A Heti FF-ből
Mit tanított nekem a lelki önellátásról a külföldre költözés?
A lelki önellátás nem azt jelenti, hogy mindent egyedül csinálunk: arról szól, hogy az Úrra támaszkodunk.
Fénykép a szerző jóvoltából
Amikor Peruból az Amerikai Egyesült Államokba költöztem, hogy bentlakásos bébiszitterként dolgozzam, minden olyan idegennek tűnt. A nyelv, a kultúra, az ételek és az időjárás is mind nagyon más volt.
Ráadásul ez volt az első alkalom az életemben, hogy egyedül kellett boldogulnom. Gyermekkoromban az istentiszteletre járás egész egyszerűen a családom életének a része volt. Persze, nagyon szerettem, de könnyű volt a családomra támaszkodnom ahhoz, hogy lelkileg erős maradjak.
Mindaddig nem is értettem, hogy mit jelent lelkileg önellátónak lenni, amíg el nem költöztem.
Erőre lelni az egyházban
Amikor elköltöztem, nem ismertem senkit, és angolul sem tudtam. Elveszve, másoktól elszakítva és egyedül éreztem magam. Rémisztő volt.
Amikor korábban anyukámmal beszélgettem az azzal kapcsolatos aggályaimról, hogy egy másik országban éljek, ő ezt a tanácsot adta: „Bárhová is mész, keresd az egyházat.”
Így hát pontosan ezt tettem: megkerestem a legközelebbi kápolnát, és megtaláltam az egyházközségemet. Nem is sejtettem, hogy ez az egyszerű lépés fordulópontot jelent majd a lelki önellátáshoz vezető utamon.
Az első vasárnapomon ebben az új országban elveszettnek éreztem magam, az viszont egy igazi csoda volt, hogy az új egyházközségem tagjai mennyire szívélyesen fogadtak. Az egyik nővér meghívott, hogy vegyek részt a felsőfokú hitoktatáson, ezáltal pedig nemcsak az angoltudásomon javítottam, hanem a baráti körömet is bővítettem.
A felsőfokú hitoktatásnak köszönhetően részt vettem egy közeli konferencián az egyház fiatal egyedülálló felnőttjei számára, és kapcsolatba kerültem más fiatal felnőttekkel, akik igyekeztek az evangélium szerint élni.
Igazán éreztem, ahogy növekszik a lelki önellátásom, miközben imádságosan a szövetségeim szerint éltem, minden vasárnap vettem az úrvacsorából, és szolgáltam másokat.
Az Úrra támaszkodni
Mindezen áldások ellenére is szembesültem kihívásokkal.
A bébiszitteri munka nem ment olyan gördülékenyen, mint ahogy arra számítottam. A vendéglátó családom a maga részéről nem tartotta be a szerződésünket, és végül úgy döntöttem, hogy másik munkát és lakhelyet fogok keresni.
Sok álmatlan éjszakám volt, amikor nem tudtam, hogy hová fogok majd menni. A keresés végtelennek tűnt, és a vendéglátó családommal fennálló feszültség miatt mindent megkérdőjeleztem.
Tudtam, hogy az első lépés az, hogy Mennyei Atyához imádkozzam a helyzetemről. Amint azt Clement M. Matswagothata elder, területi hetvenes tanította: „Imádságosan keressétek az önellátóvá válás módjait. Biztosítalak benneteket arról, hogy Mennyei Atya gondolatokat kelt majd az elmétekben, és meg fog áldani benneteket.”
Minden este Mennyei Atyához fordultam imában, és nemcsak kiutat kértem, hanem erőt is, hogy a késztetések szerint cselekedhessek. Tudtam, hogy „holt a hit… cselekedetek nélkül” (Jakab 2:26).
Amikor meséltem a helyzetemről az egyházközségbeli barátaimnak, az egyik nővér felajánlott nekem egy részmunkaidős állást, amellyel kereshettem egy kis pénzt a költségeimre. Nagyon hálás voltam azért, hogy kapcsolatba kerültem az egyházközségemmel, és hogy támaszkodhattam rájuk ebben a nehéz időszakban.
A lelki növekedés befogadása
Végül találtam egy új befogadócsaládot Utah-ban. Sok ima után erősen éreztem, hogy ott a helyem. Újabb költözés következett, és találtam egy olyan FEF-egyházközséget, ahol folytathattam a szolgálatot és a fejlődést.
Ez az élmény megtanította nekem, hogy az önellátás – akár lelki, akár fizikai – nem azt jelenti, hogy mindennel egymagunkban kell szembenéznünk. Amint azt Gerrit W. Gong elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „Az »önellátás« nem azt jelenti, hogy csak magunkra támaszkodunk. Végső soron az Úrba vetett hitet és az Őrá való támaszkodást jelenti. Az önellátás egy arról szóló döntés, hogy az Úrhoz jövünk, hogy Ő segíthessen nekünk segíteni másoknak.”
Hit és alázat által képesek vagyunk átengedni a gyengeségeinket, az Úr pedig képes erőssé tenni számunkra a gyenge dolgokat (lásd Ether 12:27). Az én gyengeségeim lehetőségekké váltak arra, hogy közelebb kerüljek Istenhez, és Őrá támaszkodjam abban, hogy segítsen nekem cselekedni, függetlenül állni és olyanná válni, mint Ő.
Mindig, amikor bizonytalannak vagy félelmetesnek éreztem a jövőt, akkor segített békességet éreznem az, ha nagy hangsúlyt fektettem a Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal meglévő kapcsolatomra azáltal, hogy imádkoztam, kapcsolódtam a többi tanítványhoz és megújítottam a szövetségeimet.
Visszatekintve az utazásomra, látom, hogy minden kihívás lehetőség volt a lelki növekedésre. Ahogy a fizikai önellátásom, úgy a lelki önellátásom is növekedett, amikor az Istennel való kapcsolatom megerősítéséért cselekedtem.
Nem számít, hová visz engem az élet, mindig emlékszem anyukám tanácsára, hogy keressem az egyházat – hogy keressem Krisztust. Tudom, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus teljes mértékben ismerik a körülményeimet. Bárhová is megyek, mindig a helyes irányba indít el engem az, ha Feléjük fordulok.