Az árnyékos megoldás
„Mi lenne, ha ültetnénk néhány fát?” – kérdezte Kitti.
Igaz történet Argentínából (magyar átdolgozás)
„Kimehetünk a rétre?” – kérdezte Iván húga, Kitti.
Iván kinézett az ablakon. „Én szeretnék – válaszolta. – De talán várnunk kellene, amíg lemegy a nap. Nagyon nagy a hőség.”
Ez a rét egy nagy füves terület volt a házuk közelében. Nagyon szerettek ott fogócskázni vagy bujócskázni a barátaikkal. A réten azonban egyáltalán nem volt árnyék, ahol megpihenhettek volna a hőségtől. Ez pedig elég nagy gond volt ezen a nyáron.
Kitti egy pillanatig hallgatott. Majd ezt mondta: „Mi lenne, ha ültetnénk pár fát? Akkor lenne árnyék a réten, és még a hőségben is tudnánk játszani!”
Iván elmosolyodott. „Nagyon tetszik ez az ötlet!”
Iván és Kitti elmesélték Apának a tervüket. „Engedélyt kérek a várostól” – mondta.
Néhány héttel később meg is volt a szükséges engedély, és kezdésre készen álltak! Apa kivitte Ivánt és Kittit a házuk mögött álló nagy fához. A fa alatt egy csomó kis facsemete növekedett.
„Amikor a nagy fa virágzik, magokat hullajt a földre – magyarázta Apa. – Aztán kis fák nőnek belőlük. Olyanok ezek, mint a természet apró csodái!”
Apa megmutatta nekik, hogyan ássák ki gondosan a facsemetéket. Iván és Kitti gyengéden virágcserépbe ültették őket.
Aztán egy szombat délután, amikor a nap a felhők mögé bújt, Iván és Kitti felrakták a facsemetéket egy kis kocsira. Lassan kitolták a rétre. Iván öccsei és húgai segítettek vödrökben vizet hordani. Anya és Apa hoztak pár ásót.
Közösen kiválasztották mindegyik fa helyét. Gödröket ástak, és szeretettel ültettek el minden egyes fát. Anya megmutatta, hogyan kell árkokat ásni a fák köré az öntözéshez. „A fáknak napfényre, vízre és sok tápanyagra van szükségük ahhoz, hogy megerősödjenek – magyarázta. – Pont mint a gyermekeknek!”
Iván a házuk mögötti fára gondolt, és elképzelte, hogy milyenek lesznek majd a fák egy nap. „Hát nem hihetetlen? – kérdezte. – Egy nap ezek a fák még nálunk is magasabbra nőnek majd!”
Tavasszal a fák mindenkit elkápráztatnak majd a gyönyörű, ragyogó rózsaszín virágaikkal. Nyáron az árnyékuk beborítja majd az egész rétet. Őszre pedig a falevelek szőnyegként terülnek majd szét a földön.
Iván és Kitti mindennap ellátogatott a rétre, hogy megnézzék a fákat. Meggyőződtek róla, hogy mindegyik fának jutott elegendő víz. És minden alkalommal, amikor kihajtott egy új levél vagy ág, büszkeség töltötte el őket. A kemény munkájuk kifizetődött!
Iván boldogan gondolt azokra az emberekre, akik egy nap majd élvezni fogják az árnyékot a réten. Segített gyönyörűbb hellyé tenni a földet Mennyei Atyánk minden gyermeke számára.
Illusztrálta: Colleen McKeown