A pátriárkai áldásom: Isten útmutatója az általam remélt élet felépítéséhez. Liahóna, 2025. aug.
A Heti FF-ből
A pátriárkai áldásom: Isten útmutatója az általam remélt élet felépítéséhez
Minden egyes lépésemhez a kapott ígéretekbe vetett hitem mutatja az utat.
Ghánában nőttem fel, és a középiskolai éveim telis-tele voltak akadályokkal.
Akkoriban a legtöbb középiskolában tandíjat kellett fizetni, és a családom nehéz anyagi körülmények között élt. A nagybátyám nagylelkűen felajánlotta, hogy támogatja a tanulmányaimat, lehetővé téve, hogy nála lakjak és folytassam a tanulást. Az anyagi nehézségek azonban gyakoriak voltak, és a nagybátyám nem mindig tudta fedezni a költségeimet. A fizetés elmulasztása ilyenkor azt eredményezte, hogy hazaküldtek, amiből sajnos többször is kijutott nekem, más büntetésekkel egyetemben.
A küszködéseim közepette gyakran elcsüggedtem, amikor azt láttam, hogy más gyermekeknek jobbak a lehetőségeik. Ezek a kihívások azonban egy olyan élmény hátteréül szolgáltak, amely átalakította az életemet.
Miközben a nagybátyámmal és a családjával laktam, ők megismertették velem Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházát. Minden héten időt szenteltek az otthoni estnek, a szentírás-tanulmányozásnak és a napi imának. Miután egy éven át jártam velük istentiszteletre és ifjúsági hitoktatásra, 17 évesen meghoztam azt a szent döntést, hogy megkeresztelkedem.
Utat mutat a pátriárkai áldásom
Évekkel később, amikor az egyik vasárnapi iskolai órán a pátriárkai áldásokról tanultam, sürgető szükségét éreztem annak, hogy én is kapjak ilyet. A pátriárka Joseph William „Billy” Johnson volt – köztiszteletben álló tanítvány az egyházi közösségben, aki az első ghánai megtértek közé tartozott. Két órát utaztam, hogy kérvényezzem az áldásomat, és egy hónappal később kitárt szívvel tértem vissza, hogy megkapjam azt.
Az áldás során teljesen a hatása alá kerültem annak, ahogy a pátriárka olyan személyes meglátásokról szólt, amelyek mélyen megérintettek, feltárva ezzel egy olyan rálátást az életemre, amilyennel csak Isten rendelkezhetett. Éreztem, hogy Ő szeret, és arról biztosít engem, hogy van célom. Az áldásom minden újabb elolvasása megerősítette azt, hogy Isten bensőségesen ismer engem, valamint azt, hogy van egy elvégzendő szent munkám.
Idővel rájöttem, hogy Istent mélységesen érdekli az életünk; hogy az Ő gyermekei vagyunk (lásd Rómabeliek 8:16), és hogy isteni rendeltetésünk van. Ez a felismerés arra ösztönzött, hogy a gondolataim a pátriárkai áldásom körül forogjanak, észben tartva a vele járó parancsolatokat és ígéreteket. A pátriárkai áldásom ösztönözte azt a döntésemet, hogy missziót szolgáljak. Ez az élmény mélyrehatóan megváltoztatta az életemet, és tanúja voltam, ahogy a szolgálatom során valóra válnak a pátriárka által számomra kijelentett áldások.
Ne add fel!
Amikor visszatértem a missziómból, eltökéltem, hogy a pátriárkai áldásomban lefektetett ösvényt fogom követni. Minden egyes lépésemhez a kapott ígéretekbe vetett hitem és a beteljesülésükre irányuló vágyam mutatták az utat. Tudtam, hogy ha engedelmeskedem Istennek, és igyekszem úgy élni, ahogy Ő szeretné, akkor Ő utat fog mutatni nekem. Az egyetem alatt a nehézségek ellenére is éreztem, ahogy Mennyei Atya megerősít és továbbvezet.
Együttérzek mindazokkal, akiknek küzdelmes a tanulás vagy a nehézségeken való túljutás (különösen Afrikában). Én is jártam azon az ösvényen. Megértem a bizonytalanság súlyát, de könyörgöm: Ne add fel! Az Úr mindig jelen van, készen arra, hogy a megpróbáltatásaid ellenére is segítsen. Amint azt a Szabadító tanította: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11:28).
Váratlan forrásokból érkezhet segítség – legyen szó akár családtagokról, barátokról vagy egyházi vezetőkről –, és én bizonyságot teszek arról, miszerint az Úr igenis ösztönöz arra másokat, hogy támogassák az Ő gyermekeit. Elengedhetetlen, hogy megőrizd a hitet önmagadban és a benned rejlő lehetőségekben. Kemény munkával és eltökéltséggel felül tudsz kerekedni a körülményeiden.
A pátriárkai áldásom, amely az életem személyes Liahónája, folyamatosan emlékeztetett arra, hogy jobb napok fognak jönni. Az Alma 37-ben szerepel a Liahóna gyönyörűséges jellemzése, mely szerint Lehi családja számára „Istenbe vetett hitük szerint működött” (40. vers). Ez megmutatja, hogyan mutathat nekünk utat a pátriárkai áldásunk, ha megtartjuk az Úr ígéreteibe vetett hitünket.
Habár talán nem minden áldás ebben az életben válik valóra, reménységünk lehet abban, hogy némelyikük megnyilvánul majd, és hogy az igazlelkű vágyak hithű követése majd öröm és beteljesedés felé fog vezetni bennünket.
Tanúbizonyság a hitről és a kitartásról
Az utazásom során megtanultam, hogy bár az élet nem mindig egyértelmű, a Mennyei Atya tervébe vetett bizalom személyes csodákhoz vezet. Amikor akadályokba ütköztem, megkapaszkodtam ebben az igazságban, és hit által megerősödtem. Amikor hittel cselekszünk és bölcs döntéseket hozunk, az Úr ösvényt készít számunkra. Minden alkalommal, amikor túlterheltnek vagy bizonytalannak éreztem magam, eszembe jutott ez az ígéret, és felidéztem, hogy a hit jelenti a kulcsot (lásd Máté 17:20).
A kételyek pillanataiban gyakran azon kapom magamat, hogy a pátriárkai áldásom olvasásakor meglelt bátorításon tűnődöm, mely arra ösztönöz, hogy előretörekedjek, tudván azt, miszerint egyetlen, hitben megtett erőfeszítés sem fog észrevétlen maradni az Úr előtt.
Amikor nyitva tartjuk a szívünket a sugalmazás előtt, rá fogunk jönni, hogy Isten folyamatosan ad lehetőségeket a növekedésre. Amikor az Ő munkáját végezzük és a királyságát építjük, nem vagyunk egyedül.
Miközben továbbra is magamhoz ölelem a pátriárkai áldásomban található útmutatást, állhatatos maradok a Szabadító követése iránti elkötelezettségemben. Amint együtt haladunk előre, arra buzdítalak, hogy kapaszkodj erősen az áldásaidba és az általuk képviselt reménységbe. A pátriárkai áldásunk isteni emlékeztetőként szolgál arra, hogy mekkora az értékünk és a lehetőségeink Isten szemében.