Úttörők minden országban
Majdnem, mint a mennyben
„Szeretnél eljönni az istentiszteletre?” – kérdezte Reza bácsi.
Igaz történet Indiából és Kanadából
Tahira összehajtotta az utolsó blúzát, és betette a bőröndjébe. Egy utazásra pakolt be, mely során a nagynénjével és nagybátyjával a nyarat Kanadában tölti majd. Izgatott volt, de egy kicsit ideges is. Kanada messze volt az indiai otthonától.
„Megvan mindened?” – kérdezte Anya.
„Szerintem igen.” Tahira becsukta a bőröndjét.
„Nagyon jól fogod magad érezni. Mindenképp adj egy nagy ölelést Reza bácsinak és Miszu néninek tőlem” – mondta Anya.
Amikor Tahira leszállt a repülőről Kanadában, szorosan átölelte Reza bácsit és Miszu nénit. „Ezt Anya küldi” – mondta.
A következő néhány napot a város és a közeli helyek felfedezésével töltötték. Életében először vidámparkban is járt, és látta a Niagara-vízesést. Nagyon jól érezte magát.
Szombat délután Tahira segített csirkés maknit készíteni vacsorára. Evés után Reza bácsi feltett neki egy kérdést.
„Szeretnél eljönni velünk holnap istentiszteletre? – kérdezte. – Egy keresztény egyházba járunk. Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról tanulunk ott.”
„Hát persze” – felelte Tahira. Anya és Apa más vallásban hittek, de Tahira keresztény bentlakásos iskolába járt Indiában. Ez az új egyház sem különbözhet tőle sokban.
Másnap Tahira felvette a ruhát, amelyet a nagynénje adott neki az alkalomra. Amikor odaértek a kápolnához és beléptek, mindenki énekelt. Tahira megtorpant, és a sok embert bámulta. Anyukák és apák ültek ott a gyermekeikkel. Mindenki boldognak tűnt. Az éneklés gyönyörű volt.
Olyan érzés ez, mintha a mennyben lennénk – gondolta Tahira.
Tahira leült az egyik padsorba Miszu nénivel és Reza bácsival. Figyelte, ahogy tálcákon kenyeret és vizet osztanak ki. Hallgatta, ahogy a beszélők Jézus Krisztusról beszélnek. Majd még több éneklést hallott. Az utolsó dal arról szólt, hogy a családok örökre együtt lesznek. Tetszett neki az érzés, amelyet a szavak ébresztettek benne.
Az utolsó ima után Tahira Reza bácsihoz fordult. „Mit jelent az, hogy együtt lenni örökre?”
Reza bácsi elmosolyodott. „Hisszük, hogy ha követjük Jézus Krisztust, ígéreteket teszünk Istennek és betartjuk azokat, akkor egy nap a mennyben élhetünk a családunkkal – mind együtt.”
Tahira minden porcikáját melegség járta át. Tetszett neki az a gondolat, hogy örökre a családjával lehet.
Istentisztelet után Tahira tovább gondolkodott a gyönyörű zenén. Szeretett volna többet megtudni Jézus Krisztusról és az örökkévaló családokról. Úgy döntött, hogy találkozik a misszionáriusokkal. Ahogy teltek a hetek, Tahira egyre jobban tudta, hogy az evangélium igaz.
Felhívta a szüleit, hogy elmesélje nekik, miről tanul. Aztán feltett nekik egy fontos kérdést. „Megkeresztelkedhetek?” A szülei beleegyeztek!
A keresztelője napján Tahira, Reza bácsi és Miszu néni az Isten gyermeke vagyok című dalt énekelték. Reza bácsi lefordította, hogy hindi nyelven is el tudják énekelni. A hindi volt az a nyelv, amelyet otthon, Indiában használtak.
Miközben Tahira énekelt, melegséget érzett a szívében. Olyan érzés volt, mint a mennyben lenni. Tahira pedig tudta, hogy ha betartja a Mennyei Atyának tett ígéreteit, akkor Jézus Krisztusnak köszönhetően egy nap majd újra együtt élhet Velük.
Illusztrálta: Ekata Mandal