A Heti FF-ből
Csapdába ejtett a helyzetem, de Isten kiutat készített
Amikor az öcsémmel megörököltük a szüleink adósságát, nem tudtuk, hogyan fogunk valaha is egy jobb jövőt építeni.
Miután édesanyánk váratlanul elhunyt, az öcsémmel nemcsak a gyásszal, hanem egy pénzügyi válsághelyzettel is szembe kellett néznünk.
Édesapánk már évekkel korábban meghalt, és mialatt édesanyánk felnevelt minket, gyakran adott kölcsön másoknak, amikor megszorultak. A nagylelkűsége sajnos azt eredményezte, hogy nem volt elég pénze a saját adóssága visszafizetésére, így az öcsémmel mi lettünk felelősek a hitelei visszafizetéséért.
Ekkor még mindketten tanultunk és nem álltunk munkába, ezért nyugtalanok voltunk amiatt, hogy miként fogjuk visszafizetni az adósságot, miközben a saját havi kiadásainkat is fedeznünk kell.
Nem tudtuk, hogy mit tegyünk, ezért Mennyei Atyához fordultunk segítségért.
Rálelni a kivezető útra
Sok ima után az öcsémmel arra éreztünk sugalmazást, hogy olyan barátainktól kérjünk pénzügyi tanácsot, akik jók voltak a költségvetések készítésében. Előtte már azt fontolgattuk, hogy eladjuk a házunkat, mert nem volt elég pénzünk a fenntartására és a hiteleink havi törlesztésére. A segítségükkel viszont úgy döntöttünk, hogy inkább néhány otthoni értéktárgyunk eladásából fedezzük a törlesztést, és ez így ment mindaddig, amíg lediplomáztam és munkát találtam.
Valahogy mindig összejött elegendő pénz ahhoz, hogy törlesszük a hitelünket.
Én azonban e csoda ellenére is olykor elkeseredtem. Sokat dolgoztam, miközben szerettem volna a saját életemben is továbblépni. Megvoltak a saját álmaim, köztük az, hogy missziót szolgáljak, ami még abban az esetben is lehetetlennek tűnt, ha sikerül visszafizetnünk ezt az adósságot.
Imádkoztam Mennyei Atyához, és elmondtam Neki, hogy misszióba vágyom. Megígértem Neki, hogy a magam részéről minden tőlem telhetőt meg fogok tenni ennek a valóra válásáért, és arra kértem, mutassa meg nekem az utat ahhoz, hogy mehessek és szolgálhassak.
Volt bizonyságom az önellátásról és a tizedfizetésről, ugyanakkor nagyon csábító volt, hogy mindaddig ne fizessünk teljes tizedet, amíg le nem tudjuk az adósságunkat. Igyekeztem azonban észben tartani azokat az áldásokat, amelyekre ígéretet kapunk, ha az Urat tesszük az első helyre, így hát a teljes összeget fizettük (lásd Malakiás 3:10–11). Reményre leltem az Úr e szavaiban is: „[A]z a célom, hogy gondoskodjam szentjeimről, mert minden dolog az enyém” (Tan és szövetségek 104:15).
Legfőképpen továbbra is bíztam Mennyei Atya időzítésében, türelmet gyakoroltam, és hittem abban, hogy Ő törődik az életemmel.
A kemény munka és a mennyei segítség csodákat eredményez
Végül az öcsémnek is lett munkája, miután lediplomázott. Továbbra is odafigyeltünk a kiadásainkra, minden szabad összeget a látszólag soha véget nem érő adósságra költve.
Négy év elteltével kifizettük az utolsó törlesztőrészletet is. El sem akartam hinni: valahogyan sikerült túlélnünk, befejeznünk a tanulmányainkat, és idővel visszafizetnünk ezeket az adósságokat. Felszabadító volt, hogy többé nem éreztem ezt a pénzügyi terhet a vállamon. Tudtam, hogy Mennyei Atya segített nekünk.
Ez igazán csoda volt.
Ebből az élményből megtanultam, hogy az Úr felmagasztalja az erőfeszítéseinket, ha van hitünk és keményen dolgozunk. Ahogy azt megígérte nekünk: „Ott leszek a jobb és a bal kezetek felől, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak” (Tan és szövetségek 84:88).
Amikor a körülményeim kilátástalannak tűntek, az Úr utat készített (lásd 1 Nefi 3:7).
Türelmesen várni az Úrra
Fiatal felnőttekként néha talán várakoznunk kell az Úrra, míg a körülményeink megváltoznak. Lehet, hogy a családunkban küzdelmes az élet, esetleg éppen új állást vagy új lehetőséget keresünk, vagy egyszerűen csak meg kell tudnunk, hogy merre lépjünk tovább. Nem tudom, miért kell időnként várnunk az áldásokra, de azt tudom, hogy Mennyei Atya ismeri a körülményeinket és a vágyainkat.
A saját állhatatos, következetes erőfeszítéseim és az Úr csodái után végül missziót szolgálhattam. Az a pillanat, amikor ráébredtem, hogy ez elérhető távolságba került, maga is egy ilyen csoda volt. Egészen addig semmiképpen sem gondoltam ezt megoldhatónak, de ekkor tudtam, hogy az imáim válaszra találtak.
Jeffrey R. Holland elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke ezt tanácsolta:
„[N]ézzetek szembe… a személyes kihívásaitokkal, tudva azt, hogy hittel végül minden elrendeződik. […]
[M]egáldalak benneteket, könyörgöm nektek, hogy türelmesen tartsatok ki, amíg a ti Mennyei Atyátok az Ő bölcsességében megtalálja a legjobb módot, hogy gyakorta megadja nektek, amit kértek, ám hogy kivétel nélkül mindig megadja, amire szükségetek van.”
Még mindig igyekszem rájönni, hogy merre induljak legközelebb az életben. Néha, amikor az Úrra várunk, nehéz lehet meglátni az Ő kezét az életünkben. Mégis tudom, hogy Őbelé vetett rendíthetetlen hittel te is tudni fogod, hogy Ő nincs távol – hogy nem tűnik el a szükséged idején. Ő ilyenkor veled van, lépésről lépésre mutatva utat neked a ragyogóbb jövő felé, amelyen dolgozol.
Higgy abban, hogy Ő elkészíti az utat, amely előre vezet. Nekem elkészítette.