp végiggurul az arcán.
„Mi történt?” – kérdezte Anya.
„Elfelejtettem imát mondani. Nem ágyaztam be.” Andrea hangja megremegett. „És gonosz voltam Sylviával. A tökéletes napomnak hivatalosan is annyi!”
Anya megölelte Andreát. „Nagyon nehéz mindig tökéletesnek lenni. Valójában lehetetlen.”
Andrea elhúzta a száját. „De akkor hogyan lehetek tökéletes Krisztusban?”
„Hát ez az! Jézus Krisztus nélkül nem válhatunk tökéletessé – válaszolta Anya. – Az életét adta értünk, mert Mennyei Atya tudta, hogy hibákat fogunk elkövetni, és segítségre lesz szükségünk. Jézus fogja a tökéletlen próbálkozásainkat, és jobbá teszi őket.”
Andrea ezen elgondolkodott. „Tehát akkor nem lehet mindennap tökéletes napom?” – kérdezte.
Anya megrázta a fejét. „Nem bizony. Lesznek nehéz napjaid. De lesznek jó napjaid is.” Anya a füle mögé simította Andrea haját. „Az számít, hogy minden tőled telhetőt megpróbálsz megtenni. Még ha a nap egy rossz döntéssel is indul, mindig mondhatunk egy imát, amelyben bűnbánatot tartunk, és újra próbálkozhatunk. Jézus Krisztus segítségével ennyi is elég tőled.”
Andreát melegség töltötte el.
„Nos, ami a listádat illeti… – mutatott Anya a listára. – Mi lenne ha csak egy dologra összpontosítanánk?”
Andrea ránézett a listájára. Letépte a papír egy részét, majd a maradékot visszaragasztotta az ajtóra. Az egyetlen rajta maradt feladat így szólt: Imádkozni reggel és este.
Andrea elmosolyodott. „Lehet, hogy a napom nem indult tökéletesen, de még most is mondhatok egy imát. Az pedig Jézus Krisztus segítségével pont elég lesz!”
Illusztrálta: Giovanni Abeille