Könnyű olvasmány
Kedves és egyszerű szavak
Igaz történet az Amerikai Egyesült Államokból (magyar átdolgozás)
Kata mosolyogva foglalt helyet az elemis teremben. Ma volt a gyermekek úrvacsorai gyűlési bemutatója. Félelmetes volt elmondani az ő részét, de megcsinálta!
Dobó nővér, az Elemi elnöke kiállt az osztály elé. „Nagyon szép munkát végeztetek ma az úrvacsorai gyűlésen! – mondta. – Tudom, hogy mindegyikőtök keményen dolgozott azon, hogy megtanulja a részét.”
„Katát kivéve – szólt közbe az egyik idősebb fiú. – Senki nem értette, hogy mit mond.”
Dobó nővér szúrósan nézett a fiúra, majd odafordult Katához és rámosolygott. „Rendkívül ügyes voltál!”
Kata próbálta nem elsírni magát. Minden tőle telhetőt megtett, hogy megtanulja a részét. Néha azonban nem jól jöttek ki a szavak a száján.
Hazafelé Kata már nem tudta tovább visszatartani a könnyeit.
„Mi a baj?” – érdeklődött Anya.
„Az egyik fiú kigúnyolt. Azt mondta, hogy rosszul mondtam a részemet.” Még jobban elkezdett zokogni.
„Nagyon ügyes voltál ma. Apa és én büszkék vagyunk rád – mondta Anya. – Tudod, ki büszke még rád?”
Kata megrázta a fejét.
„Mennyei Atya – válaszolta Anya. – Ő tudja, hogy mindent beleadtál.”
Kata most már sokkal jobban érezte magát. Arra akarta használni a szavait, hogy segítsen másoknak is boldogságot érezni.
Az iskolában Kata azt mondta a tanárának, hogy nagyon jól tanít.
Otthon Apa éppen polcot szerelt. Kata elmondta neki, hogy nagyon ügyesen teszi széppé a házukat.
Kint Kata együtt labdázott az öccsével. Kata elmondta neki, hogy szépen dobja a labdát.
Katát nagyon jó érzés töltötte el, amikor elmondta másoknak, milyen jó munkát végeznek. Amikor látta, hogy mások mosolyognak, tudta, hogy az egyszerű szavai sokat jelentenek!
Illusztrálta: Greg Paprocki