Hogyan segíthet Isten kiválasztani, hogy melyik ösvényre lépjünk?

Amikor már a legmélyebben voltam, Jézus Krisztushoz fordultam. Ahogy jobban megismertem Őt és megtapasztaltam a szeretetét, mély vágy alakult ki bennem a követésére. Elkezdtem olyan dolgokat tenni, amelyek közelebb vittek Őhozzá, például naponta olvastam a Mormon könyvét, imádkoztam, és minden vasárnap eljártam istentiszteletre. Igyekeztem magasabb mércék szerint élni, még akkor is, amikor sok bátorság kellett ahhoz, hogy másként éljek, mint a barátaim.

Amikor pedig eldöntöttem, hogy Krisztust teszem az első helyre, minden más a helyére került.

Például részt vettem az egyház egyik önellátási tanfolyamán, amely vállalkozásvezetési alapelveket tanított nekem, és bátorságot adott ahhoz, hogy elindítsam a saját vállalkozásomat. Az újonnan feléledt hitem segített erőre lelnem ahhoz, hogy kipróbáljak egy új ösvényt, és legyőzzem a kudarctól való félelmemet.

Mennyei Atya pedig a kapcsolataimban is utat mutatott nekem. Elveszítettem néhány barátomat, de abban az áldásban volt részem, hogy új barátokra tettem szert az egyházban. Közelebb kerültem a szüleimhez és a fiatalabb testvéreimhez, és a randevúk is jobban sikerültek. Megtapasztaltam, hogy igaz az Úr ígérete, mely szerint „higgyetek, és minden dolog összefog a javatokért” (Tan és szövetségek 90:24).

Úgy éreztem, hogy végre elégedett vagyok az életemmel. A vállalkozásom hasított. Találtam magamnak egy jó lakást. A kapcsolataim kivirágoztak.

Amikor azonban arra gondoltam, milyen sokat segített nekem Isten, akkor nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy valamiképpen többet szeretnék tenni azért, hogy megosszam másokkal az Ő evangéliumát. Fontolóra vettem, hogy missziót szolgáljak – de mi lesz, ha mindent elveszítek, aminek a felépítéséért olyan keményen megdolgoztam?

Az egyik vasárnap imádkoztam és böjtöltem arról, hogy szolgáljak-e missziót. Isten már korábban is segített megtudnom, hogy melyik ösvényre lépjek az életemben, és bíztam abban, hogy újra segíteni fog nekem.

Az unokatestvéremmel jártam istentiszteletre egy, a lakóhelyemtől távol lévő egyházközségben. Meglepődtem, amikor megláttam ott egy misszionárius nővért, akivel egy évvel azelőtt barátkoztam össze. Tudtam, hogy nem volt véletlen, hogy böjtölés közben összefutottam vele.

Istentisztelet után megosztottam vele a félelmeimet azzal kapcsolatban, hogy elveszítem mindazt, ami jól alakult az életemben. Erre a barátnőm azt mondta: „Én is hasonló helyzetben voltam a misszióm előtt. Minden túl tökéletesnek tűnt ahhoz, hogy nekivágjak. De tudtam, hogy az Úr azt szeretné, hogy szolgáljak.”

Beszélgetésünk után a szolgálatra irányuló késztetés erősebb lett. Úgy éreztem, Mennyei Atya ismét éppen abban segít, hogy megtudjam, melyik ösvényre lépjek – csak cselekednem kell, és bíznom kell Őbenne. Így aztán másnap elkezdtem dolgozni a missziós jelentkezési lapom beadásán.

Néhányan talán azt mondanák: „Miért dobsz el mindent azért, hogy missziót szolgálj?” Én viszont hiszek abban, hogy ha megteszem, amit Mennyei Atya kér, akkor segíteni fog nekem, hogy mindent megoldjak.

Amikor a teljes bizalmamat Istenbe helyezem, Ő segít megtalálni az ösvényemet az életben. Megtanultam, hogy az Ő egyedi gyermeke vagyok, és hogy Ő egyedi lehetőségeket ad nekem arra, hogy közelebb kerüljek Őhozzá. Mivel tudom, hogy az Ő lánya vagyok, nem kell a világ által nekem szánt ösvényt követnem – tudom, hogy Istennek van egy jobb ösvénye.

Patrick Kearon elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Szerető Atyánk felügyelte e föld teremtését kimondottan abból a célból, hogy lehetőséget biztosítson nektek és nekem arra, hogy… esélyünk legyen istenadta erkölcsi önrendelkezésünk révén Őt választani, tanulni és fejlődni, hibázni, bűnbánatot tartani, szeretni Istent és a felebarátainkat, valamint egy nap majd visszatérni Őhozzá.”

Ámulattal nézem, miként mutatott Isten utat az életemben. Amikor az önrendelkezésemet használva követtem ezt az új ösvényt, hogy missziót szolgáljak, éreztem, amint Jézus Krisztus világossága és szeretete lecsendesíti a félelmeimet. Tudom, hogy amikor hazatérek, még több döntést tudok majd magabiztosan meghozni, miközben továbbra is bízom Bennük.

Amikor Mennyei Atyát igyekszel követni, Ő segíteni fog bíznod az önrendelkezésedben, függetlenül attól, hogy melyik ösvényre lépsz, amennyiben ez az ösvény hazavezet téged Őhozzá.